Bécs – a világ filmes központja

Bécs filmfesztiválja, az 1960-ban indult Viennale, amelyet azóta évente október derekán rendeznek meg, a legjelentősebb nem verseny jellegű filmes mustrák közé tartozik, bár itt is osztanak ki díjakat. Az eltelt négy évtized során a csehszlovák, majd később a cseh és a szlovák filmes részvétel nagyon szerény volt, és ugyanez mondható el a magyarokról, lengyelekről, bolgárokról és románokról is. Az első szlovák film 1967-ben szerepelt a Viennalén: ez Stanislav Barabáš Tangó a medvéért című szatirikus komédiája volt. A további években Viktor Kubal, Fero Fenič és Juraj Jakubisko egy-egy alkotása képviselte a szlovák filmművészetet. Cseh és szlovák filmek az idei évfolyamban nem szerepelnek, mint ahogy a volt keleti blokk többi országainak mozgóképei sem – Kína és Oroszország filmjein kívül. Sajtótájékoztatókon olykor kritikus hangon emlegetik ezt a hiányt. A válasz azonban mindig ugyanaz: Keleten kevés az olyan jó film, amely az osztrák néző számára is érdekes lehetne. Rajtunk is áll, hogy az elmúlt tíz év szlovák filmterméséből válogatást kínáljunk a fesztivál dramaturgjainak. Lenne miből.

Mit kínál a Viennale 2006? Filmújdonságokat, játékfilmeket, egész estés dokumentumfilmeket, rövidfilmeket, speciális programokat, retrospektív vetítéseket, például a színész testvérpár Olivia De Havilland és Joan Fontaine filmjeiből, a Jacques Démy – Agnes Varda rendező házaspár alkotásait, és természetesen nem fognak hiányozni a szeptemberi velencei filmfesztiválon bemutatott új alkotások sem. Az idei Viennalét Stephen Frears filmje, A királynő nyitotta meg, melynek főszerepéért Helen Mirren a legjobb színésznőnek járó díjat vehette át Velencében. A film a közelmúltat eleveníti fel: II. Erzsébet királynő egy hetéről szól, Diana hercegnő váratlan halála után. Az igényes nézők a Franciaországban élő német rendező páros, Jean-Marie Straub és Daniele Huillet Az ő találkozásuk című filmjének örülhetnek, amelyet a rendezői filmnyelv megújításáért díjaztak. A fesztivált az amerikai Robert Altman új opusa, A préri hazai útikalauza zárja, amely a Berlinalén az újságírók díját kapta.