Grendel Lajos újító maradt

Az Irodalmi Szemle januári száma Girelamo Angerino híres ‘Szerelmi játékok’ című verseiből ad ízelítőt, Csehy Zoltán fordításában. Csehy Zoltán Ámor végzetes kalandjai címmel, a rá jellemző alapossággal, terjedelmes tanulmányban is foglalkozik a szerzővel és műveivel. Nemcsak a Balassira vonatkozó megállapítások érdemesek említésre, hanem az a tény is, hogy (a Csehy Zoltán műhelyében készült) Angerianusz kötete „nem pusztán újraaktivál egy antik beszédmódot, hanem határozott koncepció szerint továbbgondolja azt”, s így kötete „narrációs kuriózumait tekintve lényegileg egy görögös ízlésű, öniróniától sem mentes szerelmi dedikációs kötetté” is válik.

Hogy is kezdődött? címmel közli a folyóirat Elek Tibor utószavát, melyet Tőzsér Árpád Genezis című kötetéhez írt. A kötet a Magyar Antaeus Könyvek-sorozatban jelent meg decemberben. Elek Tibor szerint „A Genezis merevnek látszó külső szerkezeti tagoltsága ellenére a különböző típusú szövegek mélyén áramló tartalmak sajátos, de folyamatos pulzálással, oda-vissza mutatják be azt az utat, amit Tőzsér Árpád eszmei és költői értelemben az ötvenes évek második felétől a hetvenes évek második feléig bejárt”. Közli a lap Grendel Lajos tanulmányát a két világháború közötti magyar líráról, konkrétan Szabó Lőrinc munkásságáról. Itt említjük meg Ligárt Angéla tanulmányát, melyben az amerikai minimalista próza vizsgálata során jut arra a következtetésre, hogy „Grendel Lajos legutóbbi három, trilógiát alkotó regényében megvalósította azt az írói technikát, amelyet az 1970-es években kibontakozó új amerikai nemzedék alkotott meg... Nem hagyhatjuk persze figyelmen kívül azt a tényt sem, hogy Grendel soha nem szakadt el a múlttól, ellentétben az amerikaiakkal. A kisebbségi gondolkodásmód hagyományaira és a történelemre építette művét úgy, hogy közben újító maradt a prózában, nyitott az irodalmi irányzatokra és technikákra”. És talán az sem mellékes, hogy a tanulmány szerzője a besztercebányai Bél Mátyás Egyetem ötödéves hallgatója. ĺgy talán vigasztalódhatunk, hogy az irodalomkritika és -tudomány vonatkozásában az új nemzedék egyik leendő munkása adta le a névjegyét!

Közli a lap Sigmond István Varjúszerenád című regényének egy részletét is. A regény az Irodalmi Jelen című folyóirat negyvenezer dolláros pályázatának díjnyertese lett. Ezenkívül olvashatjuk Gágyor József és Zirig Árpád verseit, Szalay Zoltán és L. Erdélyi Margit könyvkritikáját, valamint Duba Gyula írását Veres János munkásságáról. (zsolt)