„A szigorú, elegáns stílus” mestere volt

Párizs/Brüsszel/Róma. Nicolas Sarkozy francia elnök az olasz rendező egyik filmjének címét felhasználva méltatta Michelangelo Antonionit, „az olasz filmmű?vészet egyik óriását”, aki, mint fogalmazott, „a felhőkön túl csat?lakozott” – az ugyancsak hétfőn elhunyt – Ingmar Bergman svéd rendezőhöz. Antonioni egyik filmje A felhőkön túl – címet viseli.

A francia államfő „a szigorú, elegáns stílus” mesterének nevezte az alkotót, akinek művét „áthatotta az emberi lények, az egyének és a világ közötti kapcsolatok nehézsége”. A francia sajtó, rádió, tévé, filmvilág képviselői kivétel nélkül emlékeztettek arra, hogy Antonioni Franciaországban, Mar?cel Carné oldalán kezdte filmes pályafutását, és végig szoros kapcsolatot tartott francia mű?vészekkel, akik közül sokan szerepeltek filmjeiben – köztük Jeanne Moreau és Alain Delon.

Gilles Jacob, a Cannes-i filmfesztivál igazgatója „az intimitás alkimistájaként, a kortárs film terének és idejének építészeként, a szív akvarellistájaként” jellemezte a hétfőn eltávozott mű?vészt, aki 1967-ben nyerte el a cannes-i Aranypálmát a Nagyítással.

José Manuel Barroso, az EU bizottságának elnöke kedden szomorúságának adott hangot Antonioni és Bergman halála miatt, és méltatta azt a hozzájárulást, amelyet az olasz és a svéd filmes párhuzamos életműve nyújtott az európai film és a világ film?mű?vé?szete számára.

Rómában Walter Veltroni, az olasz főváros polgármestere így fogalmazott: „Antonioninak köszönhető, hogy a 60-as években a filmnyelv elérte a XX. századi regény összetettségét.” Hozzáfűzte: „Filmjeinek hősei képesek voltak megszemélyesíteni a mai világ legbonyolultabb problémáit, mint az emberek közötti kapcsolatra való képtelenség, a létezés aggodalma, kamerája pedig képes volt a legmeglepőbb formát adni a testeknek, az arcoknak, a természeti tájaknak és a technológiai tárgyaknak... Antonioninak köszönhetően a valóság más értelmet nyer, miután láttuk filmjeit, már nem ugyanazt érezzük, ha ránézünk egy nő arcára, egy gépre vagy egy felhőre.”

A The New York Times internetes kiadásában azt írta, hogy a rendezőknek egy olyan nemzedékében, amely szakított a sablonokkal, Antonioni „az egyik legfelforgatóbb és leginkább körülra?jongott” volt. A cikk „a filmmű?vészet egyik központi figurá?já?nak” nevezi őt. A Los Angeles Times és több más amerikai lap internetes kiadása is hosszú nekrológot szentelt az olasz mesternek.