Elvis, Őrült béka, nyakkendős rockerek és a többiek

Kevesen bíztak benne, mégis hatalmas sikerrel tért vissza Mariah CareyAP-felvételMár fél napja ülök itt, belehallgattam jó pár CD-be, átnéztem a slágerlistákat és a feljegyzéseimet. A neheze most jön. Ezen az oldalon leltárt kéne készítenem az elmúlt év történéseiről, ami teljességgel lehetetlen. Mert édeskevés erre egy oldal. De azért nekiugrom, legfeljebb a végén majd leírom, hogy ez amolyan hiányos összefoglaló.

A Király él és élni fog

Elvis Presley 1954. július 5-én vette fel Memphisben a debütáló, That’s All Right című dalát. Nagy-Britanniában kislemezen sosem került forgalomba, csak a feketepiacon lehetett hozzájutni, természetesen egy vagyonért. A Király lemezcége az ötvenedik évforduló tiszteletére megjelentette maxi CD-n, és a brit lista harmadik helyén debütált. A kiadó ezután vérszemet kapott, úgy döntött, hogy 2005 első hónapjaiban korlátozott példányszámban ismét piacra dobja a legendás sztár néhány slágerét. Tizenhét került forgalomba – az első január 3-án, az utolsó április 25-én. A dalok mindegyike felkapaszkodott legalább a lista ötödik helyéig, közülük három: a Jailhouse Rock, a One Night / I Got Stung és az It’s Now Or Never listavezető is volt. Pedig mindössze 20–30 ezer példányban kerültek a boltokba, ám az év első hónapjaiban annyira lecsökkent a maxik forgalma, hogy ennyi is elegendő volt az élre, vagy legalábbis az élmezőnybe kerüléshez.

Az első brit megasláger

Nagy-Britanniában 2005 első tizenkét hetében hetente váltották egymást a felvételek a kislemezlista élén. Aztán megtört a jég – az (Is This The Way To) Amarillo című dal a második héten is megőrizte vezető helyét, sőt, összesen hét hétig uralta a csúcsot. Kizárólag az angolszász területen vált slágerré, nálunk ismeretlen maradt. Az előadója, a hatvanas éveiben járó Tony Christie a hetvenes években a legnépszerűbb brit kabarésztár volt, és több dallal is megjárta a listák élmezőnyét. Peter Kay szintén komikus – fellépéseit évek óta Christie legnagyobb slágerével, az Amarillo cíművel nyitja. Tavasszal saját maga népszerűsítésére klipet forgatott hozzá, de valószínűleg álmában sem gondolta, hogy a ’71-es dal ekkora sláger lesz. A maxi CD az eredeti előadóval került forgalomba, Kay nem énekel rajta, mégis feltüntették a nevét (Tony Christie Featuring Peter Kay). A szigetországban ezt követően nosztalgiahullám tört ki, Tony Christie újból ünnepelt sztár lett.

Díjkiosztók

A februárban megrendezett Grammy és Brit Awards nem hozott különösebb meglepetést. Ez utóbbi díjazottjai a könnyűzene új generációjából kerültek ki – a Scissor Sisters három, a Franz Ferdinand és a Keane két-két elismerést zsebelt be. A huszonötödik alkalommal megrendezett díjátadón az elmúlt huszonöt év legjobb brit dalának választották Robbie Williams ’97-es Angels című szerzeményét. A negyvenhetedik Grammy-gála nagyrészt a megemlékezésről szólt. A 2004. június 10-én elhunyt, az r&b és a soul megteremtőjének tartott Ray Charles és utolsó stúdióalbuma, a Genius Loves Company című duettlemez nyolc kategóriában győzött. Amíg az említett két díjkiosztó ünnepség nem, addig a szeptemberben megtartott Mercury Music Prize óriási meglepetéssel zárult, a második legesélytelenebbnek tartott Antony And The Johnsons albumát, az I Am A Bird Now címűt hirdették ki az előző tizenkét hónap legjobb brit lemezének a tizenkét jelölt közül.

