Gömöri kerámia Debrecenben

A budapesti Néprajzi Múzeum után itt található a második legtöbb darabot számláló kerámiagyűjtemény, amely nagyrészt Déri György ezredes ajándékozásának köszönhető. Az ő több mint 2000 darabból álló gyűjteményének ugyanis aránylag jelentős hányadát tették ki az ilyen jellegű népművészeti tárgyak.

A Déri Múzeum munkatársai már régebben elhatározták e gazdag és sokrétű gyűjteményállomány teljes közreadását. E kezdeményezés persze nem előzmények nélkül való, hiszen Béres András már közölte a múzeumban található fekete kerámia, elsősorban a nádudvari fazekasság emlékeit, s közben elkészült a debreceni kerámia feldolgozása, valamint egy-egy fazekasközpont anyagának részleges közlésére is sor kerül már. P. Szalay Emőke, a múzeum etnográfusa elhatározta, hogy a széles szakmai nagyközönség részére is hozzáférhető módon közzéteszi a Déri Múzeum teljes kerámiagyűjteményét. Az elhatározásnak már az első konkrét eredménye is megszületett, a közelmúltban ugyanis megjelent az a kötet, amelyben a mai Magyarország országhatárain belül, továbbá a szlovákiai Gömörben található kerámiaközpontok anyagát mutatja be a tárgyakról készült összesen 464 fekete-fehér és 16 színes fénykép segítségével. Soroljuk fel, mely központból származó tárgyegyüttesekről is van szó valójában: észak-dunántúli edények, dunántúli céhedények, valamint a tatai, sárközi, gömöri gyöngyösi-pásztói, sárospataki, meőcsáti, tiszafüredi, mezőtúri és hódmezővásárhelyi kerámia. Mivel P. Szalay Emőke közli a szóban forgó tárgyak fotóit is, a „száraz” leíráson túl az érdeklődők és a kutatók alaposan szemügyre is vehetik a tárgyakat. Azt hiszem, szükségtelen hangsúlyozni, milyen nagy segítségére lesz ez a gazdag fényképanyaggal ellátott kiadvány a kerámiával foglalkozó kutatóknak.

Amint arról már a fentiekben szót ejtettem, a szerző a mai Magyarország határain belüli fazekastelepek mellett egyetlen, a határon túlra eső fazekas-vidék, Gömör kerámiaanyagát is sorra veszi (összesen 36 fekete-fehér és 1 színes felvétellel illusztrálva), hiszen a Déri Múzeum gyűjteményének jelentős hányadát alkotják az innen származó edények. A gömöri fazekasok évszázadok során szállították termékeiket az Alföldre. A legnagyobb kereslet a tűzálló anyagból készült főzőedények iránt volt (amelyeket az Alföldön rimaszombati edénynek, tót fazéknak vagy pedig tót edénynek neveztek), emiatt a rimaszombati fazekasok számára a debreceni városi magisztrátus külön engedélyezte, hogy a vásározási alkalmakon túl más időpontokban is árusíthassák termékeiket. Ezzel magyarázható, hogy a Gömörből származó gyűjtemény legnagyobb számú tárgyegyüttesét a fazekak alkotják (ezekről 7 felvételt közöl a szerző). A kötetben a Déri Múzeum Gömörből származó kerámiagyűjteményéből még 10 korsó, 2 Jutkakorsó, 2-2 füles edény, kancsó, csupor, 1-1 vizeskanta, bokály, szilke, lábas, 4 tányér, valamint 1 különleges hérészes korsó és 1 rimaszombati kulacs fekete-fehérben készült fényképét, a színes felvételek között pedig 1 korsóét találhatjuk.

P. Szalay Emőke az ismertetésen és elemzésen túl olyan új problémákra irányítja rá a figyelmet, amelyek a népi kerámiával foglalkozó szakembereket továbbgondolásra serkenthetik. Reméljük, nem kell sokáig várnunk, hogy a bemutatott kötet után rövidesen a másodikat is kézbe vehessük és haszonnal forgathassuk majd.

(P. Szalay Emőke: Magyar népi kerámia a Déri Múzeumban I. Ethnica kiadás, Debrecen 2002. 207 p. ill.)