Eurüdiké és környéke

Ha mitológiai statisztikát készítenénk, hogy melyik antik mítosz a legelevenebb napjainkban, Orpheusz és Eurüdiké története minden bizonnyal az élbolyban végezne. Erdős Virág legújabb könyvének, mely huszonegy írást tartalmaz, szintén ez a mítosz a kerete: a nyitó novellában Orpheusz megvesztegeti az alvilág urát (az elmegyógyintézet vagy kórház főorvosát), majd miután megpillantja Eurüdikét, inába száll a bátorsága, meggondolja magát, és ott hagy csapot-papot, hitvest, szerelmet. Erős vonal?vezetésű publicisztika, mondanám, kitűnő tárcanovella, de mégiscsak: egyszer használatos szöveg. (A recenzens itt elméláz, mi mindent kezdett volna a tárggyal mondjuk a hasonló parabolák megalkotásának nagy?mestere, Dino Buzzati vagy a nagy átváltoztató, a kifogyhatatlan ötletességgel megáldott mesélő, Italo Calvino!)

A világrengető események szürreális és demisztifikáló áthangolása vagy újraírása Erdős Virágnál is egy jellegzetes, intim novellatípust eredményezett, melynek vitathatatlan értékei vannak. Ilyen például a teret, időt, hatalmasságot nem tisztelő fordulatos mesélés bátorsága. A némi szarkazmussal átitatódott, groteszkbe átcsapó, plasztikus nyelv még a blaszfémiára hajlamos üdvtörténeti allúzióktól sem retten vissza. Mária című novellájában például Mária, József hitvese egy kutyát szül. A peremen lévőkkel való szolidaritás, a kirekesztettekkel való szimpatizálás érzelmessége és a novellában használt finom retorika valóban megindító, de ha a történetet a megcélzott sugalmazások felől olvassuk, nem nagyon értjük, Jézus miért éppen kutyaként születik meg, s nem – mondjuk – bárányként, hogy a nyelvben rejlő allegóriák szószerintiségéből fakadó humor legalább valamelyest ilyen irányban is elmélyülhessen. A Mária párja a belső gyűrűn, amennyiben koncentrikus körökként értelmezzük a szövegfüzért (én hajlanék rá), egy másik (mondjuk így:) Jézus-történet, mely sokkalta sikerültebb, egyenesen kitűnő humoreszk (Absolut Christmas): a háromkirályok egyszerre jelennek meg gyermeki-mesés figurákként és Heródes besúgóiként, és minket szembesítve szembesülnek a giccskarácsony kommersz „csodájával”. E szövegcsoportba tartozik a Többiek? című novella is, mely Noé bárkájának történetét tárja elénk egészen üde megközelítésben, vagy a Salamon király kukában lakó menyasszonyáról szóló groteszk újraírás. A Május sorselosztó központjának hangulati leírása mestermű, akárcsak a Kedves Április! stílusbravúrokban tobzódó (a leginkább talán Parti Nagyot idéző) pikareszk levél.

A transzcendenciával való játék, illetőleg a halállal mint sokszor csak nyelvi lehetőséggel való tragikomikus szembenézés Erdős Virág egyik legfőbb erőssége. A mese, illetve me?seszerűség szinte állandó jelenléte minduntalan a privát szféra univerzumához kötődik: ez természetszerűleg Erdős Virág legjobb szövegeiben szerencsésen végteleníti az intimitás kiteljesedését. Nincs standard történet, csak jobb-rosszabb va?riáns létezik.

A szerző nyelve az intimitáson belül nyeri el változatosságát. Erdős legkitűnőbb írásaiban még a szóviccgyártás vagy a fogyasztói társadalom oly zordon zord jelenére tett aktualizáló célozgatások elburjánzása sem hat kedvezőtlenül. Ennek ellenére az Eurüdiké című kötetben akad jó pár egyszer használatos szöveg is: a Hopp, te Zsiga! című képaláírás-sorozathoz például másodjára az ember inkább már csak Szilágyi Lenke pompás fotója végett tér újra meg újra vissza – igaz, elsőre nagyon is jót derült rajta, és ez egyáltalán nem mellékes.

(Erdős Virág: Eurüdiké, Budapest, Magvető, 2007.)