Erősebb fényben a magyar film

Megújította igazgatói tanácsát az európai filmek népszerűsítésére szakosodott European Film Promotion. A huszonhárom ország filmes szervezeteit tömörítő EFP igazgatói tanácsába – a közép-kelet-európai régióból elsőként – Vezér Évát, a Magyar Filmunió vezetőjét is beválasztották.

Történt mindez Cannes-ban, az idei mustrán. Vezér Éva azóta Berlin és Karlovy Vary fesztiválján is tevékenyen részt vett, ezekben a napokban pedig már Velencébe készül.

Nyilván ott érzi magát a legjobban, ahol a lehető legnagyobb az érdeklődés a magyar film iránt.

Cannes nagyon sok munkával jár, de számunkra az egyik leghasznosabb fesztivál. Berlint azért szeretem, mert ott standunk is van, s mivel az év elején, rögtön a Magyar Filmszemle után zajlik, időben fel tudjuk mérni, mire számíthatunk majd az év folyamán. Karlovy Varyban meg azért érzem jól magam, mert már régóta ismerem a várost, a fesztivál szervezőivel pedig meglehetősen jó munkakapcsolatban vagyok.

Karlovy Varyban már nemcsak a Magyar Filmuniót képviselte az idén. Az European Film Promotion és a Variety Critics’ Choise közös programján az igazgatói tanácsot képviselte.

Ez volt az ötödik alkalom, hogy a Variety kritikusai összeállították tízes listájukat. Ebben a szekcióban a fiatal filmesek munkái kerülnek közönség elé. Van ugyanis egy ki nem mondott szempont: a programba beválasztott mű legfeljebb a második-harmadik alkotása lehet a tehetségesnek ítélt rendezőnek. Két évvel ezelőtt Incze Ágnes I Love Budapest című munkája, tavaly Miklauzič Bence Ébrenjárók című filmje, az idén pedig Pacskovszky József alkotása, A boldogság színe került az elmúlt egy év alatt készült tíz legjobb európai „fiatal filmje” közé. Az idén, úgy vettem észre, már sokkal nagyobb figyelem irányult erre a szekcióra, mint tavaly. Talán ehhez is idő kellett. Ilyen sikeres közös szereplése régen volt a Varietynek és az EFF-nek. Sokan látták a filmeket, a rendezők pedig interjúk tucatját adták.

Mikor és milyen céllal alakult az EFP?

Hét évvel ezelőtt jött létre, és az Európai Unió országainak különböző promóciós szervezetei alakították meg azért, hogy az ilyen nagy fesztiválokon egységes megjelenést biztosítsanak az európai filmnek. Az Unión kívüli országok közül, két évvel ezelőtt, elsőként a Magyar Filmunió lett a szervezet tagja. Később aztán csatlakoztak a csehek is, majd a három baltikumi ország fogott össze, és egy tagként lépett be az EFP-be. A legrangosabb fesztiválokon már közös rendezvényeik vannak. Az EFP akciója Berlinben a Shooting stars nevű program, amely a fiatal európai színésztehetségeknek ad háromnapos, intenzív bemutatkozási lehetőséget. Ennél a válogatásnál az a fő szempont, hogy olyan színészeket választunk ki, akik hazájukban nagy népszerűségnek örvendenek. Vagyis olyan filmmel tudnak bemutatkozni, amely otthon kasszasiker volt. Az idén Oroszlán Szonya volt a kiválasztott, aki a Valami Amerikával robbant be a köztudatba. Cannes-ban a producerek munkáját segíti az EFP, de az idén már volt egy programunk Buenos Airesben is, és igyekszünk jelen lenni a koreai Puszanban is, ahol Dél-Kelet-Ázsia egyik legjelentősebb filmfesztiválja zajlik.

Újabb feladat? Esetleg személyre szóló?

