Álarcok mögött

A Miskolc melletti Felsőzsolcán a Bárczay-kastély földszinti kiállítótermében április 21-ig látható a kassai Duncsák Attila festőművész kiállítása. A tárlat, amelyet február 8-án Kalász Márton, a Magyar ĺrószövetség elnöke ajánlott az érdeklődők figyelmébe, egy különleges, egyéni stílusú alkotó munkásságát mutatja be. Duncsák 1982-ben Ungvárról költözött Kassára, Löffler Béla és Jakoby Gyula városába, amely sok festménye témájául szolgál. Jövevényként a lokálpatriótákat befolyásoló elfogult ragaszkodás nélkül tudott szétnézni a város utcáin, ám mélyen beléivódtak Szentpétervár és Velence hangulatai is.

A festmények legtöbbje színes kavalkád, amelyben csak hosszas vizsgálódás után találunk rendszert, ám ekkor felfedezzük a visszatérő elemeket, sőt magát az alkotót is. Csáji Attila, a pályatárs a következőket írta róluk: „Duncsák Attila képeinél visszatérő téma a rejtőzés, különösen az álarc lehet játék, énünk empatikus kiteljesítése, karakterizálás vagy védőburok, de gyakoribb, hogy az őszintétlenség, a félrevezető szándék, a belső valóság, az eltorzult és szennyezett takarása. Egy felfordult, önmagából kifordult világ jelzése. Munkái folytatását jelentik egy magas szintű kassai polgári hagyománynak, amely visszatekintve Máraival és Jakoby Gyulával jelezhető.” (juk)