Fogyóban – okosodóban

A határon túli magyarok demográfiai és társadalomszerkezetének változásai az 1990-es években című értekezlet rendezői között találjuk a Határon Túli Magyarok Hivatalát, a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetét, a pozsonyi Mercurius Társadalomtudományi Kutatócsoportot, a budapesti Teleki László Intézetet, illetve az értekezletnek helyet adó Selye János Egyetemet.

A felkért tizenegy előadó tizenkét előadása három csoportra osztva hangzott el mintegy félszáz érdeklődő előtt. Elsőként Lakatos Miklós, a Központi Statisztikai Hivatal osztályvezetője tartott tartalmas – a regionális vonatkozásokra is kitérő – beszámolót a magyar népesség számának az 1990-es évtizedben történt változásairól. Gyurgyík László, a Mercurius Társadalomtudományi Kutatócsoport titkára – aki egyébként a nagyszabású konferencia fő szervezője is volt – szintén az 1990-es évekre tekintett vissza, ő azonban a szlovákiai magyar népesség demográfiai és társadalomszerkezetét vette górcső alá, külön kitérve a magyarságfogyás okaira. Szabómihály Gizella, a Gramma Nyelvi Iroda vezetője a szlovákiai magyarság etnolingvisztikai vitalitását meghatározó tényezőkről szólott, a nyelvhasználati szokások és a többször módosított nyelvtörvény viszonyrendszerében. Sándor Anna, a nyitrai magyar tanszék vezetője a Zoboralján élő magyar lakosság nyelvváltásának, illetve asszimilációs folyamatainak összefüggéseit elemezte. Molnár József Kárpátaljáról érkezett, ahol a beregszászi tanárképző főiskola oktatója. Kárpátalja népessége és magyarsága a népszámlálási és a népmozgalmi adatok tükrében című dolgozatában a demográfiai trendek mellett a társadalomszerkezeti változásokat is áttekintette.

Délután elsőként Kiss Tamás kapott szót, aki az RMDSZ azon bizottságának a munkatársa, amely a párt számára demográfiai kutatásokat végez. Itteni felszólalásában a romániai magyar népesség 1999–2002 közötti csökkenésének lehetséges okairól értekezett, illetve a romániai magyar közösség körében tapasztalható migráció ok-okozati összefüggéseit ecsetelte. A fiatal Csata Zsombor előadása szintén az erdélyi magyarokkal volt kapcsolatos. Ő az iskolaválasztás nyelvének kérdéseit vizsgáló kutatás eredményeit ismertette, hangsúlyozva és tudományos érvekkel alátámasztva az iskolaválasztás kérdésének kiemelkedő fontosságát. Sebők László, a Teleki László Intézet tudományos munkatársa a vajdasági és a horvátországi magyarok megmaradásának perspektíváit elemezte, kitérve a szlovéniai magyarság számának 1990-es években történt változásaira is. Elemzésében a délszláv háborút követő migrációs hullám következményeiről is beszámolt. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) Népesedéskutató Intézetének tudományos főmunkatársa, Hablicsek László a térség magyar kisebbségei létszámának várható alakulásáról szólt, Tóth Pál Péter pedig – aki szintén a fönti intézet tudományos főmunkatársa – a kisebbségi magyar területeken folyó szórványosodás és a népességfogyás közötti összefüggésekre mutatott rá, míg Császár Melinda a státusztörvény szerepét vizsgálta a határon túli, elsősorban a romániai magyarok identitásvállalásában.

Gyurgyík László zárszónak is beillő második felszólalásában összehasonlította az egyes régiókban lezajlott változásokat, s megállapította: a Kárpát-medencei magyarok száma a 90-es években mintegy háromszázezer fővel csökkent, miközben az egyes területeken kimutatott fogyatkozások okai területenként különbözőek. A konferencia jelentőségét érintő kérdésünkre válaszolva Gyurgyík elmondta: „Ez az értekezlet is bizonyítja, hogy a magyar kisebbségek társadalomtudományi élete sokat fejlődött a rendszerváltozás óta. A magyar kisebbségi közösségekben korábban amolyan kvázi polihisztorok uralták a terepet, a kilencvenes években azonban végbement a társadalomtudományokon belül a szakosodás, és elkezdődött a kisebbségi magyar társadalomtudomány nagykorúvá válásának folyamata. Ehhez hozzájárult persze az is, hogy ma már sokkal terjedelmesebb adatbázissal rendelkezünk, mint a korábbi évtizedekben, ez pedig az egyes országokban bekövetkezett változásoknak a következménye. Ráadásul manapság inkább csak pénzkérdés az adatokhoz való hozzájutás, és nem a statisztikai hivatalok bürokratáinak packázásán múlik, hogy mihez jut hozzá az ember. Ami azonban mindennél fontosabb volt: új intézmények jöttek létre, és megtörtént a leszámolás azzal a kisebbségi magatartással, amely a kedvezőtlen tények elfogadása, vagyis a folyamatok megismerése helyett egyfajta struccpolitikában öltött testet, így mára végre lehetővé vált különböző védekező stratégiák megfogalmazása. Az ilyen konferenciáknak is abban rejlik a jelentőségük, hogy a tudományos tapasztalatcsere révén nagyban segítik a testre szabott krízisforgatókönyvek megalkotását.”