Őszre várt lemezek, több mint féléves késéssel

Májusban és június elején három várva várt album került a boltokba – megjelenésüket eredetileg 2004 őszére tervezték. Elsőként, május 23-án a Damon Albarn vezette Gorillaz rukkolt elő a zseniális, új zenei megoldásokat és neves sztárvendégek egész sorát felvonultató Demon Days című újdonságával. Az Oasis május 30-án jelentette meg a Don’t Believe The Truth című lemezét, amelynek érdekessége, hogy megírásánál – az előző albummal ellentétben – nemcsak a Gallagher fivérek, hanem Andy Bell basszusgitáros és Gem Archer gitáros is nagy szerephez jutott. A zenekar időközben teljesen kiszorult a környékünkről, nálunk a korongból csak pár darab fogyott el, az USA-ban is rossz volt a fogadtatása, az angolszász országokban azonban még most is rendkívül kelendő. Tavaly valamivel jobban ment a brit előadóknak a tengerentúlon, mint a korábbi években. Főleg a Chris Martin vezette Coldplaynek köszönhetően. A együttes harmadik albumának előhírnöke, a Speed Of Sound a kislemezlista nyolcadik helyén debütált. Eddig a The Beatlesen kívül egyetlen brit zenekar sem tudott a TOP 10-ben kezdeni – a liverpooli kvartettnek ez négy alkalommal is összejött. A Speed Of Sound kísértetiesen hasonlít a fiúk előző albumának legnagyobb slágeréhez, „Az év felvétele” kategóriában 2004-ben Grammy-díjat kapott Clocks címűhöz – érdekes, hogy ezt rajtam kívül senki sem vette észre… A dalt mindenki a brit kislemezlista élére várta, de óriási meglepetésre csak a második helyen debütált. Mert motorkerékpáron beszáguldott az idétlen Őrült béka, és alaposan felforgatta a zenei életet az Axel F című sláger, eleinte a mobiltelefonok csengőhangjaként hódító idióta változatával. Crazy Frog később a U2-t is legyőzte, és négy hétig vezette az összesítést. Visszatérve a Coldplayhez, a június 6-án boltokba került X&Y című albumáról dicshimnuszokat zengett a szakma. Kétségkívül kiváló anyag, ennek ellenére a rengeteg elismerő kritika azért túlzás – minden évben van legalább egy album, amelyet a zenészszakma a fellegekbe emel, s úgy látszik, tavaly az X&Y volt a kiszemelt.

Összefoglaló az USA-ból

Három zenei stílus uralta az eladási listát: a hip-hop, a rock- és a countryzene. A hip-hop legjelesebb képviselői közül Eminem az év végén tarolt a karrierösszegző albumával. Felfedezettje, 50 Cent egész évben az összesítés élvonalában tanyázott, március elején megjelent The Massacre című lemezét kibővített változatban szeptemberben ismét kiadta, majd a novemberben bemutatott Get Rich Or Die Tryin’ című önéletrajzi filmjének zenéje jelent meg, nagy sikerrel. 50 Cent felfedezettje, The Game szólóban februárban debütált a zenei életben, utána jól összeveszett elindítójával, izgalmassá téve az év eleji uborkaszezont. A tengerentúlon már elmúltak azok az idők, amikor a botrány negatívan hatott az előadó pályafutására. Legalábbis néhány esetben nincs, vagy egyenesen pozitív hatással van a karrierre. Például R. Kelly esetében – a chicagói énekes ellen jelenleg is zajlik az a bírósági ügy, amelyben kiskorú megrontásával és gyermekpornográfiával vádolják, mégis hatalmas sikert ért el a TP.3 Reloaded című korongjával. A hip-hop legnagyobb sztárja azonban kétségkívül Kanye West volt, a producerből lett rapper a februári Grammyn nyolc kategóriában száll versenybe. A nu-metal elindítói közül a Limp Bizkit végleg eltűnt a süllyesztőben, viszont nagy sikerrel tért vissza az ötödik albumával a nálunk kevésbé ismert négytagú Staind, és a Korn is kiheverte gitárosa, Brian ”Head” Welch távozását. A Los Angeles-i örmények alkotta, úgynevezett avantgárd pop-metált játszó System Of A Down duplázott – Mezmerize című lemeze májusban iratkozott fel a lista élére, a Hypnotize decemberben. A countryzene képviselői közül sokan jelentkeztek új albummal, többek között Sara Evans, Faith Hill, Martina McBride, Trisha Yearwood, Gretchen Wilson, Gary Allan, Kenny Chesney és George Strait. Chesney két albummal is megjárta a lista élét, és a bulvármédiának is szolgált alapanyaggal: május 9-én összeházasodott Renée Zellwegerrel, de szeptemberben máris beadták a válókeresetet. Korunk zenei tehetségkutatóinak felfedezettjei közül kizárólag a 2002-ben indult American Idol első győztese, a texasi Kelly Clarkson tett szert világhírnévre – az Európában is népszerű második, Breakaway című albuma rockosabb és érettebb hangzású, mint az első volt.

