Ad: Haraszti Mária: Szégyellem magam, avagy „Hajrá magyarok!”, 2005. december 22.

Szégyelli magát Haraszti Mária és én is úgy érzem, szégyellheti magát, ha nem is azért, amire cikkében hivatkozik. Cikkében ironikus hangon kommentálja azt a „magamutogató, önreklámozó segítségnyújtást”, amit a Rákóczi Szövetség a Duna utcai Alapiskola karácsonyi ünnepségén a beiratkozási ösztöndíjak átadásával valósított meg.

A Rákóczi Szövetség a magyarországi civil társadalom, továbbá nyugat-európai, kanadai és amerikai szervezetek és magánszemélyek adományaiból 20 millió Ft-ot gyűjtött össze azzal a céllal, hogy 2005-ben beiratkozási ösztöndíjat adhassunk a Szlovákia meghatározott régióiban élő, iskolai tanulmányaikat megkezdő kisdiákok részére. Az ösztöndíjak iskolai közösségi ünnepségeken történő átadása nem „önreklámozás és magamutogatás” célját szolgálja, hanem szeretnénk széles körben kifejezésre juttatni, hogy a 2004 decemberi népszavazás után és ellenére sokan vannak Magyarországon, akik ily módon is szeretnék szolidaritásukat kifejezni a határon túli magyarsággal, különösen a fiatalokkal, akiknek magyar iskolába történő beíratása a magyar közösségek hosszú távú megmaradásának legfontosabb feltétele. Nem tudom, mi kivetnivalót talál Haraszti Mária abban, ha az általa „hosszú kortesbeszédnek” nevezett rövid köszöntőben a Szövetség képviselője elmondja érveit a magyar gyermekek magyar iskolába történő beiratkozása mellett. A cikk ironikus hangon utal arra, hogy bizonyára „önreklámozási” igényünk kielégítésére távoztunk sietve az ünnepség színhelyéről más színhelyre, ezzel szemben a valóság az, hogy Pozsonyból hazafelé Győrött a helyi Deák Ferenc Közgazdasági Szakközépiskola vezetőivel tárgyaltuk meg egy ottani karácsonyi ünnepség után azt a lehetőséget, mi módon lehet az iskolában egy ifjúsági Rákóczi-szervezetet alakítani és az iskolának a Nagymegyeri Gimnáziummal már meglévő kapcsolatát (nem „önreklámozó”) segítségünkkel intenzívebbé tenni. Természetesen ezt örömmel elmondtuk volna személyesen is, ha a cikk megírása előtt megkérdezett volna bennünket.

Ennyit a cikknek rólunk szóló részéről. A Duna utcai Alapiskola karácsonyi ünnepségének színvonalához érdemben nem tudok hozzászólni, mert az előzőek szerint azon már nem tudtunk részt venni. Sommásnak érzem azonban a leírtakat, mert a szöveg alkalmas arra, hogy az olvasónak a Duna utcai Alapiskola tevékenységének egészéről negatív véleménye alakuljon ki, akár még ellenreklámnak is tűnhet. Mi a magunk részéről csak elismeréssel tudunk nyilatkozni a Duna utcai iskola és pedagógusainak tevékenységéről. Kapcsolataink elsősorban a gimnáziummal alakultak ki hosszú évekkel ezelőtt, és örömmel nyugtázzuk, hogy a gimnázium diákjai rendszeresen részt vesznek a Rákóczi Szövetség által szervezett nagyszabású, Kárpát-medencei történelmi vetélkedőkön, így pl. a pozsonyi diákok a 2004-es Gloria Victis vetélkedőn a II. és III., míg a 2005-ös versenyen a IV. és V. helyezést szerezték meg.

Egy cikkben, amely a Duna utcai iskola tevékenységének vélt vagy valódi negatívumait mutatja be, ezekről a pozitív tényekről is érdemes volna előbb tájékozódni, azután referálni.