Dupla öröm spanyol kiadásban

Yohana Cobo, Blanca Portillo és Lola Duenas tavaly nyáron, Karlovy VarybanZuzana Mináčová felvételePedig ő sem tegnap kezdte a pályát. A madridi Királyi Színművészeti iskola elvégzése után rögtön színházhoz szerződött, s ezzel le is maradt azok mögött, akik szabadon küzdöttek egy-egy filmszerepért. Várakozás helyett azonban a szakmáját gyakorolta. Minden este játszott. Az évek múlásával aztán a filmrendezők is felfedezték. Doroteát, a szolgálólányt játszotta A kertész kutyájában, amelyet Lope de Vega vígjátéka alapján forgattak 1995-ben. Három évvel később A felhők színe című, Mario Camus rendezte filmben már olyan kiforrott alakítást nyújtott, hogy a legígéretesebb fiatal színésznő kategóriában Goya-díjra jelölték. Az elismerést megérdemelte, de hogy éppen ebben a kategóriában, azon még ma is mosolyog. A jelölés idején ugyanis Blanca Portillo harmincöt éves volt. Tapasztalt, nagy tehetségű színésznő. Ahhoz viszont, hogy országos ismertségre tehessen szert, neki is egy nagy nézettségű tévéfilmsorozatra volt szüksége. Ezt követően került be az Enyém vagy! című szerelmi drámába, majd az Alatriste kapitányba, egy látványos történelmi kalandfilmbe. A nagy áttörés azonban még mindig váratott magára. Színházban főszerepek hosszú sorát játszotta már el, amikor bekerült Pedro Almodóvar csapatába. S mintha az élet kárpótolni akarta volna azokért az évekért, amelyekben tehetségéhez méltó filmszerepekre várt, nem sokkal azután, hogy végzett a Volverrel, Milos Formantól kapott szerepet a Goya szellemeiben.

„Egyszer láttam egy darabban játszani – nyilatkozta róla Pedro Almodóvar –, ami nagyon tetszett, ám álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen csekély filmes háttérrel ilyen precíz, kifinomult és ellenállhatatlan alakítást nyújt… Blanca megértette és magáévá tette szülőfalum összes jó szomszédjának a természetét.”

A Volver egy nőkből álló família dús története. A mama már a túlvilágról irányítja a családot, két lánya közül az idősebbiket faképnél hagyta a párja, a másik munkanélküli férjére és serdülő korú lányára dolgozik. Nagynéni is van, aki váratlanul meghal, és jó lelkű szomszédok is vannak, élükön Augustinával, aki ismeri a család szinte minden titkát. Őt, e különös női univerzum magára maradt mindentudóját alakítja Blanca Portillo, aki az életben jóval fiatalabb, mint Almodóvar mozijában.

„Augustina nagyon fontos személy a filmben vélekedik a rendező. Benne ölt testet a szomszédaszszonyok összetartása. Rá mindig lehet számítani, megértő, segítőkész ember. Blanca Portillo pompás alakítása még tökéletesebbé tette a karakterét.”

Karlovy Vary tavalyi fesztiválján előbb Almodóvarról kérdeztem a mély hangú, energikus színésznőt, aki két Volver-beli kolléganőjével, Lola Duenasszal és Yohana Cobóval vezette fel a filmet. Ők hárman, plusz Carmen Maura és Penélope Cruz épp ebben a filmben nyújtott játékukért a legjobb női alakítás díját kapták Cannes legutóbbi mustráján.

Nem volt furcsa, hogy a huszonegy éves Yohanával volt újonca Almodóvar csapatának?

Én az elmúlt huszonöt évben több filmben is szerepet kaptam, de a spanyol közönség még mindig inkább színpadi színésznőként ismer. Olyan sokat játszottam színházban, hogy nem is volt semmiféle hiányérzetem. Elégedett vagyok azzal, amit eddig kaptam. Az meg sem fordult a fejemben, hogy egyszer Almodóvarnál játszom. A történeteit, a világlátását és az érzelmi világát én is nagyon szeretem, de ha nincs az ügynökségem, magamtól be nem állítottam volna hozzá, hogy de jó lenne egyszer együtt dolgozni! A válogatásokkal meg úgy vagyok, hogy ha sikerül, örülök, ha nem, nem pusztulok bele. A színpad mindig visszavár. Carmen Maura nagy kedvence Pedrónak, Penélopével is dolgozott már többször, Lolával csak egyetlenegyszer. Yohana annyira fiatal, hogy még nem is találkozhattak, így valóban különös helyzetben éreztem magam, amikor már ott álltam előtte. Szinte pillanatok alatt eldőlt a sorsom. Elolvastatott velem néhány sort a szövegből, és már ki is mondta, hogy melyik figurát szánja nekem. Ilyen gyorsan talán még nem is kaptam meg filmszerepet soha.

A felvételek során milyen instrukcióval vezette Almodóvar?

Mindig csak azt hallottam tőle, hogy „Úgy mondd, Blanca, ahogy a szíved diktálja!”

És végig úgy mondta?

Ha nem tudtam valamit, kértem, hogy segítsen. Hatalmas energia árad a lényéből. Ha nem is beszél, akkor is érzi az ember, hogy ott áll mellette. Pedro mindig pontosan fogalmaz. Röviden és lényegre törően. Élmény vele dolgozni. Semmit sem hagy a véletlenre. Variálni a próbák során lehet csak nála. A felvétel során már ragaszkodik a megbeszéltekhez. Érzelmileg nem köti meg a színészt, szóbeli improvizálásra azonban nincs lehetőség.

Ön személy szerint miben látja a Volver varázsát?

Abban, hogy pozitív alkotás. Hogy még a halálról is nyugodt hangnemben beszél, és úgy jeleníti meg, mint az élet elválaszthatatlan tartozékát. Nála minden olyan természetes. A történetet gyerekkori élményei szövik át. Pedro körül csupa nő volt. A férfiak vagy dolgoztak, vagy valahol szórakoztak. Az életét a nők irányították. Ezért szereti és ezért tiszteli őket olyan mélységesen. Bármelyik filmjét nézzük is, mindegyikben van egy erős nőszemély, akit tekintély és csodálat övez. A Volverben minden nő ilyen.

Milos Forman új filmjében, a Goya szellemében is jelentős feladatot kapott.

Ez a másik csoda az életemben. Hogy Almodóvar után vele dolgozhattam. Mária Lujza királynőt játszom a filmben. Szerintem ezt is a sors akarta. Ha Milos Forman nem jön el Madridba forgatni, soha az életben nem kerülök kapcsolatba vele. Amikor próbafelvételre hívott, madridi kollégám, Javier Bardem is ott volt, aki Lorenzo barát szerepét kapta tőle. Nem tudom, melyikünk izgult jobban, én majdnem elájultam. A forgatáson hol szigorú volt, hol szórakoztató. Ha elkiáltotta magát, mindenki megrettent egy kicsit. Úgy figyeltünk rá, mint gyerek az apjára. Almodóvar tudja, hogyan kell kezelni egy spanyol színészt, ismeri a vérmérsékletünket. Forman most dolgozott először spanyolokkal. Neki nehezebb dolga volt velünk, ráadásul nem is beszéli a nyelvünket. Egyvalamiben azonban mégis hasonlítanak egymásra: mindketten ki tudják préselni a színészből, amire szükségük van. Bölcs, felkészült alkotók. Hálát adhat az Úrnak, aki teljesíthette valamilyen kívánságukat. Én meg… gondoljon csak bele… a királynője lehettem Milos Formannak.