Barátságerőd Terabithia földjén

A Jesse-t alakító Josh Hutcherson, valamint a Leslie-t megformáló AnnaSophia Robb, akik magukkal ragadóan játszanak és nem csak Terabithia földjénKéparchívumAhogy rémisztő hangeffektussal szárnyaló-támadó fantasy-lények iszonyatos iramban röpdösnek ide-oda. Ahogy megriadva és kétségbeesve menekül a robusztus szörnyek elől két gyerek: a 11 éves Jesse, valamint a vele egykorú Leslie.

A Híd Terabithia földjére című regény valamikor a múlt század hetvenes éveiben született. A kor szellemiségét tükrözve teli van a lázadás sablonjaival, s tartalmaz egy, a szegénysorból való kitörés vágyából sűrített töltetet, valamint alaphelyzetként dolgozza fel az elvágyódás romantikáját. Ez alapján az érzelmi forrásvilág alapján mondhatnánk, nem trendi a sztori, elmarad a számítógépes technikával elidegenített, rideg trükkökkel megteremtett, gyilokgépekkel besűrített, továbbá az eltorzult, aberrált figuráktól zsúfolt modernesített mesevalóság. E kiindulás alapján úgy tetszik, érzelmileg és tematikailag közelebb van Varga Katalin Bonca-regényeihez, és kötődik az aranyhajú kisherceghez, aki egy kisbolygón mentegeti a lepkéket, és keresi a megszelídíthető rókákat, vagyis a barátokat. A Híd Terabithia földjére közelebb van ahhoz a realitáshoz, amelyben élünk, s nem egy stúdió mélyén megrajzolt leporellókörnyezet taszító auráját leheli magából. Ez az angolszász nyelvterületen népszerű ifjúsági regény kelt most életre filmvásznon az Amerikában élő magyar származású rajzfilmes, Csupó Gábor első élőszereplős rendezéseként.

Igen, meglehetősen erős a sablon, de egyáltalán nem zavaró. Van egy kamaszkorhoz közeledő szuperérzékeny, ennivaló kölyök, Jesse, aki még a zöldséges üvegházban kártékonykodó s csapdába csalt rágcsálót is képes kivinni, szabadon engedni az erdőbe kemény apai rendbe szedés – fenyítés – terhe mellett. Nehezen tengődő, sokgyermekes munkáscsaládban él, van egy kishúga, aki úgy ragaszkodik hozzá, mint a kullancs. A fiúnak viszont terhére van, amikor csak tudja, igyekszik lekoptatni őt. Van egy zajos iskola csupa istenverte rossz kölyökkel, ahol még a lányok is átkozott dögök: csak egy dollárért engedik be a pisildébe társaikat, s ha nem fizetnek, maradnak a bokrok. Aztán van egy jól bejáratott iskolabusz, ahol rangidősség és tekintély alapján lehet elfoglalni az ülőhelyeket. Van egy ronda béka, egy rusnya leányzó, aki még a fiúknál is gonoszabb, uralkodóbb hajlamú, és ott szívatja a gyengébbeket és kiszolgáltatottakat, ahol csak tudja. Van egy szörnyűséges monstrum osztályfőnöknő, akiről kiderül, krokodilbőre alatt érző szív dobog. És van egy szelíd-szolid, csupaszív-csupalélek zenetanárnő, akinek énekórái kikapcsolódást jelentenek a napi dresszúra alól. S aki – és még ez is belefér a sablonba – felfedezi Jesse kivételes rajztehetségét, és megadja neki, amit még az életben senkitől se kapott meg. Elviszi a legcsodálatosabb helyre, ami Jesse számára létezhet, a fantázia és a művészet közös otthonába, egy meszszi város múzeumába.

Az is a sablonhoz igazodik, hogy Jesse-t nem tudja érzelmekkel, csak felelősségből eredendő kötelességgel szeretni az apja: egy érintéssel vagy simogatással, de még csak szóval se adja fia tudtára, hogy érzelmileg is kötődik hozzá. Hideg tartással, íratlan illemszabályok és erkölcsi értékek rideg betartásával él egymás mellett apa és fia. Nem úgy a szomszéd család, Leslie szülei, akik bohém művészek módjára, jókedvvel és vidáman, minden konvenciót feladva mázolják a szobafalat.

Még az is sablon, hogy Leslie jövevény, új lány a suliban, akitől mindenki elfordul, s aki lassan, de biztosan megszelídíti (mint a kisherceg a rókát) Jesse-t.

Akkor esünk ki egy kicsit a sablonból, amikor a túláradó képzelettel megáldott Leslie beráncigálja Jesse-t a fantázia világába. Amikor egy patak fölött lógó kötélen átlendülnek Terabithia földjére. Összeeszkábálják egy dús fa lombjában rozoga, ám királyi erődjüket, és kiterjesztik királyságukat egész Terabithiára. Közben segítenek a jónak a gonosz elleni harcban. S ekkor elevenedek meg a trailerből ismerős, talajból gyökértalpaikkal kilépő óriásfák, és támadásba lendülnek a rémisztő hangeffektussal repülő-támadó fantasy-lények. De nem róluk szól a film: ezzel a fantasy-elemmel, illetve -motívummal csak azt akarja üzenni, hogy minden a képzeletünktől függ. A regény inkább a tiszta barátságról, annak megszerzéséről és annak elvesztéséről szól. És egy nagyon-nagyon szomorú tételről: szörnyű tragédiák képesek megváltani érzéketlen embereket, és előcsikarni az emberből a szeretetet. (Ezt egyébként már tudtuk, ha máshonnan nem, Fellini Országúton című mozijából: Gelsomina halála váltja meg Zampanót.) De ne többet tragédiákról, ugyanis azzal mindent elárulnánk a filmről.

Azt pedig kár lenne, mert a filmet látni kell. Igazi családi mozi, gyereknek, felnőttnek kedvére való. Amelyből felfedezhetjük a barátság erejét és az erdők titkait. Igen, érzelgős, ezért pézsével érdemes gazdagon felszerelkezni.