A melankólia éve

A júliusi londoni terrortámadás óta megnőtt az érzelmes, melankolikus zene iránti kereslet, amit jól példáz Katie Melua, James Blunt vagy éppen David Gray hatalmas sikere. Blunt, az egykori koszovói békefenntartó a zenéjével főként a negyvenes-ötvenes generációt célozta meg, végül minden korosztály körében nagy sikert aratott, olyannyira, hogy Back To Bedlam című albumából fogyott tavaly a legtöbb Nagy-Britanniában. A You’re Beautiful című slágerének sikertörténete nem szokványos – a TOP 10-en kívül debütált, és fokozatosan haladt előre, ami ritkaság a brit listán, a többség a második héten máris mélyrepülésbe kezd, arra pedig nagyon régen nem volt példa, hogy ilyen dal eljusson a csúcsig. Végül öt hétig vezetett. Blunt az albumának sikerét kizárólag ennek a slágernek köszönheti – sem a bemutatkozó, Wisemen, sem a harmadikként, október elején kimásolt High, sem a karácsony előtt megjelent Goodbye My Lover nem ért el számottevő sikert.

Volt új a Nap alatt

2005 a dance éve a rockban és a rock éve a dance-ben. A stílusok közeledésére korábban is akadt példa, de afférjuk soha nem volt anynyira kölcsönösen egymásra találó, mint tavaly. A rockzenészek egyre bátrabban nyúlnak a dance-elemek felé, a táncparketten pedig alig volt sláger hatásos gitárriff és rockos vokál nélkül. Az első igazán átütő dance-rock album Armand Van Helden július elején megjelent Nympho című korongja. A klubok nagy slágere, a BodyRockers I Like The Way című dala szintén a két stílus ötvözetéből született.

A nagy visszatérők

Kate Bush sikere a legjobb példa arra, hogy a kiváló előadókat nem felejti el a közönség – az énekesnő utoljára ’93-ban adott ki stúdiólemezt. A novemberben megjelent visszatérő albuma, az Aerial első fele különálló dalok gyűjteménye, családi boldogság ihlette öt-hatperces felvételekkel, a második fele egybefüggő, kilenctételes, madárhangokkal aláfestett anyag, egy tengerparti környezetbe helyezett történet délutántól másnap hajnalig, különböző zenei hangzásokkal. Néhány éves mellőzöttség után óriási és nem várt sikerrel tért vissza Mariah Carey. A The Emancipation Of Mimi című albumából mára eladtak nyolcmilliót, az énekesnőt nyolc kategóriában jelölték Grammy-díjra, és az amerikai örökranglistán karácsonykor utolérte Elvis Presleyt – a Don’t Forget About Us a tizenhetedik listavezető slágere hazájában, s már csak a The Beatles előzi meg. Visszatért a Backstreet Boys is. Igaz, korántsem akkora sikerrel, mint a kilencvenes évek végén, a néhány éve népszerű tinipop manapság világszerte a háttérbe szorult.

