Az érdeklődés középpontjában

Mostanáig tartott, amíg a júliusi– augusztusi Kalligramot elolvastam, noha a folyóirat e nyári összevont száma, szokás szerint, már a hónap elején kapható volt. A száznegyvennyolc oldal mindenesetre már önmagában sem könynyen feledhető, pár napra szóló tevékenységet feltételez. Lássuk tehát a tartalmát! A húzóanyag mindenképp Grecsó Krisztiánnak a Makó–Jeruzsálem, retúr című drámája, nemcsak azért, mert a lap élére került, hanem mert a „színmű két felvonásban” az összes olvasnivaló egyharmadát teszi ki. Grecsó nem ismeretlen jelenség tájainkon sem; az örökmozgó költő, próza- és esszéíró, a békéscsabai Bárka folyóirat szerkesztője legutóbb a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetének meghívására járt Pozsonyban, az intézet költészet napi rendezvényén. A színmű kedvelőinek, különösen azoknak, akik olvasni szeretik a műnemnek ezt a fajtáját, bízvást ajánlható a darab; jó szórakozásban lesz részük. Akik a szerzőről és munkáiról szeretnének dióhéjban többet megtudni, a darab utáni beszélgetést se hagyják ki: Grecsó Krisztiánnal Németh Zoltán kritikus, költő készített interjút, abban a kedves-kellemes stílusban, mellyel az eddigi, Bárka-beli interjúi is készültek.

S persze, bőven van mit „húznia” a Grecsó-blokknak, hiszen ezt követi Thomas Bernhard Kioltás című „bomlásregénye”; a neves osztrák író (mellesleg népszerű színműíró) mintha csak önéletrajzi köteteinek sorát folytatná ezzel a – leginkább az esszénapló műfaját idéző – remek olvasnivalóval. Mark Helprin novellája igazi csemege, arról nem is szólva, hogy az amerikai prózaírónak, tucatnyi könyv szerzőjének magyarul csak a Téli mese című könyve olvasható, ha ugyan kapható vagy fellelhető még egyáltalán valahol. A színművek világától továbbra sem távolodva, a norvég Kjell Askildsen két kis prózáját közli a Kalligram, majd Werner Aspenström verseit Mervel Ferenc fordításában. Más versek is meg-megszakítják különben a folyóirat bő lére eresztett irodalmi anyagát: ezek Bettes István néhány soros hangulatos versikéi, a szerkesztői közlés szerint „Bódy fia Body ónaiv képíró rajzolmányaihoz” – ezt látni, olvasni kell!

Szolláth Dávid dolgozata az időközben több díjat is begyűjtő Grendel Lajos-kötetről (A tények mágiája. Mészöly Miklós időskori prózája) már a lap izmos kritikai rovatát erősíti, csakúgy, mint Csapó Csabáé; az ő hosszú című (A vágyak, hazugságok és nemi szerepek többértelműsége Tennessee Williams Macska a forró bádogtetőn című darabjában) értekezése a tavaly év végén Budapesten megrendezett, nagy visszhangot kiváltó (Nő és férfi, férfi és nő: a társadalmi nemek kutatása Magyarországon az ezredfordulón című) konferencia irodalmi szekciójának előadásaként hangzott el.

Minden jó, ha jó a vége: ismét van a Kalligramban Négyes fogat. Ezúttal Tőzsér Árpád került terítékre: négy költőalkatú teoretikus, Beke Zsolt, Polgár Anikó, Sánta Szilárd és Vida Gergely a Finnegan halála című Tőzsér-kötetet értelmezi-olvassa; többször is hivatkozva H. Nagy Péternek az Új Szó hasábjain megjelent verselemzésére – megerősítve azt, na meg a tartósan „ütőképes” Tőzsér-költészetet, egyben igazolva Sánta Szilárdnak a megállapítását, mely szerint „Tőzsér Árpád alkotói teljesítménye folyamatosan képes a kritikai érdeklődés középpontjába kerülni”. A Kalligram nyári számához is csak ennyit tudnék hozzáfűzni: ez a folyóirat is folyamatosan képes az olvasói érdeklődés középpontjába kerülni.