Egyszerű(en jó) ez!

Hogy mégis írunk a Kicsi Hang duó első hanghordozójáról, annak oka, hogy a – könyvtárgyként funkcionáló, ezúttal nyugodtan írjuk le: szép tokban piacra dobott – CD 20 megzenésített verset tartalmaz, így kapcsolódik az általunk művelt diszciplínához.

Mindkét névszó – a megzenésített és a vers is – egyaránt hangsúlyos, ha szlovákiai magyar művelődéstörténeti nézőpontot érvényesítünk. Ha e sorok írója sokakkal ellentétben nincs is feltétlenül meggyőződve a vers és a költészet közösségi-képviseleti funkciójáról, az kétségtelen, hogy a költészet előadásának voltak/vannak ilyen aspektusai, gondoljunk csak az idén negyvenéves Jókai Napok kezdeteire, vagy az egykor lényegesen erősebb, szebb napokat is látott kisszínpadi (irodalmi színpadi) mozgalomra. Ma, mikor kiadóink száz-kétszázas példányszámban jelentetnek meg versesköteteket, hihetetlenül hangzik, hogy az „átkosban” ezres példányszámban jelentek meg és fogytak el verseskönyvek, volt tehát piacuk.

S hogy a CD-n a versek megzenésített formában hangzanak el, ez újabb kontextust is kijelöl a Kicsi Hang számára: a fogyasztók óhatatlanul össze fogják vetni a (szlovákiai) magyar kulturális térben hanghordozóval jelenlevő hasonló együttesekkel, a Kor-Zárral, a Borostyánnal, a Vándorral stb. Helye lehet ilyen összevetésnek is, mi most – elsősorban terjedelmi okokból – nem folyamodunk ehhez.

A Kicsi Hangot ketten alkotják: Borbély Katalin, a H. Nagy Péter által egy időben sokat reklámozott galántai magángimnázium végzős diákja, és Menyhárt József, a lassan egy kötetre való tanulmányt publikáló, Lanstyák-iskolához sorolható fiatal nyelvész, a Gramma Nyelvi Iroda munkatársa. A duóban való megszólalás szükségképpen határolja be a hangzásvilágot is, azaz annyi hangszerrel léphetnek színpadra, amenynyit ketten képesek „működtetni”. ĺgy lett az album gitárcentrikus, melyet majdnem egyenrangú partnerként furulya egészít ki; valamint kazut, szájharmonikát, csörgőket, egy ízben pedig szintetizátort hallhatunk az albumon. S persze hangot, nem is kicsit. Borbély Katalin mindvégig technikailag szinte hibátlan, képzett hangú szoprán, Menyhárt József olykor magas baritonba megy át, jellemzően azonban tenor. Kettejük közül Katicának van képzettebb hangja, ez egyik-másik duettben világosan megmutatkozik; Menyhárt hangjában sokkal több van, mint amennyit ez a CD elárul, olykor mintha szándékosan fogná vissza magát, nem értjük, miért. Gitártudása alapos, meggyőző, komoly iskolázottságot mutat. Talán furcsán hangzik, hogy ezeket kiemeljük, hisz nem érdem, előfeltétel, hogy aki ilyen CD-t ad ki, az tud gitározni meg énekelni, de sajnos, napjainkban ennek ellenkezőjére is rengeteg példát látunk. ĺgy megnyugtató a technikai rész egyenletes, egyenletesen magas színvonala. Az albumon hallható zenék közül nem egy slágergyanúsan fülbemászó, összességében elmondhatjuk, hogy a Kicsi Hang hangzásvilága dallamos, dinamikus és kellően változatos.

A huszonegy tételen hat költő osztozik, József Attilának tizenöt verse hangzik el, Ady Endrének kettő. Az albumhoz egy-egy verssel „járul hozzá” Pilinszky János, Orbán János Dénes, Sinka István és Radnóti Miklós. Kétségtelen: rangos névsor, a már elhunyt szerzők mindegyikének több tanulmánykötetet, monográfiát szentelt a magyar irodalomtudomány; az alig harminc esztendős, féltucatnyi díjat birtokló Orbán János Dénest pedig a fiatal erdélyi magyar irodalom „nagy kanonizátora”, a Herder-díjas Fried István érdemesítette több önálló fejezetre 2002-ben publikált monográfiájában. Az erős kanonikus pozíciót elfoglaló „sztárköltők” felsorakoztatása kétségkívül fokozza a CD piacképességét, de az vesse az együttesre az első követ, aki mondjuk kortárs indonéz költők megzenésítésével szeretne kitörni az ismeretlenség homályából...

