Csodálatos táncélmény

Előzőleg felléptek Kassán és Nagyidán is. Abban a faluban, ahol a várvédő cigányok „hőstörténete” lejátszódott. Nagyidán a hős várvédő cigányok késői leszármazottjai is láthatták őket. Láthatták és csodálhatták. Mert amit táncban, a történelmi esemény felvázolásával megszólaltattak, az remekmű volt.

Cigány „hőstörténet” megelevenítését vállalta az együttes, a cigány archaikus-hagyományos tán?cos kultúra nyelvén megszólaltatva. Nagy előadás volt.

Nem az esemény történelmi hűségű megszólaltatását taglalom, hanem a megszólaltatás nyelvezetének a tisztaságát: hagyományos, etnikumhoz tartozó táncnyelven elmesélni egy „egyedi hőseposzt” igazán bátor vállalkozás. És a Magyar Nemzeti Táncszínház ExperiDance tánckollektívája nem csak vállalkozni mert, hanem a feladatot remekül meg is oldotta. Olyan magas szintű táncos tudással, briliáns táncos technikával rendelkezik a tánckar, amellyel – magyar létükre – nem okozott különösebb gondot két órán keresztül cigány táncosnyelven táncolni sem. Hihetetlen ritmusokat hallhattunk, ördöngösen cifrázott figurázást láthattunk az egész előadás alatt. Táncosok, hogyan lehet ezt erővel bírni? Milyen technika az, amivel erre a teljesítményre felkészítenek benneteket? Vagy nem más ez, mint a munka szeretete, a hivatás iránti elkötelezettség, a vágy, hogy a munkában, az alkotásban a legtökéletesebbet nyújtsátok? Meglátásom szerint ez az, ami ennek a remek előadásnak a születését eredményezte. A táncosok táncos mozgásukban nem riadtak vissza a 32-es ritmusosztástól sem, miközben tisztán kitáncolták a táncfigurák díszítő elemeit is.

Koreográfusként, együttesvezetőként, a műsor színpadi rendezőjeként Román Sándor neve fémjelzi az előadást. Azé a Román Sándoré, akit kiváló szólótáncosként többször volt szerencséje látni a Felvidék magyarságának a budapesti Honvéd Együttes Táncszínházának gombaszögi, tornaljai, komáromi, zselízi, galántai, somorjai, pozsonyi vendégszereplései alkalmával. Most koreográfusként is bemutatkozott. Nagyot alkottál, Sándor, vallja egyön?tetűen az a (nem csupán ma?gyar) táncimádó közönség, amely már láthatta a Nagyidai cigányokat. Kiváló teljesítményt nyújtott mindenki, aki közre?működött a produkció életre hívásában: táncosok, zenészek, viseletkészítők, színpadépítők.

Örülök, hogy február 8–9-én ismét itt lesztek Pozsonyban. Ez így illik: visszatérni a dicsőség színhelyére, és lehetővé tenni az előadásotokról eddig távol maradottaknak, hogy részeseivé váljanak az általatok nyújtott élménynek, nemes cselekedet. Gondolom a szélvészként terjedő jó híretek ismét mindkét este is megtölti az Istropolis kultúrpalota nagy színháztermét. Én másodszor is ott leszek, a több mint két és fél ezer néző egyikeként szeretném újra átélni az ÉLMÉNYT.