Az év csalódásai

Az egyik legnagyobb bukás Michael Jacksonhoz köthető. Miután június közepén felmentették az ellene felhozott bírósági perben, The Essential címmel válogatáskorongot adott ki – a megjelenés hetében az USA-ban csupán nyolcezer fogyott el belőle, ami az eladási lista 128. helyének megszerzéséhez volt elegendő. Jennifer Lopez színésznőként már nincs a legkeresettebbek között, és tavaly a zenei élmezőnyből is kiszorult. A Rebirth címet viselő korongjának beharangozó dala, a Get Right ugyan februárban megszerezte a brit lista csúcsát, de a nagylemez nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Európa-szerte megbukott Melanie C harmadik albuma, a Beautiful Intentions. Később részben sikerült kiköszörülnie a csorbát, legalábbis Németországban, ahol a First Day Of My Life című felvétele a Julia – Wege zum Glück című szappanopera főcímdalaként két hétig vezette a listát. Hatalmasat buktak az énekesnő egykori társai is. Geri Halliwell két sikeres album, négy brit listavezető sláger és közel hároméves pihenő után júniusban szép csendben kiadta harmadik korongját Passion címmel, amely csak a 41. helyet tudta megszerezni a brit eladási listán, ráadásul a következő héten már nem is szerepelt a hetvenöt legkelendőbb lemez között. Melanie B júliusban különösebb beharangozás nélkül adott ki lemezt – Nagy-Britanniában a megjelenés hetében mindössze 670 (!) db fogyott el belőle. Szintén leszerepelt a kilencvenes évek második felének első számú szívtiprója, Ricky Martin. A Life című albuma „amerikaibb” lett, több benne a hip-hop és az r&b elem, ám erre nem volt vevő a közönség.

Egyslágeres előadó

Az év egyik nagy slágere Nagy-Britanniában, a Bad Day a kanadai Daniel Powter előadásában augusztus 1-je óta szerepel az összesítésen, tizenhárom hetet töltött a TOP 10-ben. Az énekes következő felvételét, a Free Loop címűt azonban novemberben kizárták a listáról. Az egyik fontos szabály kimondja, hogy egy előadó új maxiján semmilyen formában nem szerepelhet az a dala, amely önmagában is megtalálható a lista első negyvenes mezőnyében. Daniel maxi CD-jén a fődal, a Free Loop mellett hallható a Bad Day koncertváltozata, ezért a szigorú listaellenőrök törölték a rangsorból. Amúgy sem ért el kimagasló eredményt, épp hogy bekerült volna a TOP 30-ba.

Nyakkendős rockerek

Október 3-án került a boltokba a Franz Ferdinand második albuma You Could Have It So Much Better címmel. Az Egyesült Királyságban a skót kvartett napjaink első számú trendformálója. Az Alex Kapranosék által modernizált new wave és posztpunk sikere utat nyitott több tucat hasonló szellemű együttes előtt, a brit zenei színteret az elmúlt másfél évben ellepték a jobbnál jobb nyakkendős gitárzeneka-rok. A You Could Have It So Much Better az USA eladási listáján a nyolcadik helyen debütált, s ezzel a legelőkelőbb helyezést elért független lemezcég által kiadott brit album lett a The Prodigy ’97-es The Fat Of The Land című listavezető korongja óta.

Az év rekordja

Robbie Williams tavaszi turnéjára egy nap leforgása alatt 1,6 millió belépőjegy kelt el, amivel megdöntötte az *NSync rekordját. A Justin Timberlake vezette fiúcsapat 2000-ben egymillió jegyet értékesített egy nap alatt a No Strings Attached turnéra, mintegy 24 millió angol font értékben. Robbie esetében a bevétel megközelíti a 80 milliót. Az énekes pályafutásának huszonötödik kislemezdala, az Advertising Space karácsony előtt jelent meg – közülük mindössze a South Of The Border kerülte el a brit TOP 10-et, ’97-ben a 14. helyig jutott. Egykori együttese, az újjáalakult Take That is koncertkörútra indul az idén, egyelőre csak Angliában, és természetesen nélküle – a Gary Barlow, Howard Donald, Jason Orange és Mark Owen alkotta kvartett fellépéseire sem lehet már belépőjegyet kapni.

Szóval, ez hiányos összefoglaló lett, ennyit tudtam besűríteni az oldalra. Kénytelen voltam sok mindent mellőzi, például Enya, Madonna, Paul McCartney vagy éppen a The Rolling Stones csodás visszatérését, de ugyanúgy illendő lett volna beszámolni a The Darkness év végi csúfos bukásáról is. És még annyi mindenről! Na, de hagyjuk, inkább tekintsünk előre, 2006-ra. Pontosabban, még a jövő héten vissza 2005-re, leltározzuk a magyar popzenét is. Most megyek, és rendet rakok magam körül. Jó lenne, ha zenei berkekben is folytatódna a „rendrakás”, ami tavaly szerencsére elkezdődött.