Egy politikus életútja

„Habem sua fata libelli – A könyveknek is megvan a maguk sorsa”… – ezzel a gondolattal bocsátja útjára Puskás Péter új kötetét, amelyben nemcsak egy történelmi személy életrajzát írta meg, hanem bemutatja egy hajdani soknemzetiségű vármegye mindennapjait is.

Ma sem árt ismerni azt a szerkezeti felépítést és a közigazgatásnak azt a formáját, amely régen egy átlagos nagyságú vármegyét jellemzett. Kissé elgondolkodtató, hogy mindaz a sok hiba és túlkapás, amit manapság gyakorta észlelhetünk, már akkoriban is jellemző volt a közigazgatásra.

Hont (eredetileg Nagy-Hont) Vármegye a történelmi Magyarország északnyugati részén terült el. Déli határfolyója a Duna volt, míg északon a bányavárosoknál magasodó Szitnya (Sitno) csúcsa jelentette a megyehatárt. A megyét kelet-nyugati irányban az Ipoly szelte át. E folyó mindkét partján éltek és élnek ma is magyarok. Ettől északra, a Középszlovenszkói Érchegység nyúlványai között, valamint a Korponai Fennsíkon élt a szlovákság. A német nemzetiségű polgárság szinte mindenütt csak szórványban volt jelen a térségben, az északi bányavárosok kivételével, ahol nagyobb számban éltek német ek: Nagybörzsöny (Grossbersen), Perőcsény (Peretschín), Deménd (Demänitz-Demandice), Szebelléb (Sebechleby-Siebenbrot), valamint Selmecbánya (Banská Štiavnica - Schemnitz). Ennek a honti, dimbes-dombos tájnak lett a szerelmese e kötet szerzője, Puskás Péter, aki immár fél évszázada él Hont Vármegye egykori székhelyén, Kemencén. Karcagról, a Nagykúnság székvárosából érkezett, hogy új hazát válasszon az Ipoly mentén, és a honti történelemnek legyen szakavatott ismerője, egyben fáradhatatlan kutatója. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy már harmadik kötetét jelenteti meg az egykori Hont vármegyéről.

Boronkay Lajos életrajzának olvasása közben kibontakoznak előttünk a soknemzetiségű, alapjában véve nagyon békés vármegye életének mindennapjai, megismerhetjük az 1848/49-es szabadságharc idején Hont megyében történt eseményeket, amelyekről bizony ma sem sokat tudunk, ismereteink gyakran hiányosak.

Nagy előnye a kötetnek, hogy a szerző mellőzi a száraz leírást, stílusa emlékeztet Jókai stílusára, mesélőkedvük miatt is rokoníthatóak, sok esetben szinte azonos hangot üt meg a nagy romantikus előddel. A kötet elolvasása után önkéntelenül is felvetődik a kérdés: hős volt-e Boronkay Lajos? Nos, ha alaposan megismerkedünk életével, cselekedeteivel, ha bizonyos fokig azonosulni tudunk a múlt történéseivel, akkor egyértelműen igen. Boronkay Lajos a saját korának mindenképpen az egyik hőse volt, a mindennapi szorgos munka hőse, aki mindvégig hazafiként ragaszkodott a közélet tisztaságának megőrzéséhez. Boronkay Lajost nyugodtan állíthatnánk példaképnek a mai politikusok elé. Az embernek mindig szüksége volt és van példaképekre – hősökre – és noha az életkörülményei ma egészen mások, a lelkülete, kívánalmai ugyanazok, mint régen.