Alulértékelt mestermunkák

Nem mindennapi kiállítást láthatnak az érdeklődők Pozsonyban: Az öntöttvas dicsérete címmel olyan tárgyak kollekciója kapott teret a Szlovák Nemzeti Múzeum Vajanský rakparti főépületében, amelyeket igazából sem az iparművészet, sem a szobrászat története nem tárgyal művészi alkotásokként, szépségükkel, impozáns – hol komoly, hol játékos – méltóságukkal mégis rabul ejtik a szemlélődőt.

A kiállítás a 19. század második felében virágkorát élő vasöntészet emlékeit mutatja be. Az anyag törzsrészét különféle, művészi igénnyel megformázott, klasszicizáló, romantikus, barokkos vagy éppen szecessziós motívumokkal gazdagon díszített öntöttvas kályhák alkotják. De láthatunk elegáns levélnehezékeket, cizellált tűzszerszámkészleteket, gyertyatartókat, lámpatartókat, házi feszületeket, fali tányérokat, emlékkupákat, konyhai eszközöket – a 19. századi polgári és kisnemesi otthonok jellegzetes díszítő és használati tárgyait. Szerényebb mértékben ugyan, de érinti a kiállítás az öntöttvas másik jellegzetes felhasználási területét, az építészeti öntvényeket is: a 19. században kialakuló modern városképek, új épületek elengedhetetlen tartozékaiból, a szintén példás formaérzékkel megalkotott lépcsőkorlátokból, konzolokból, oszlopokból is bemutat egy csokorra valót.

Az öntöttvas dicsérete című kiállítást a budapesti Országos Műszaki Múzeum Öntödei Múzeuma állította össze saját gyűjteményéből. Szlovákiában több városban is látható volt már az anyag, mielőtt Pozsonyba érkezett. Amellett, hogy – mint azt a kiállítás kurátorai kiemelték – a közép-kelet-európai műszaki múzeumok, így a szlovák és a magyar szakintézmények között is évek óta szoros az együttműködés, nyilván más megfontolásból is érdekes lehet a gyűjtemény szlovákiai bemutatása. A tárgyak egy része a mai Szlovákia területén található öntödékből (a hizsnyóvízi és a Kassa környéki gyárakból) származik, de akadnak a kollekcióban az erdélyi és a kárpátaljai műhelyek formakincsét reprezentáló öntöttvas kályhák is.

A kiállítás kurátorai elmondták, az öntöttvas tárgyak sokáig talán éppen az alapanyag olcsósága miatt nem tarthattak számot különösebb érdeklődésre, noha megalkotásuk nagyfokú mesterségbeli tudást igényelt. A vasöntvényt ugyanis utólag nem lehet cizellálni, olyan hűen adja vissza a szobrász vagy az ügyes kezű mintaasztalos által alkotott formát, ahogyan azt a mester megálmodta és elkészítette. Különösen a kályhák tűnnek a mai napig nívós alkotásoknak. Az öntöttvas kályhák a 18. század végen kezdték felváltani az addig használatos cserépkályhákat. A csak fával fűthető, egyszerűbb szerkezetek mellett megjelentek a szénnel táplált kályhák, s a rostélyos oszlopkályhákat főzőkészülékkel, melegítőszinttel egészítették ki. A vasöntödék a füst útját meghosszabbító, úgynevezett etázskályhák, a huzatszabályozós, a belső terelőlemezekkel, illetve tűzálló béléssel ellátott fűtőalkalmasságok nagy választékát kínálták vevőiknek. A domborművek, a bordázatok növelték a hősugárzó felületet, és a mintakészítő mestereknek módot adtak arra is, hogy a kor ízlésvilágának megfelelő díszített kályhákat gyártsanak. A kissé elfeledett emlékanyag az elmúlt egy-két évtizedben elkezdte reneszánszát élni, s nemcsak a közgyűjtemények, hanem a magángyűjtők körében is egyre nagyobb érdeklődésnek – és keresletnek – örvendhet.

A kiállítás – Selmecbánya, Rozsnyó, Tőketerebes, Kassa és Nagymihály után – Pozsonyban szeptember 21-éig látogatható. A fővárosi bemutató érdekessége, hogy az Öntödei Múzeum anyagát ezen a helyszínen a kassai Szlovák Műszaki Múzeum hasonló jellegű gyűjteményének legszebb darabjai egészítik ki.