Egy férfi és egy nő – házasság jó barátságban

Miért van az, hogy a férfiak mindig elfelejtik lehajtani a vécé fedelét, a nők pedig órákra kisajátítják a fürdőszobát? – ezzel a nem túl rövid címmel írt házasságmentő könyvet a két neves ausztrál pszichoterapeuta, Allan és Barbara Pease, akiknek már sok, számos nyelvre lefordított mű köszönhető.

Legújabb könyvükben a házasságok mentése érdekében bemutatják azokat a tipikus magatartásokat, kommunikációs módokat, amelyek feszültséget okoznak férj és feleség között, mert – mint mondják – minden házasságban eljön az idő, amikor az egymástól való elragadtatást felváltja a józanabb és főleg kritikusabb megítélés.

„Több mint 30 országba látogattunk el – mondták a Corriere della Sera című olasz lapnak Pease-ék —, és rájöttünk, hogy bizonyos problémák férfiak és nők között kultúrától, státustól, helytől függetlenül teljesen azonosak.”

Könyvükben ismertetik azt a hétpontos listát, amelyet a nők többé-kevésbé közös panasztárának neveznek. Kutatásaik szerint a nők mindenütt sérelmezik, hogy:

a férjüknek mindenre van valami okos tanácsa, megoldása, amit rájuk akarnak kényszeríteni,

a ház ura a másik félre való tekintet nélkül, megállás nélkül kapcsolgat a tévécsatornák között,

sohasem kérdezi meg, merre kell menni, ha kocsival kirándulnak, és ezért rendszerint eltéved,

morog, amikor vásárolni kell,

a WC-kagyló fedelét nem hajtja le,

az évek múlásával közönségesebbé válik,

szórakoztatja a disznó viccek mesélése.

Pease-éknek van néhány ötletük arra vonatkozóan, hogyan lehet jóvátenni a sérelmeket. Azt tanácsolják a férfiaknak, hogy türelmesen hallgassák végig feleségüket, ne szakítsák őt félbe. Ha esik az eső, az ajtó előtt álljanak meg a kocsival, hogy az asszony ne ázzon meg, amikor kiszáll, javítsák meg az ajtókilincset, táplálják be a mobiltelefonjukba az anyósuk telefonszámát.

A férjek fájó pontja ugyanakkor, hogy feleségük oktalanul zajong, amikor ők a kupameccset nézik, hogy az asszony számtalanszor felidéz bizonyos „semmiségeket”, amelyeket ők el sem követtek, hogy párjuk állandóan elkanyarodik a beszélgetés témájától és apró, érdektelen részletekbe bonyolódik, amit képtelenség végighallgatni.

Külön fejezet foglalkozik azzal a korszakkal, amikor a férj nyugdíjba vonul és állandóan otthon van. A problémát ilyenkor az okozza, hogy a tétlenségre ítélt ember mindenbe beleavatkozik, a feleség pedig kezdi visszasírni azt az időt, amikor párja sokat volt távol, és elkezd olyan krimiket olvasni, amelyek leírják, milyen a tökéletes gyilkosság... (N. L.)