Criticai Lapok

Ha nem tévedünk, a Criticai Lapok című színikritikai lap a Jókai Színház produkciói közül ebben az évadban csak a Sirályt szemlézte. Az 5-6. összevont számot kézbe véve a tartalomjegyzék átfutásakor megdobbant a szemleíró szíve, mikor azt látta, Jókai Színház. Sajnos azonban, elé volt írva, hogy Békés Megyei. Az Ibusárt tehát – legalábbis ebben a lapszámban – nem ismertetik. Akkor hát nézzük, helyette mit.

Természetesen (?) túlsúlyban a budapesti előadások vannak, de e számban jóval több vidéki produkció ismertetése is helyet kapott: a kecskeméti, a debreceni, a tatabányai, az egri, a soproni, a békéscsabai és a szegedi színház produkcióit szemlézik. A csallóközieknek esetleg érdemes odafigyelniük arra, hogy a tatabányai színházról egyre többször, s általában pozitívan nyilatkozik meg a magyarországi színikritika (a győriről pedig mintha megfeledkeztek volna.). A határon túli magyar színházakat a Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház és a Temesvári Csiky Gergely Színház képviselik. Nem tudom, az erdélyieknek a színházuk jobb-e vagy a marketingmunkájuk, mindenesetre bármelyik is, jó volna, ha két kőszínházunk eltanulná azt, mert róluk bizony kevesebbet lehet olvasni a magyarországi szaksajtóban.

Stuber Andrea az Egri Gárdonyi Géza Színház érdekes, megszívlelendő törekvéséről számol be: a Csizmadia Tibor vezette társulat hat nap során – mintegy összefoglalásként – eljátszotta az évad bemutatóit.

A lapban interjút olvashatunk Zeke Edittel, aki az emlékezetes jubileumi Sirály díszleteit is tervezte. Balogh Géza pedig egy indiai bábszínházi fesztiválról számol be. (K. L.)