SOROZATDARÁLÓ: János, aki az ágyban és a csatatéren is hódító

Ha onnan közelítjük meg a Hunyadit, hogy a magyar filmipar egy nagyszabású saját projekttel kívánta bizonyítani, hogy nemcsak kiszolgálószemélyzetként tudunk szuperprodukciókat gyártani, hanem saját jogon is képesek vagyunk rá, akkor egyértelmű sikertörténetet látunk. A TV2-n műsorra tűzött sorozatot ugyanis bármikor oda lehet tenni valamelyik netflixes, HBO-s vagy épp prime-os konkurense mellé, és legyen szó a Vajákról vagy épp a Sárkányok házáról, látványvilágában, kiállításában nem fogunk jelentős különbségre lelni. Érződik, hogy Bán Mór Hunyadi-regényfolyamából patikamérlegen emeltek ki mindent, ami ezt a történetet a nemzetközi közönség számára is élvezhetővé teheti, és a magyar stáb volt annyira profi, hogy gond nélkül hozták is a kötelezőt. Három epizód alapján azonban az is világos, hogy a Hunyadi ugyan nagyon ügyesen másolja a nemzetközi sorozattrendeket, de túllendülni azokon, netán hozzátenni valami egyedi, sajátos ízt már nem áll szándékában. És ez az, amiért minden pozitívuma ellenére mégis kisebb csalódás. Valóban érdemes többtucatnyi magyar filmre elegendő állami támogatást arra fordítani, hogy aztán szülessen belőle egy korrekt-közepes történelmi tévésorozatunk? Ez itt a valódi kérdés.
A Hunyadiban Jánosunkat (Kádár L. Gellért) egy életre traumatizálja, hogy gyerekként kénytelen végignézni, ahogy a török lemészárolja a szüleit. Ezek után nem csoda, ha életcéljává válik a szultán seregeinek a kiűzése, de mivel emberünk bármekkora harcos, mégis csak egy helyi menő csávó Hunyad környékén, sokáig nem rúghat labdába. Ezt az időt leginkább féktelen csajozással és dorbézolással tölti, de legyen bármilyen atommacsó, még neki is van szíve, azt pedig Brankovics Mara (Törőcsik Franciska) szerb szépség rabolja el. Brankovics Marát pedig a török szultán, aki a háremébe viszi ágyasnak a lányt. Hunyadi sereget próbál szervezni a török ellen, és közben Zsigmond király (Gálffi László) bizalmasává válik, aztán égető szerelem ide vagy oda, gyorsan kiköt Szilágyi Erzsébet (Rujder Vivien) oldalán, akit feleségül is vesz. De nem adják olyan könnyen azokat a törökverő csapatokat: Hunyadinak intrikusok hálóján át kell a vakmerő macsóságával utat törnie, hogy vérből és sárból gyúrt lelke végre nyugalmat találjon a törökök gyilkolása közepette.
Röviden ezt a mesét mondja el nekünk a Hunyadi lenyűgöző díszletek, pompás jelmezek, nagy statisztéria és szemkápráztató CGI segítségével. Hozzá kell tenni: a magyar színészek is ügyesek, és ez még akkor is igaz, ha olykor elég csikorgós dialógusokkal kell megbirkózniuk. A történetmesélés átlátható és működőképes, a tempó is rendben van, egyedül az idő múlásának ábrázolása ad okot a bosszankodásra: amikor a harmadik részben Hunyadi és olasz szeretője az egyik jelenetben még beszélni sem tudnak egymással tolmács nélkül, majd egy jelenettel később már hibátlanul szót értenek egymással, azért kissé bosszantó.
A Hunyadival már nekünk is van nagyszabású történelmi hőseposzunk: ha ennyi volt a cél, akkor az teljesült. Hurrá!?
Tóth Csaba