Ady Endre és a Nyugat

A huszadik századi magyar irodalom meghatározó, korszakos jelentőségű folyóirata, a Nyugat száz éve indult. A folyóirat szerepét, jelentőségét méltatja az Irodalmi Szemle februári száma. „A maradiság és a korszerűség, a modernség küzdelme fejeződött ki a századvég szellemi törekvéseiben”, s az újat akarásnak meghatározó alakjai voltak azok, akik 1908 januárjában útra bocsátották a Nyugatot. „Harc a »fantomok legfantomabbjáért«, az igazságért ez volt a korabeli haladó sajtó crédója” – írja a Nyugatra emlékező írásában Fónod Zoltán, aki Ady Endre és a Nyugat kapcsolatát vizsgálja. Mert a lapalapítók számára nemcsak a „korszerűség és a modernség” volt fontos, hanem az is, hogy a korabeli „hivatalos irodalom-politika ellenében új folyóiratot” indítsanak. A Nyugat vezéralakja az az Ady Endre volt, aki a „mégis győztes, mégis új és magyar” Ady-igék után a „mit ér az ember, ha magyar?” izgató kérdésére is kereste a választ. Bár „a számítógépek, a világháló és a globalizálódó világ korszakában” ma már valóban „néma tanú a Nyugat”, távolról sem mellékesek azonban azok a tanulságok, melyeket néhány évtizedes küzdelme tár elénk.

A „győzelmes felejtés” veszedelmére emlékeztet Gál Sándor, A „literatúrát baltázó betyárok csárdája” című írása. Tanulságos és bölcs gondolatok ezek, melyeket a „literatúra zűrzavara” számlájára elmond az író. Már maga a felvezetés is „páratlan”, Carlyle szavait idézi, aki A francia forradalom története című könyvében írja: „Ne tégy semmit, csak izgass, vitatkozzál s a dolgok maguktól elpusztulnak”.

A kísérletező költő címmel a lap részletet közöl Pomogáts Béla napokban megjelent monográfiájából, melyben Cselényi László munkásságát értékeli. Írásában a költő hetvenes évekbeli költészetével foglalkozik. Grendel Lajos irodalomtörténeti tanulmánya (Magyar líra és epika a XX. században címmel) – többek között – Karinthy Frigyes, Hamvas Béla, Határ Győző és Faludy György munkásságával foglalkozik. A könyvről könyvre rovatban Csehy Zoltán (Az individualizmus apoteózisa címmel) Madarász Imre monográfiáját értékeli (Vittorio Alfieri munkásságáról van szó), Duba Gyula A vadászszenvedély könyve címmel pedig Gál Sándor (Esték és hajnalok) kötetét méltatja. A becketti magyar ugar a címe annak a vendégkritikának, melyben Hernádi Mária Jókai Anna legújabb művét (Godot megjött) elemzi. A lap méltatja a közelmúltban elhunyt Garaj Lajos munkásságát is.

A szépirodalmat Keszan Andrea, Kopasz Katalin, Tóth Elemér és Antalík József versei, valamint Végh Péter és Merényi Krisztián novellái képviselik. (zsolt)