A tornaterem metamorfózisa

Vigyázat, a színház nem szándékozik hónapokig ünnepelni önmagát. A „kerek” évforduló alkalmából nyílt kiállítás csak e hét végéig tekinthető meg a Márai Stúdiószínpad épületében, és csupán délutánonként. Bár az igazsághoz tartozik, hogy aki öt évvel ezelőtt jelen volt a még kerekebb jubileumon, az akkori kiállításhoz képest csak néhány új „panelt” talál.

2009-ben bizonyára a Hamlet műsorfüzete is helyet kap a tárlaton, ezt az előadást ugyanis az évforduló méltó megünneplésének céljából tűzték épp most műsorra. A nyakkendős protokoll-közönség ugyan csak félig töltötte meg a színháztermet október 16-án, de ez nem is baj, hiszen a Thália Színház elsősorban a kultúraszerető szlovákiai magyaroknak játszik, ők pedig a harmincöt év alatt irigylésre méltó műveltségre tehettek szert. Gondoljanak bele: ha évente csak öt bemutatót veszünk, már akkor is 150–200 drámával ismerkedhetett meg a kelet-szlovákiai magyarság. Nem tudom, melyik magyar szakos egyetemista olvas el ennyi művet, ha van ilyen, jelentkezzen. Ügyes, elhivatott művészeti vezető a Felvidéken akár népnevelő is lehet, és Beke Sándor rendező, a színház egyik alapítója bizony betöltötte ezt a szerepet (is).

Akik ott voltak 1969. november 28-án Gömörhorkán, a Thália első előadásán, vagy később Kassán, az ipariskola tornatermében, ahol a semmiből kellett színházat csinálni, s mind papírra vethetnék emlékeiket, akkor talán objektív képet kaphatnánk mi is, akik akkoriban csak öt naposak voltunk, vagy meg sem születtünk még.

De ne beszéljünk magunkról, főleg ne többes számban. 2004. október 16-án, a valós évfordulót némiképp megelőzve kiállítást nyitottak, ünnepi beszédeket mondtak, és könyvet mutattak be Kassán. A kiállításért a Henszlmann Imre helytörténeti társasá-got illeti köszönet, ők azért is megérdemlik a nyomdafestéket, mert bárminemű támogatás és hírverés nélkül vannak jelen a város kulturális életében, és fáradhatatlanul kutatják Kassa múltját. Ez a fotókból, műsorfüzetekből és korabeli újságcikkekből álló tárlat nem csupán a Thália történetét mutatja be, hanem a kassai magyar színjátszásét is. Kováts Miklós történész érdekfeszítő előadást tartott a modern, magyar nyelvű színjátszás alapjainak lerakásáról, a hullámhegyekről és hullámvölgyekről, valamint a színház közösségépítő szerepéről. Ezt követően Dobos László Kossuth-díjas író beszélgetett Gál Sándorral, a színház első dramaturgjával, aki saját bevallása szerint szubjektív memoárkötetet írt, nem pedig a Thália megalakulásának jegyzőkönyvét. Dobos szerint a könyv „egyszerre a múlt és a jelen, sorsok története, egy intézmény története, egy korszak dokumentálása úgy, hogy a szlovákiai magyarság története is benne legyen”.

A Maszk nélkül című kötetről bővebben majd máskor, most menjünk át a stúdióból a „nagyszínházba”, amely tulajdonképpen a kassai ipari tornaterme. Talán kevesen tudják, hogy eredetileg Kassa nem is volt játékban, a Komáromból elvágyódó, újat akaró színészek a pozsonyi zsinagógában terveztek színházat alapítani, terveiket azonban szó szerint felrobbantották. Kassára Beke Sándor szerint azért esett a választás, mert itt közlekedik villamos, és ez a tény művészeti szempontból kulcsfontosságú. Nem hiszik? Pedig a Thália Kassán mindent túlélt, és csak bólogatni tudunk arra, amit Vasik János, a megyei önkormányzat kulturális bizottságának elnöke kívánt a társulatnak, nevezetesen, hogy a „lenni, vagy nem lenni”-kérdés csak a színpadon hangozzék el, ne az igazgatói irodában, a bőségszaru pedig ne csak a színpadon legyen jelen, hanem a valóságban is. A nagy eseményen Csáky Pál kormány-alelnök, egykori amatőr színjátszó is tiszteletét tette, és nem érkezett üres kézzel: 4 millió koronát „hozott” a színházterem felújítására, továbbá köze van ahhoz a 8 millióhoz is, amit a US Steel adományozott a színháznak egy új autóbusz vásárlására az életveszélyes régi helyett.

A Beke Sándor rendezte Hamlet díszelőadását baráti beszélgetés követte a stúdiószínházban. Reméljük, öt év múlva hasonlóan jó hangulatú rendezvényen vehetünk részt (minél többen) Kassán, a színház 40. születésnapján.