Halj meg máskor!

# A 007-es ismét világkörüli útra indul: az Észak-Korea– Hong Kong–Kuba– London – Izland– Észak- Korea útvonalon haladva védi meg a világot a pusztulástól és az aktuális világuralmi hatalomra törő diktátortól. Közben Madonna énekel és Halle Berry fürdőruhában pózol. Az akciójelenetek közül az előzetesben is bemutatott északi jeges rally viszi a pálmát az ügynök kalandos utazása során.

James Bond ezúttal Észak-Koreában kontárkodik bele egy gyémánt-fegyver csereüzletbe. Bár a buli egy látványos üldözéses akcióban meghiúsul – sok ezer dollárt költenek el a kellő hatás elérésének érdekében (sok-sok robbanás), de azért a hatvanas évekből visszaköszönő makettek és rávetítés néhol mosolyogtató –, Bond fogságba esik, persze csak egy rövid időre. Kiszabadulva – ismét vicces: átúszik Hong-Kongba – üldözőbe veszi az általa halottnak vélt rosszfiút, aki tömegpusztító fegyvert akar gyártani, hogy uralja a világot.

Sokak számára a hagyományokkal leginkább szakító ötlet Madonna felkérése volt a címdal eléneklésére. Kétségtelen, hogy a popikon Die Another Day című dala a XXI. század pop-techno stílusában íródott, ami a legkevésbé sem egyezik a konzervatív brit ügynök világával. Magával a számmal végső soron nincs is baj, sokkal inkább zavaró, hogy a főcím alatt szóló számban Madonna tulajdonképpen arcot ölt – a tűzből formálódó alakja és arca egyértelműen meghatározza a művésznőt –, ami teljesen elüt az eddigi koncepciótól (hát szép lett volna, ha mondjuk Tina Turner szteppel a sorok között...) és itt is inkább félrevezető, semmint újszerű.

A színészek közül Brosnan talán most nyújtja a legmeggyőzőbb alakítását, Judi Dench pedig igazolja, hogy a megújult James Bond (azaz a Pierce Brosnan korszak) nélküle fabatkát sem érne. John Cleese egypercese a mozi üde színfoltja, míg Halle Berry ezúttal nem mutatja meg bájait, és tehetségét sem, de visszafogott alakítása is megüti a korábbi női szereplők színvonalát (ráadásul sohasem volt ennyire öntudatos egyetlen Bond lány sem, még ha két perccel találkozásuk után máris ágyba kerülnek).

A probléma azzal van, hogy ez a mozi tulajdonképpen nem James Bond film. Az általam az xXx kapcsán már korábban jósolt vonulat elérte a 007-est. Pedig a forgatókönyvírók a Világ nem elég után már a második Bond mozit írták, de a kettő között legalábbis egy Grand Canyon méretű szakadék tátong. Minden sárm eltűnt Bondból, és a történet a nyers, színtiszta akció szintjére süllyedt le. Persze ennek valahol megvan az előnye, elvégre unatkozni tényleg nem nagyon lehet, de az értelem és az ügynökre jellemző rafináltság teljesen múlt idő – mintha már az is gondot okozott volna, hogy az egyes akciójelenteket és színhelyeket milyen dramaturgia kösse össze. Lehet persze azt mondani, hogy a jó öreg Bond igen régimódi volt már, ideje volt egy kis fazonigazításnak, de a változás olyan jellegű, mintha a 007-est Vin Diesel játszaná. Éppen csak az egyik legnagyobb erény, a hagyomány hiányzik az alkotásból. ĺgy pedig a mozi az xXx által diktált színvonalat és fordulatszámot igyekszik követni és überelni, és sajnos azt kell mondanom, hogy bizonyos pillanatokban még azt a szintet sem sikerül elérni. Ráadásul nem tesz jót a filmnek az Ál/Arc-ból kölcsönzött ötlet sem (arc csere).

ĺgy hiába az egzotikus tájakon és a különleges helyszíneken zajló akciók (különösen látványos az izlandi jelenetsor a jégen korcsolyázó autókkal), a néző csak bámul maga elé meredten és várja Bondot, mármint az igazi James Bondot, hiába. Hogy ez az elhibázott forgatókönyvnek, a rendezőválasztásnak, a szereplőválasztásnak (Berry), a zeneválasztásnak (Madonna) köszönhető, nem tudni, de gyanítom, hogy az összes tényező együttesen váltja ki az ellenállást a James Bond rajongókból. Ez a falat most nagyon keserű lesz... (mozinet)

Halj meg máskor (Die Another Day), színes, amerikai film 132 perc, Rendezte: Lee Tamahori, Szereplők: Halle Berry, Pierce Brosnan, John Cleese, Judi Dench, Madonna, Michael Madsen, Rick Yune, Rosamund Pike, Samantha Bond, Toby Stephens