Egy bulibanda: alá’ szogálya

Régi vágyam vált valóra azzal, hogy tető alá hoztam ezt a bulizenekart, pusztán viccből, és most találkoztam egy-két olyan emberrel, akikkel ezt meg lehetett csinálni. Ez az énem egy másik szelete, hogy így fogalmazzak. Komolyzenét és szalonzenét természetesen ma is játszom, hiszen abból élek, az alá' szolgálya inkább a fölös energiák levezetésének tekinthető, és hogy ez mennyire rock, azt ne én döntsem el.

Miért, hogyan minősíted az alá’ szolgálya zenéjét?

Mivel számítottunk rá, hogy ezt majd nagyon sokszor megkérdezik tőlünk, ezért kialakítottunk egy saját stílusmegjelölést: schizoavantgarde skanzenét játszunk. A zsánerünk véleményem szerint egy hatalmas űrt takar be itt a szlovákiai magyar zenei színtéren, pillanatnyilag nem ismerek olyan zenekart, amelynek tagjai hasonló felfogásban gondolkodnának.

Van-e ennek az átrándulásnak valamilyen előzménye, játszottál-e már korábban valamilyen hasonló bandában?

Igazából nincsen semmilyen előzménye, sem frontemberként, sem énekesként nem tevékenykedtem eddig ehhez hasonló zenekarban.

Miért ez a név?

Mert természetes, szép, csinos, jóravaló, nevelő és alázatos.

Megtudhatunk valamit a komolyzenei aktivitásodról is?

Főállásban a Szlovák Rádió Szimfonikus Zenekarának kon?cert??mester-helyettese vagyok, ezen?kívül édesapámmal (akivel sa?ját szalonzenekart alapítottunk) számtalan helyen lépek fel idehaza és külföldön, persze sok egyéb formációban is tevékenykedem, ezért is elég nehéz egyeztetni a rengeteg fellépést.

Mire számíthat a jövőt illetően a zenekar?

Ha az ember frissen akarja tartani a dolgokat, akkor az nem is olyan könnyű. Sokat kéne még dolgoznunk ahhoz, hogy esetleg egy hivatalos zeneanyaggal meglepjük magunkat és a közönséget, ez nagyon jó volna. Azonban be kell látnunk, hogy a zenekar egyik fele még diákoskodik, a másik fele meg már dolgozik, és így eléggé nehéz összehozni a rendszeres próbákat. A zenekarnak és magamnak is azt kívánom, hogy gyakrabban tudjunk próbálni és koncertezni. Ha elkészül az első hangzóanyagunk, úgy vélem, mindenképpen feljebb kerülünk pár lépcsőfokkal.

Gerő, téged több formációban lehet hallani-látni, de leginkább az Expired Passport ugrik be veled kapcsolatban. Te hogy kerültél a Pistáékhoz?

Ha jól emlékszem, az egyik Expired Passport klubest után kicsit beszélgettem Pistával és Áronnal, és sok minden szóba került. Pista ekkor felvetette, hogy szívesen játszana egy olyan agyament zenekarban, mint amilyen a néhai Jutott Neki volt. Mivel én szintén ismertem a zenekart, és régi tervem volt, hogy beszálljak egy ilyen őrült projektbe, rögvest rábólintottam a felkérésre. Pistát kicsi gyerek korom óta ismerem, alattam járt a Duna utcai alapsuliba, ráadásul ismerem a képességeit (bár most is mindig meg tud lepni valamivel), és már akkor tudtam, hogy ha ő lesz a zenekar frontembere, akkor az rosszul nem sülhet el.

Szövegíróként is ismert vagy. Van lehetőséged itt is megvalósítani elképzeléseidet? S egyáltalán, milyen a szövegírói koncepciód?

Az Expired Passport esetében a legtöbb szöveget én írom, az alá’ szolgályánál viszont nem így van. Eleinte csak Jutott Neki-számokat dolgoztunk fel, aztán viszont nekiálltunk a saját daloknak, és szerencsére ezek már mondhatni teljes mértékben egyediek. Úgy gondolom, hamar megtaláltuk a saját hangunk, annak ellenére, hogy muzsikánkban sokféle zenei stílus képviselteti magát, igaz, gyakran csak a paródia szintjén. Visszatérve a kérdéshez: már sok szöveget írtam a zenekarnak, de eddig még csak egyet használtunk fel, továbbá van egy Pistával közös szövegünk is, de mások is írtak már dalszöveget nekünk. Az igazat megvallva, a szövegekkel nincs gond, inkább a megzenésítésükkel. Sajnos erre elég kevés időnk van, de ami késik, nem múlik. A szövegírói koncepció eleinte az volt, hogy minél összefüggéstelenebb szavak és sorok kerüljenek egymás mellé, és minél nagyobb sületlenség legyen a végeredmény. Azóta viszont annyiban változott mindez, hogy mostanság sokkal tudatosabban állok hozzá a dolgokhoz, konkrétabb témákhoz nyúlok, bár most is igyekszem szem előtt tartani a spontaneitást.

Mondanál valamit a zenekar terveiről?

Pista már elmondta a legfontosabbakat, ehhez annyit tennék hozzá, hogy először is természetesen saját magunknak zenélünk. Az egyik terv az, hogy lehetőleg a jövőben is olyan zenét produkáljuk, hogy azt mi is élvezzük, s ha ez a nagyérdemű tetszését is elnyeri, az külön öröm számunkra. Igyekszünk mindig jobbak lenni. Rájöttünk arra, hogy még az ilyen stílusú zenekart is halálosan komolyan kell venni. Aki azt hiszi, hogy az effajta muzsika pusztán bohóckodás a színpadon, az nagyon téved. Persze van benne az is, de ha igazán jól szeretnénk teljesíteni a színpadon, ahhoz komoly munkára van szükség. Ha ez teljességgel meglesz, akkor már gondolkodhatunk azon, hogyan tegyük valóban közismertté a zenekart.

Milyen fellépések várhatók?

Március 12-én a Deja vu klubban játszunk, itt mindig jó bulik szoktak zajlani, reméljük, most is így lesz. Aztán egy kicsit nekiállunk saját dalokat írni, hogy a nyári fesztiválokra már egy ütőképes, hosszabb saját programunk legyen, s ha a helyzet megkívánja, akár válogathassunk is a számok közül.

Milyen az alá’ szolgálya felállása?

Reiter István – ének, hegedű, Lacza Gergely – dob, Peres Áron – gitár, Szendi Barnabás – basszusgitár, Vajda Dorottya – szaxofon.

Mire számíthat a közönség a fellépéseiteken?

Először is: tessék eljönni a koncertjeinkre, hiszen az alá’ szolgálya tipikusan színpadi zenekar, jelmezekkel, ökörködéssel, csipetnyi performensszel. Tehát mindenkit nagyon szívesen várunk, és biztos vagyok benne, hogy senkit sem fog hidegen hagyni a produkció. Nem beszéltünk még a zenekar honlapjáról, amely természetesen egy tipikusan minimalista és blőd weboldal, és a http://alaszolgalya.szm.sk címen tekinthető meg. Mindenkinek jó böngészést, a koncertjeinken pedig jó szórakozást kívánunk. Alá’ szolgálya!