Él és ég a Tankcsapda

Az anyag egy évig íródott, ebből a stúdiómunkálatok három hónapig tartottak. Hangzásbeli változás nem történt, de úgy érzem, jellemző rá az a fajta minőségi előrelépés, amelyet igyekeztünk az eddigi összes Tankcsapda-lemezen megtartani. Rengeteg időt töltöttünk el a stúdióban azzal, hogy még szebb hangszíneket, még erőteljesebb hangzást érjünk el. A zenét továbbra is a zenekar, míg a szövegeket én jegyzem. Minden téren ez az eddigi legjobb lemezünk, de szerencsére ezt idáig az összes albumunk után elmondhattuk.

Az elmúlt pár évben újra fejlődés érezhető a rockzenében, rengeteg új stílusirányzat alakult. Ezek mennyire hatnak rátok?

Ha nem is direkt módon, de nyomokban biztosan észrevehető a hatás. Van egy csomó olyan zenekar, amelyek azt állítják, hogy ők nem foglalkoznak a körülöttük lévő zenei történésekkel, csak a saját zenéjükre koncentrálnak. Ez lehet mondjuk egyfajta koncepció is, de azt gondolom, hogy aki bekapcsolja a rádiót vagy a tévét, az akarva-akaratlanul is az új dolgok hatása alá kerül. Mi nem tagadjuk ezt. Több olyan banda van, amely az elmúlt pár évben tűnt fel, mint például a Slipknot, a System of a Down, vagy esetleg a Metallica új lemeze, és nem érzem azt, hogy akár a régi motörheades, AC/DC-s vonalat, akár az új hatásokat tagadnunk kéne. Természetesen igyekszünk ezeket saját szájízünk szerint beépíteni zenénkbe, de a Tankcsapda dalainak messziről felismerhető stílusuk van.

Mondanál pár hangzáselemet, melyek nélkül nem volna igazán tankcsapdás a megszólalás?

Alapvetően az, hogy hárman zenélünk, már meghatározza az élő hangzását a zenekarnak. Koncerteken nem használunk billentyűst, ütősöket, vokalistákat. A lemezeinken viszont nem zárkózunk el ezektől a dolgoktól, ha a dal hangulata megkívánja, bátran nyúlunk kisegítő hangszerekhez. Legjobb példa erre a Rock&Roll rugója című dal, melyben szaxofonszóló van, az új albumon meg például hammond orgona hallható. A stúdióban a hangmérnök is beleszólhat a hangzásba, adhat hangszerelési ötleteket, de alapvetően mi hárman alakítjuk ki a végeredményt.

Tizenöt éve járjátok a koncerttermeket, mi minden változott meg ezalatt?

Mikor elkezdtük, mindenki megpróbált lebeszélni bennünket, merthogy a gitárzene már a múlté, a gépekben van a jövő. Mi akkor sem hallgattunk az ilyen véleményekre, most se tesszük. Kissé javult a helyzet, de minket ez nem igazán érdekel. Mi azért játszunk ilyen zenét, mert ilyet akarunk. Szerintem egy jó zenekarnak nem kell cégér. Ha komolyan gondolják, valahogy megtalálják az utat a közönséghez. Akár másolt cédék és kazetták útján. De ha jobban megfigyeled, a kemény rockot játszó bandák sosem voltak túlságosan előtérben, ott mindig azok a zenekarok voltak, melyek a rock populárisabb részét csinálták. Mondjuk a Bon Jovi, vagy említhetem a Hooliganst vagy a Zanzibárt. Ez nem azt jelenti, hogy ezek roszszak volnának, csak egyszerűen több embert képesek megszólítani a populárisabb zenéjükkel.

Említetted a másolt cédéket. Neked mi a véleményed erről?

Semmiképpen sem jó az, ha az emberek másolják, esetleg internetről töltik le a zenét. Nem azért, mert mondjuk akkor egy nagy ház helyett csak egy kisebb házat vehetek, hanem azért, mert akkor nem tudok annyi pénz visszaforgatni a produkcióba, amennyit szívem szerint szeretnék. Ez főleg a kis zenekarokat érinti, akik nem tudnak eladni annyi lemezt, amennyi szükséges lenne a gond nélküli létezésükhöz. Egy Metallicát vagy Tankcsapdát ez anynyira nem bánthat, mert ha mondjuk csak a háromnegyedét adják el annak, amit előre elterveztek, akkor sincs nagy baj. Legfeljebb Hettfildék egy év helyett csak fél évig nyaralnak Hawaiion. Másrészről meg lehet, hogy akik átmásolták a cédénket, eljönnek a koncertjeinkre, és így hasznos is lehet a dolog. Az embereknek nem a zenekarokkal van a bajuk, hanem a zeneiparral, egyszerűen nem akarnak kidobni egy műanyagdarabért 4-5000 forintot.

Van különbség a szlovákiai és a magyarországi koncertek fogadtatása között?

Nagy különbséget nem érzek. Talán annyi, hogy Magyarországon több ember jár a koncertjeinkre. Ez annak tudható be, hogy ott az embereknek több pénzük van, amit kultúrára költhetnek, meg itt a magyarok is kevesebben vannak. A hangulat ugyanolyan, az nem a tömeg nagyságától függ. Egy koncert akkor is lehet jó, ha csak háromszázan vannak ott, és az sem biztos, hogy ha harmincezren lesznek, akkor szuper lesz.

Bizonyára sok embert érdekelne, mivel tölti Lukács László, a „rocksztár” a hétköznapjait?

Ez a rocksztár státus jól hangzik, meg jó is lenne, ha így lenne, élhetném a sztárok gondtalan életét, de a helyzet más. Annak ellenére, hogy egy népszerű, menő zenekar vagyunk, nem keresünk annyi pénzt, hogy egy egész apparátust eltartsunk, amely a banda ügyes-bajos dolgait intézné. Saját magunk menedzserei vagyunk, mindenkinek vannak plusz dolgai, amit a gitározás, dobolás mellett végez. A Tankcsapda rengeteg háttérmunkát igényel, hogy ha nem turnézunk, lemezt készítünk, akkor ezeknek az előkészületeivel vagyunk elfoglalva.