Egy művész hazaérkezése

A. Tóth Sándor alkotásaA megbecsülés, az odafigyelés kiemelkedő példája az a vándorkiállítás, amely pillanatnyilag a losonci Nógrádi Múzeum és Galéria kiállító helyiségeiben látható a 100 évvel ezelőtt a szomszédos egykori megyeközpontban, Rimaszombatban született A. Tóth Sándornak állítva emléket. A kiállítás a hónap végén a művész szülővárosának Városi Galériájába vándorol. A. Tóth Sándor a magyar kubista festészet és a bábművészet kiemelkedő alakja, akinek munkái Londonban, Párizsban is megtalálhatóak, akinek kéznyoma, szellemi hagyatéka, művészpedagógusi munkájának nyoma ma is érzékelhető és a szakma megbecsülésének örvend.

A művész 1904-ben született Rimaszombatban, Tóth Béla építőművész és Schulek Vilma iparművész gyermekeként. Aki ismeri Rimaszombatot, az ma is megtalálhatja szülőházát, a csodálatos szecessziós stukkókkal díszített villát a Kereskedelmi Akadémia és a Tompa Mihály Református Gimnázium között vezető utcán. A gimnázium épületének pompás díszítésű homlokzatát egyébként édesanyja tervei alapján készítették el, száz évvel ezelőtt. A. Tóth Sándort gyerek- és ifjúkora köti Rimaszombathoz, 1922-ben már Budapesten kezdte meg tanulmányait, olyan mesterek keze alatt, mint Glatz Oszkár, a szintén gömöri származású Rudnay Gyula és a világszerte ismert és elismert művészettörténész, Lyka Károly tanítványaként. Megjárta Bécset, majd a Teleki gróféknál betöltött házitanítói fizetéséből megtakarított pénzből Londonba ment, ahol portréfestészetből tartotta fent magát. 1929-ben elindult hazafelé, ám útközben megállt Párizsban, hogy meglátogassa unokanővérét, Blattner Géza expresszionista festőművész feleségét. A rövidnek szánt látogatásból három év párizsi tartózkodás kerekedett ki. Ekkor ismerkedett meg és szeretett bele a bábszínházba, a bábtervezésbe és -készítésbe. Bábjainak formái leegyszerűsítettek, a kubizmus, a kor vezető művészeti irányzatának minden jegyét magukon hordozzák. A Théatre Arc-en-Ciel, vagyis a Szivárvány Színház alapító tagjaként olyan hírességekkel dolgozott együtt, mint Eizenstein, Paul Jeanne, André Kertész és Fried Tivadar. 1937-ben a párizsi Világkiállításon elismerést nyertek munkájukkal a színház alapítói.

A mostani kiállításon A. Tóth Sándor alkotó korszakának 1925-től 1946-ig tartó szakaszáról kap keresztmetszetet a néző. Aki eddig nem szerette, vagy nem ismerte a kubizmust, az most valószínűleg másképpen fogja figyelni a stílust. A. Tóth Sándor humoros, élettel teli, élénk színvarázslást hozó, máig lenyűgözően ható munkái garantálják ezt a hatást. A jól felépített kiállítás, amely Szabó Kinga munkája, időrendi sorrendben vezeti be az érdeklődőt egy művészi alkotómunka folyamatába, a szellem formálódásának minden mozzanatát tükrözve. A képek – kidolgozottságukkal, gazdag témavilágukkal, formáikkal, színeikkel – odafigyelést igényelnek, de mindemellett lelki és szellemi felüdülést is nyújtanak. Sajnos a mester bábjait csak fotókon lehet megszemlélni, de Verj Elek és Üst Ubul, vagy a katona báb még a fotókon is élőek és meglódítják a néző képzeletét. A. Tóth Sándor alkotásainak nagy részét a Magyar Nemzeti Galéria, számos neves gyűjtemény és Pápa városa őrzi. Losoncra és Rimaszombatba a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetének jóvoltából és az Illyés Közalapítvány segítségével kerültek el. Hogy látva láthassuk, voltak és vannak e tájnak messze földön híres, ugyancsak figyelemreméltó művészei. Olyanok, mint A. Tóth Sándor.