Az emlékezés mozaikkockái

Gágyor Péter fergeteges hangulatot teremtett a Peter’s Caféban, amihez M. Csepécz Szilvia jó szervaként leadott kérdései is hozzájárultakCsuport István felvételeTavaly év végén még úgy tűnt, hogy Kassák városában végleg befellegzett a Lavazza Kávézóban megszokott irodalmi csevelyeknek. Kecskés Ildikó, az Anton Bernolák Könyvtár igazgatóhelyettese a Lavazza adventi búcsúestjére a csodálatos Kovács Magdát hozta ajándékul az olvasóknak, Gömör tündére itt ünnepelte hatvanadik születésnapját.

A szervezők nem adták fel, és az újévet a Peter’s Caféban (M. R. Štefánik utca 9.) kezdték, az első irodalmi találkozót a reméltnél nagyobb érdeklődés fogadta. Gágyor Péter drámaíróval, rendezővel, kritikussal, Ipolyság szülöttével M. Csepécz Szilvia író társalgott a tőle megszokott közvetlenséggel. A közönségnek olyan érzése volt, mintha a kis kávézó asztalánál két egykori újságíró kolléga beszélgetne a világ fontos dolgairól, és nem járunk messze az igazságtól. Az fiatal és lendületes Jakubecz László, a Gágyor Péter alapította SZEVASZ vándorszínház művésze a vendég verseiből és a közelmúltban megjelent EZEK című könyvéből kóstoltatott a közönséggel, míg a délelőtti diák-szerző találkozón Bodonyi András énekmondó muzsikált.

Gágyor Péter EZEK című naplóregénye (regénynaplója) a Nap Kiadó gondozásában jelent meg, szereplői ma is élő személyek, némileg átstilizálva. „Az első emigrációmkor egyszerűen menni kellett, mert elvették az állampolgárságomat. Emlékszem, amikor húgom temetésére haza szerettem volna jönni, csak különleges engedéllyel tehettem meg, ennyire féltették tőlem a szocializmust” – merült el emlékeiben a szerző, majd sietve áttért arra az időszakra, amikor másodszor is elhagyta az országot, a család útja akkor már Németországba vezetett. Nem volt könnyű az újrakezdés, a könyvben ez is benne foglaltatik.

Gágyor élete – saját megvallása szerint – kalandregények sorozatából áll. A szerző nem titkolja, az EZEK egyfajta elszámolás a múlttal.

„Ezek – amikor háború után megalakult a kommunista párt, a nagyanyám szokta mondogatni, már megint Ezek! Amikor kihallgatásra vittek sokadszor, akkor is csak annyit tudtak mondani a családban, hogy apátokat Ezek vitték el kihallgatásra. A könyv az Ezekkel folytatott küzdelmeimet foglalja össze. Vannak azonban dolgok, amiktől el kell kissé idegenedni ahhoz, hogy rálátása legyen az embernek, kezdetben az emlékezés mozaikkockái szétpattantak, majd újra összeálltak, később már nem tudtam abbahagyni az írást...” – jegyzi meg Gágyor Péter, majd mintegy elnézésképpen hozzáteszi, nem csak „nyafogó” történetekből áll a könyve. Készül műhelyében egy verseskötet, útban van egy mesejátékkötet is, mindkettő jó hír az olvasóknak. Az érsekújvári régiót végül elérte éjszaka az elemi szélvihar, és mi tagadás, gyertyafénynél könnyebb volt bepötyögtetni a titkot a tartalékelemes laptopba: miszerint a SZEVASZ vándorszínház gyakori vendége lesz Érsekújvárnak.

Berényi Margit, a Csemadok érsekújvári alapszervezetének elnöke, aki az önkormányzati választásokat követően városi képviselőként a testület kulturális bizottságának elnöke lett, nagy terveket fontolgat.

A SZEVASZ nem véletlenül lett vándorszínház. A minőségi kultúra messiásaként a mai napig sehol sem talált igazi szállásra. Új szelek fújnak azonban Érsekújvárott, van már költészet napi Verszuhataga, irodalmi pályázatai és újra lesznek kávéházi irodalmi csevelyek is. Miért ne találhatna otthonra a városban egy színtársulat?