A József Attila-versekből, úgy nézzük, éppen egy rendhagyó irodalomórányi anyag áll össze, mely sikerrel igyekszik kitérni a nagy József Attila-megzenésítők (Sebő Ferenc, Merlin Kommandó, Hobo) előadásmódjára való reflexió elől, autonóm zenei interpretációval állva elő. De tévednénk, ha azt állítanánk, hogy a többi szerző csak azért kapott helyet, nehogy túl rövid legyen az album: az „ötök” – úgy tűnik fel – átgondolt koncepció mentén kaptak helyet a CD-n. A Drága barátaim harmonikus entrée-ját jól ellenpontozza Ady elidegenedettséget sugárzó Szeretném, ha szeretnének c. versének szaggatott, zaklatott, feszült előadásmódja. Ez a nyugtalanság, termékeny feszültség jellemzi a címadó, Egyszerű ez c. „dalt” is. Az expresszív előadásnak köszönhetően szinte hajlamosak vagyunk elhinni, hogy tényleg nem érünk rá... A Villámok szeretőjét altfurulya vezeti be, a szerzemény sokat profitál a dinamikus téma és a higgadt, visszafogott előadásmód keltette feszültségből. Ugyanez elmondható a Karóval jöttél c. versről, mely e sorok írója szerint inkább rezignált, Menyhárt viszont átütőre, dinamikusra hangszerelte, némi Tiszta szívvel-reminiszcenciákat működtetve a szám elején. A Tiszta szívvel egyike azon daloknak, ahol Menyhárt hangja egyértelmű, hogy többre is képes lenne. Ezt két istenes vers követi, melyek újfent egyazon téma eltérő minőségét jelenítik meg: József Attila Istenem c. verse emberközeli istenképet vázol, míg Pilinszky orgonával is megtámogatott Harmadnaponja a feltámadó Isten dicsőségét énekli. Az Istenem közjátéka a Láttál-e már valaha csipkebokor rózsát c. népdal, azonban e szerzemény végén nem értjük, mi a funkciója a népdalbetoldásnak. A kilencedik szerzemény, József Attila Mióta elmentél c. verse az album mélypontja. A művésznő itt katasztrofális artikulációja (mely az első versszak második sorában elmossa az „e” és az „á” közötti, több képzőmozzanatnyi különbséget) egyszerűen érthetetlenné teszi az első versszak háromnegyedét, ahogy a következő, Amit szivedbe rejtesz c. versben sem azt érteni, hogy „belehal, aki él”. Erre a stúdiómunkák során érdemes lett volna jobban odafigyelni. Viszont mindezekért kárpótolni próbál bennünket a Mikor az uccán átment a kedves végén, ahol valami nagyon pimasz, cserfes hanghordozással adja elő a párbeszéddé „szétírt” verset, itt viszont Menyhárt „eszi meg” a „villany” végét. A tizenkettedik dal ügyes kollázs, két József Attila-vers, a Tószunnyadó és a Tedd a kezed... „kontaminációjával” létrejött szöveghez az Erdő, erdő, kerek erdő c. népdal adja a zenei témát. Abszolút telitalálat, az album egyik erőssége. Az általa megidézett harmóniaeszményt aztán megint felülírja, de legalább is megkérdőjelezi Orbán János Dénes méla rezignációt hordozó Berzsenyi-parafrázisa. Ezt öt József Attila-vers (Hangya, Hoszszú az Úristen, Karóval jöttél, Gyermekké tettél, József Attila) követi. Az album egyetlen kakukktojása az erdélyi Sinka István Sötét esztendőkben c. verse, az egyetlen, melyet nem a Kicsi Hang, hanem Hoffer Tamás zenésített meg. Zeneileg mindenesetre jól illeszkedik az album második felének lassúbb tételei közé. Az utolsó szerzemény, Radnóti Miklós Fekete tóban kiskácsa fürdik kezdetű verse 1930-ból, mely – az általunk abszolvált két Kicsi Hang-koncert legalábbis arról győzött meg – közönségsiker: Radnóti pikáns szövegéhez Menyhárt rock ’n’ rollos gitártémája társul. Az első versszak után egy csörgő lép be, majd a gyermekkoromban népszerű Kacsatáncból vett pár akkord után kazu idézi meg a kacsák hangját, ezzel dialogizál a refrén második felében belépő szájharmonika. Nagyon jó!

És hadd említsük meg a zenészek véleményünk szerint egyenrangú alkotótársát, a borítóként funkcionáló könyvecskét megrajzoló és megtervező Zalka Juditot. Reméljük, a könyvkiadók e munkája nyomán felfigyelnek rá, s a jövőben az egyik legkeresettebb gyermekkönyv-illusztrátor lesz.

A Kicsi Hang Egyszerű ez c. albumával letette a névjegyét. Műanyag, zenei és énektudás nélküli „sztároktól” hemzsegő mindennapjainkban intő jel ez az album: eredményt elérni komoly munkával is lehet.