Egy politikus – három szépíró

Bugár Béla, Petr Pithart, Rudolf Chmel és Szigeti LászlóMiroslava Cibulková felvételeAki Szigeti Lászlót, a Kalligram igazgatóját akárcsak felszínesen is ismeri, tudja, sem az egyes helyszínek, sem a kultúrák és a kultúra különböző területei közötti száguldozásban nem ismer lehetetlent. Tegnapelőtt Szigeti elemében volt: látszólag igencsak távoli dolgokat sikerült közös nevezőre hoznia. Az egyik a fönt említett három élvonalbeli magyar prózaíró kétnyelvű felolvasásokkal spékelt bemutatkozása, a másik a vezető szlovákiai magyar politikus, Bugár Béla három előadást és egy hosszú beszélgetést tartalmazó könyvének bemutatója, amelynek, kérdező lévén, maga Szigeti is társszerzője volt.

A politikusok könyvei általában nem tartoznak a nagy példányszámban eladott, széles körben érdeklődésre számot tartó olvasmányok közé. S még ez a korlátozott hatásuk is csak igen ritka esetben terjed túl azon ország határain, amelyben az adott politikus-szerző működik. Egy kisebbség politikusának külföldi könyvbemutatója esetében az érdeklődés valószínűleg még korlátozottabb, vélhetné az ember. Igen nagyot téved azonban, ha Bugár Béla kapcsán vélekedik ekként: a prágai Szlovák Intézet nagyterme ugyanis zsúfolásig megtelt. Az egyidejűleg szlovák és magyar nyelven megjelent kötetet szlovák részről Rudolf Chmel, a Szlovák Köztársaság kulturális minisztere, cseh részről pedig Petr Pithart, a Cseh Köztársaság Szenátusának elnöke méltatta.

Rudolf Chmel Bugár autonóm, a szlovák és a magyar politikától is független, ugyanakkor minden irányba – saját pártjának különböző platformjai felé is – nyitott, konszenzuskereső politikájának mélyen morális voltára hívta fel a figyelmet egy áprilisi közvélemény-kutatás elkeserítő és óvatosságra intő eredményei kapcsán. A NATO- és EU-csatlakozásunk közötti időszakban készült felmérés szerint a megkérdezettek több mint 40 százaléka gondolja úgy, hogy léteznek Szlovákia számára fenyegetést jelentő országok, miközben ezek listáját – Irak és az Egyesült Államok előtt – Magyarország vezeti.

Chmel számba veszi a Bugár-könyvben megfogalmazott politikai célok és tézisek várható magyarországi, illetve szlovákiai fogadtatását is. A magyarországi politika részéről a Beneš-dekrétumok okozta károk szimbolikus kárpótlását érintő Bugár-javaslatot, a szlovákiai magyar politika szuverenitásának tiszteletben tartására vonatkozó elvárást, valamint az MKP történelmi jelentőségű paradigmaváltásra épülő politikai programját említi az érzékeny pontok között. A szlovák politikai közéletben nagy valószínűséggel vitát kiváltó témaként pedig a kétnyelvűség gyakorlatának, illetve a kollektív jogok elvének elfogadtatását, valamint a nemzeti kisebbségek jogállásáról szóló alkotmánytörvény megalkotásának szükségességét célzó Bugár-felvetést jelöli meg. A szlovák kultuszminiszter nyugalomra int, és bölcs belátást remél a várható vitákban, végezetül pedig hozzáteszi: „Ha Bugár békejobbját is elutasítjuk, egyedül mi leszünk hibásak.”

Petr Pithart szerint az elkeseredett, reményüket vesztett kisebbségek a legtöbb esetben általános fenyegetést jelentenek, és egy-egy térségben destabilizáló tényezőként jelennek meg. A szlovákiai magyarok azonban a sikeres ellenpéldát jelentik: „...ez a könyv, és elsősorban az, amiről tudósít, a szlovákiai magyarok és a szlovákok közös hozadéka az Európai Unió számára. Európa pedig az efféle ajándékokat súlyukhoz mérten méltányolja.” Ha ez az ajándék nincs, az EU határai ebben a térségben ma nyugatabbra húzódnak. „Hogy ez nem így történt – tette hozzá Pithart –, az Bugár Bélának is köszönhető.”

S hogy mi is a közös nevezője a két prágai könyvbemutatónak? Bugár Béla politikusi hitvallásának és a Szigeti László jegyezte Kalligram kiadói koncepciójának a nemzeti kultúrák viszonyát érintő tulajdonképpeni azonossága. Ez a koncepció nem az egymástól pedánsan elkülönített kultúrák békés egymás mellett élését célozza, hanem termékenyítő – és elkerülhetetlenül bekövetkező – kölcsönhatásukkal is számol. Nem az öncsonkító, közép-európai hagyományainktól idegen bezárkózásban, hanem az idegen hatásokkal szembeni nyitottságban, az egymást erősítő kölcsönös gyarapodásban látja a megmaradás előfeltételét.