Atrocitás = állatság? Avagy: Amikor valóban a fordító a hibás

Heltai Pál, ismert magyar fordításkutató ezt írja egyik tanulmányában: „Ha egy politikus helytelen nyilatkozatot tesz, kézenfekvő fordítási hibára fogni: a fordítás úgyis mindig rossz.” Az említett tanulmány többek között arról szól, hogy ez a megállapítás nem szükségszerűen igaz, most azonban éppen egy olyan esetről cikkeznek a magyar lapok, amely sajnos a fenti állítást támasztja alá.

Nemrégiben két magyarországi turistacsoport tagjait is őrizetbe vette a pozsonyi rendőrség, állítólag azért, mert idegenvezetői engedély nélkül kalauzolták csoportjukat. A magyar fél a rendőri fellépést túlzottnak találta, és ezért bocsánatkérést várt el a szlovák illetékesektől. A szlovák külügyminisztérium válaszlevelével kapcsolatos magyar reakcióról az Új Szó szombati számában olvashattunk, a lap többek között a magyar helyettes külügyi államtitkár szavait is idézte: „Budapest nem tartja elfogadhatónak a szlovák közlemény azon állítását, hogy a történteket bármely hivatalos magyar kör »állatságnak« minősítette volna.” Az államtitkár szerint „nyilatkozataiban mindvégig az »atrocitás« kifejezést használta”, s szerinte komoly torzítás az atrocitás-t állatság-nak fordítani.

Ebben egyetérthetünk a nyilatkozóval, és még azt is hozzáteszszük, hogy a diplomáciai bonyodalom elkerülhető lett volna, ha a külügyminisztériumokban felkészült fordítókat alkalmaznának, vagy ha a fordítók vették volna a fáradságot, és megnéztek volna néhány szótárt, mielőtt a számítógép elé ültek volna.

De nézzük, mi váltotta ki ezt a félreértést, és próbáljuk rekonstruálni a történteket! A magyar illetékesek (amint az államtitkár maga is állította) a pozsonyi incidenst atrocitás-nak nevezték. A szót egyik köznyelvi jelentésében használták: ’(jogsértő) erőszakoskodás, hatósági beavatkozás’. A szöveget valaki (vagy Magyarországon, vagy Szlovákiában) szlovákra fordította, s nyilván úgy gondolta, idegen (latin) eredetű szóról lévén szó, jelentése a két nyelvben azonos. Ez azonban tévedés. Míg a magyarban az atrocitás még az értelmező kéziszótárba is bekerült, szlovák megfelelője, az atrocita olyannyira marginális, hogy az idegen szavak szótárai sem közlik. Jelentésére azonban (ritka) előfordulásából következtethetünk, olvashatunk például a második világháború alatt a zsidók elleni német atrocitásokról. A szlovák atrocita jelentése tehát valójában ’kegyetlenkedés’. A magyarban szintén van ilyen jelentése, az értelmező kéziszótárban is benne van, mégpedig az atrocitás első jelentéseként. Csak ezt a jelentést adja meg az egyik legújabb idegenszó-szótárunk, ebből azt is megtudhatjuk, hogy a latin atrocitas a ’szörnyű, vad, kegyetlen’ jelentésű atrox, atrocis származéka. Az angolban is ez a helyzet, az atrocity jelentése ’embertelenség, kegyetlenség, rémtett’.

Ha tehát a magyarországi illetékesek nyilatkozataiban szereplő atrocitás-t szlovákra az atrocita szóval fordították, a szlovák fél okkal gondolta úgy, hogy a magyarok „felfújták a dolgot”, hiszen a szlovák rendőrök nem bántak brutálisan a magyarországi őrizetesekkel. A brutalitás, kegyetlenkedés egyik szlovák szinonimája a zverstvo, s mivel ennek tövében a zver (azaz állat) főnév szerepel, vagy az egyik, vagy a másik fél fordítója ezt állatság-nak fordította (az állatiasság, brutalitás helyett), amin persze a magyar külügyi illetékesek háborodtak fel, mivel az állatság durva szó, jelentése ’nagy ostobaság’.

Mi a tanulság az esetből? 1. A magyarországi illetékesek figyelembe veszik, hogy egyes idegen szavaknak a magyarban eltérő a jelentése, mint a környező nyelvekben, és nem fogják használni pl. az atrocitás szót (amely már Szerbiában is hasonló bonyodalmat okozott). 2. Megfelelően felkészült fordítókat alkalmaznak a külügyminisztériumok.