Az üvegre festett Jánošík

Ctibor Bachratý felvételeDe nem kell ilyen messzire menni a múltban, Móricz Zsigmond is nemzeti hőst faragott Rózsa Sándorból, nemrég pedig Sobri Jóskát ismerhette meg az ország egy romantikus tévésorozatnak köszönhetően, amely már gyanúsan nosztalgiahőst faragott az egykori véreskezű betyárból. S ki ne hallott volna a közelmúlt elhíresült magányos rablólovagjáról, Ambrus Attiláról, aki éveken át kijátszotta a bankok védelmi rendszerét, a rendőrséget és az ország legbiztonságosabbnak tartott börtönének őreit. Róla is készül már a jól megérdemelt amerikai akciófilm, s még az is felmerült, hogy Brad Pitt alakítaná. Hogy aztán száz év múlva emlékszik-e még majd valaki korunk hősére, csak jól kereső jövőbelátók a megmondhatói. Mindenesetre az 1713-ban kivégzett Jánošík tartós helyet vívott ki a szlovák nemzeti hősök panteonjában, már Ján Botto nemzeti hősként örökíti meg költeményben (Jánošík halála), a sok-sok dicsőítő ábrázolás nem kerüli el a szlovák filmet sem, s maga Ján Kroner is a legendáiról elhíresült betyár bőrébe bújhatott 1975-ben, Martin Ťapák filmjében, amely Peter Jaroš forgatókönyve alapján készült. De az igazi „áttörést” egy lengyel musical hozza meg, amely nem Lengyelországban, hanem nálunk ér el szédítő karriert, s a hetvenes évek eleji nyitrai bemutató óta gyakorlatilag levehetetlen honi színpadainkról. Talán ez az akkoriban lassúdad, balladisztikus miliőbe bújtatott, folkrockos elemekkel (zene: Katarzyna Gärtner) átitatott zenés darab is hozzájárult ahhoz, hogy Jánošík egy nemrég végzett felmérésen a szlovák nemzet hatodik legnépszerűbb egyénisége lehetett. A nyitrai előadás után a pozsonyi Nemzeti Színházban a darab Karol L. Zachar rendezése 648 előadást élhetett meg, s Jánošík mellett legendát csinált az őt alakító Michal Dočolomanskýból is. 1994-ben vették le a repertoárról, s alig 10 év múlva ismét felbukkant a pozsonyi színpadon, ezúttal a Nová scénán. A változás csak annyi, hogy Ernest Bryll szövegeit korunk legzseniálisabb szlovák költője, Ľubomír Feldek felpörgette, ahogy a rendező-koreográfus, Ján Ďurovčík is a mai kornak megfelelően egy igencsak zajos, koreográfiai bravúrokkal megtűzdelt előadást álmodott színpadra, amelynek a néző is aktív részese lesz, mivel nemegyszer érezheti magát életveszélyben. Gondolok itt a fokostáncra, ahol pörögnek a fokosok az előtérben, s elég egy rossz mozdulat... Tizenkilenc sláger és néhány prózai betét meséli el a már-már kézzel érinthető, mégis éteri magasságokban járó Jánošík élettörténetét, akiről az egyik pillanatban elhisszük, hogy magunkfajta húsvér ember volt, de ezt gyorsan el is feledtetik velünk. A valós figurák mellett színpadra kerül ugyanis a Halál, az Angyal és az Ördög, s utóbbi kettő páros versenyt vív hősünk testéért és lelkéért is. A pozsonyi előadás fergeteges sikeréhez a remek hangszerelés és világszínvonalú koreográfia mellett a nagyszerű színészi játék is hozzájárul, profi énekesek mellett ugyanis humoristák is színpadra kerülnek, így ideális a szereposztás. Például Marta Sládečková és ifj. Marián Labuda kettőse néha már másodhegedűssé degradálja Ján Slezákot, aki bár kitűnően táncol, mégsem tudja úgy meghatározni az előadást, mint Dočolomanský annak idején. Remek a két mesélő is (Peter Marcin és Andy Hryc), valamint a zsandárok, akik kellően hülyék ahhoz, hogy partnerei legyenek a Sľuk táncosaival kiegészült betyárhadnak.

Huzamos sikerre számíthat tehát Pozsony legújabb musicalújdonsága, amelynek a dalait CD-n is kiadták. S milyen kívánatos lenne, ha a sok blődli mellett magyar színpadon is megjelenhetne Az üvegre festve, hogy Jánošíkot azok a magyarok is megismerhessék, akik tőlünk eltérően nem kerültek közelebbi kapcsolatba a szlovák kultúrával.