Bezárt madarak szárnyalása

BORKA ROLAND

Szabad, mint a madár. Vagy mégsem? Korlátolt és mégis légiesen könnyed szárnyalás egy meghatározott, ugyanakkor dinamikusan változó térben. Ezt a különös kapcsolatot, a bezártság és a szabadság szimbiotikus elegyét tárja a közönsége elé Frenák Pál táncszínházi elemekkel is operáló mozgásdizájnja, a Birdie. A művész nemzetközi (kubai, francia és magyar) társulatával egyik legszuggesztívebb táncelőadását mutatta be a napokban a Budapesti Tavaszi Fesztiválon, a Művészetek Palotájában.

Már a nyitókép is erős: az egymásba illeszthető, mozdítható elemek egy különleges ketrecet alkotnak, egyfajta börtönt, amelyből aztán könnyedén ki lehet lépni. A táncosok szinte becsúsznak, kicsavart mozdulatokkal sorra belépnek a korlátok közé, miközben kitörni vágynak. A ketrec azonban megtart, nem enged, valami láthatatlan erő mágnesként húz hozzá. Frenák megszállottan érdeklődik a repülés iránt, amivel a szabadságérzet képlékenységét ábrázolja. Ezt az illékonyságot, ezt a vágyálmokból ismert, ugyanakkor elemi erőt mutatja be a hatvanperces előadás.

A fantázia és a valóság valami kifordítottan eredeti és konstruált egyveleget alkot a Birdie-ben, amely inkább filmszerű, semmint színházi hatást kelt. Fragmentáltságát az elborult elméjűeknél látott mozgáskifejezés jellemzi: folyamatosan ismétlődő egyen-mozdulatok. Frenák nem is titkolja, William Wharton amerikai író 1978-as, Birdy című regénye és Alan Parker abból készült filmdrámája, valamint Raymond Depardon San Clemente című dokumentumfilmje ihlette a produkciót. Kalitkás őrültek háza. Amit kiválóan érzékeltet a Lakos Dániel tervei alapján Majoros András által megálmodott díszlet. Az előadás hangkulisszája is formabontó. Hangulatok hangdizájnba csomagolva. A társulattal rendszeresen együttműködő francia komponista, Fabrice Planquette elektroakusztikus zenei világa ezúttal klasszikus zenei betétekkel egészül ki, elsősorban Johann Sebastian Bach csellószvitjeire építve, egy fiatal tehetség, Kertész Endre élő játékával a színpadon. A Frenák Pál Társulat emberfeletti teljesítményt nyújtva gondolkodtat. Drámaian, magával ragadóan és húsba vágóan őszinte megnyilatkozásokkal. Pőrén, bekötött szemekkel. Egyszerre vonz és taszít, elbűvöl és idegesít, bátorít és lehangol. Szabadságra vágyva. Hiszen mind madarak vagyunk.