Kitalálni, milyen formában lehetne még erősebb fénybe helyezni az európai filmet. Ez nemes, de nem kis feladat. Tudniillik ahhoz is idő kell, hogy elismerjék a szervezet munkáját. Ezzel kapcsolatban egy csomó teendő van, és bár az anyagi keret itt is erősen meghatározott, a közös programok kialakításában ez sem gátolhat bennünket.

Úgy hiszem, túlzás nélkül állíthatom: Magyarország filmes nagykövete lett.

Bizonyos fokig valóban ilyenfajta munkát végzek. Közvetlen kollégáim tudják: kezdettől fogva aktívan dolgozom ezeken a rendezvényeken, s amikor a kelet-európai országok felé irányult az EFP figyelme, ezért is javasolták, hogy ebből a régióból én legyek a tanács tagja.

A magyar film számára mekkora pluszt jelenthet a jövőben, hogy az EFP tanácsának magyar tagja is van?

Mivel ott vagyok a tűz mellett, igyekszem időben tájékozódni, milyen lehetőségek adódnak számunkra. A Variety kritikusai az idén is huszonhárom ország filmjei közül választhattak. Mit tesz ilyenkor az ember? Nyomja a sajátját.

Gondolom, a társai is ugyanezt teszik. Vagy ők nem olyan ügyesek?

Fontos szempont természetesen a filmek minősége is. A válogatást valóban a Variety kritikusai állítják össze, de jó, ha én is időben tudok lépni. Pacskovszky József filmjéről a szemle után rendkívül jó kritika jelent meg a Varietyben. Ennek aztán az lett a folytatása, hogy írtam egy e-mailt a kinti kritikusnak, hogy „ugye, jól gondolom, beválogatja majd a filmet, miután tényleg úgy tűnik, hogy szereti”.

Finomabban fel sem tehette volna a kérdést.

Nem lehet ajtóstól rohanni a házba. Figyelni kell a részletekre, aztán amennyire csak lehet, ki kell használni a helyzetet, a kínálkozó lehetőséget.

Nemes feladat lehet így bábáskodni a magyar film felett, én mégsem irigylem, hiszen ha jövőre netán nem sikerül bejuttatnia valamelyik produkciót...

... minden évben nem fog menni, ebbe bele kell nyugodnom. Abban viszont nagyon bízom, hogy továbbra is lesznek olyan filmek, amelyeket bátran felvállalhatok, és nyugodt szívvel ajánlhatok bárhol, bárkinek a világban. Ahhoz ugyanis, hogy futtatni tudjak egy filmet, biztosra kell vennem, hogy olyan minőséget képvisel, amellyel egyetlen fesztiválon sem vallok szégyent. Titkos tervem, hogy egyszer az EFP égisze alatt Budapesten rendezzünk valamit. Az nagyon sokat jelentene a magyar filmnek. Felülről nem irányítják a szervezet munkáját. Csak arra figyelünk, amit a huszonkét tag képvisel, javasol, s ha az jó ötlet és finanszírozható, akkor előbb-utóbb biztosan megvalósítjuk.

A velencei fesztiválon az idén először szerveznek európai napot. Ezen mivel képviseli magát a magyar film?

Azzal az alkotással, amelyet tíz rendező (Szabó István, Sándor Pál, Sára Sándor, Jancsó Miklós, Rózsa János, Kézdi-Kovács Zsolt, Ragályi Elemér, Enyedi Ildikó, Török Ferenc és Fliegauf Benedek) állított össze. Európából Európába – ez a film címe. Három-négy perces szkeccsekből áll, amelyek arról szólnak, ki mit gondol Európa és Magyarország viszonyáról. Természetesen nem egy jó kis propagandafilmre kell gondolni, hanem valami egészen másra. Hogy csak egyetlen példát említsek: Sándor Pál alkotásában a Régi idők focijának Minarik Edéje, a mai Garas Dezső áll a pálya közepén, s miután elhangzik a himnusz, elrúgja a labdát. De mint tudjuk: kell egy csapat. Anélkül nem megy. Egyébként az European Film Promotion is egy hasonló csapat. Az értékekre figyel.

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?