Az eltűnt idő nyomában

Esték és hajnalok című elbeszélésével köszönti a folyóirat a hetvenéves Gál Sándort. Az elbeszélés az író vadászszenvedélyébe enged bepillantani egy havas, téli napon, szélcsendes időben, „egy hihetetlenül áttetsző kék égkupola” alatt, mely „ráborul ... a moccanatlan, mesebeli tájra”. Apa és fia gyötri a síkságot, keresi, űzi a vadat, jelezve kissé azt is, a „gének” jól öröklődtek az utódban. Egészséget és sok sikert a folytatáshoz!

Az eltűnt idő nyomában című tanulmány Dobos László szépprózai munkásságával foglalkozik. „Dobos László rendhagyó életéhez tartozik, hogy predesztinált sorsként vállalta előbb a kritikusi szerepet, majd lapszerkesztőként – akárcsak Móricz Zsigmond esetében – a téma, a megélt valóság kényszere vezette el a modern próza műveléséhez. Ő az első »fecske« a szlovákiai magyar kisebbségi prózában, aki formában, témában egyaránt újítani tudott” – írja Fónod Zoltán a tanulmány bevezetőjében, kiemelve, az írónak meghatározó szerep jutott abban, hogy „a hatvanas években a sematizmus és a provincializmus nyű?gét levetve a csehszlovákiai magyar irodalom váltani tudott, új csapáson indult el.”

„Amikor a trillázó madár a tojás belsejében énekel” címmel közli a lap Tóth László „régi-új” beszélgetését Tőzsér Árpáddal és Milan Rúfusszal. Cselényi három nézetben címmel Pomogáts Béla készülő kismonográfiájának bevezető írását olvashatjuk. „Cselényit hosszú időn keresztül egy (szinte) egyszemélyes szlovákiai magyar avantgárd költőjeként könyvelte el az irodalmi köztudat – írja Pomogáts Béla, majd megjegyzi – Cselényi László nagy ívű avantgárd mítoszaiból és szövegvariációs eposzaiból ugyanúgy megismerhető az emberi világ, a nemzeti, a kisebbségi és a közép-európai tapasztalat, akár egy hagyományosan realista nagyregényből, amely a valóságról teljes körű képet mutat.”

A Könyvről könyvre rovatban Szalay Zoltán Mihályi Ödön kötetéről írt, Egy „ezeréves” újdonság címmel, vendégkritikaként pedig megjelentette a folyóirat Benyovszky Krisztián írását Bárczi Zsófia (A keselyű hava című) novelláskötetéről.

A szépprózát (Gál Sándor említett elbeszélésén kívül) Gyüre Lajos és Öllős Edit versei, továbbá Duba Gyula (A gesztenyefa bosszúja) és Csordás János (Akinek majdnem sikerült) novellája képviseli. (zsolt)