A pornográfia lexikona

Mintegy száz francia értelmiségi, filozófusok, szociológusok, írók, egyetemi tanárok áldozták idejüket arra, hogy elemezzék mindazt, amit a pornográfia jelent, valamint a világot, amely körülötte forog. Az eredmény A pornográfia lexikona, amely 450 címszót tartalmaz.

A művet Philippe Di Folco, a közös munka irányítója, a pornográfia teljes térképének nevezi. „Nem akarjuk a pornográfiát széppé vagy csúnyává, jóvá vagy rosszá tenni, célunk jobban megismertetni egy marginális kulturális gyakorlatot, amely magánterület marad, de amelybe jelenleg belekeveredett az ipar és a média is. És éppen ez a keresztezés teszi nehézzé meghatározását” – írja a könyv előszavában.

Az elemzés a „pornó-pornokrácia-pornológia” kifejezésekből indul ki. Kideríti, hogy a „pornó” szorosan kapcsolódik a mozi feltalálásához. A technikák ugyanazok, de a szimuláció vagy annak hiánya dönti el, hogy szereplői színészek vagy szexuális operátorok.

A könyv jó pár, a pornográfiával kapcsolatba hozható ismert művészegyéniség életrajzát is tartalmazza. A H betűnél például megtalálható Hitchcock neve, akit a filmbeli szerelem specialistájának tekintenek, bár soha nem forgatott kifejezetten meztelen jeleneteket. Metaforákat alkalmazott, és azt mondta, hogy ha a szex túlságosan nyilvánvaló, nincs feszültség. De erősen pornográfnak ítélték a Hátsó ablak azon jelenetét, amelyben Grace Kelly árnyéka megjelenik James Stewart lábai között. A P betűnél Pier Paolo Pasolini szerepel, mint annak a pornográfiának a művelője, amely izgalomba hozta az értelmiséget. Pasolininak részben könyvei, részben a filmjei esnek bele ebbe a kategóriába. Ez utóbbiakat mind obszcénnek minősítették, a Mamma Romától a Teorémáig, a Disznóóltól a Salo, avagy Sodoma 120 napjáig.

A lexikon foglalkozik több keleti ország, köztük Kína, India, Japán szexuális szokásaival is. Időutazásra viszi az olvasókat a középkori és a reneszánsz pornográfia történetén keresztül. Természetesen nem maradhattak ki olyan személyiségek életrajzai sem, mint De Sade márki, XV. Lajos, Pablo Picasso vagy Andy Warhol. A szerzők nem kerülték meg a különféle perverziók témáját sem – írta a Corriere della Sera című olasz napilap.