A nyugtalanító Nyugalom

Fanyalgásnak tehát nincs helye. Az idei mustra kellőképpen sokszínű, nem egy film az idén is díjak tucatját nyeri majd a világban, s kedvére válogathat közülük az amúgy finnyás magyar közönség is.

Fliegauf Benedek Tejútja már a locarnói fesztivál Arany Leopárdjával érkezett a szemlére, s Edvard Kocbek idézetével („Akárki vagy, halkan lépj be a házba”) próbálta felcsigázni a nézők figyelmét. A Tejút szavak nélkül, a képek erejével, a helyzetek telítettségével hat a nézőre, 75 perc „a csend házában”, ahol bármi megtörténhet. Még az is, ami nem.

Aki olvasta Bartis Attila Nyugalom című regényét, amely a kortárs magyar irodalom egyik fényes darabja, aligha csodálkozott azon, amit Alföldi Róbert első rendezésében a mozivásznon látott: Veér Rebeka, a disszidens lánya miatt pályavesztett, nagy színésznő fiát egyedül nevelve, kénye-kedve szerint rángatva, hol magához láncolva, hol durván ellökve, kapcsolatait féltékenyen szétégetve a lélek legmélyebb poklát járja be. Az ödipuszian erős anya szerepében Udvaros Dorottya pályája egyik legnagyobb alakítását nyújtja, filmbeli fiaként Makranczi Zalán pedig jobb startot el sem képzelhetett volna. Alföldi Róbert, aki eddig színházi rendezőként gyűjtögette babérjait, most filmrendezőként is jó helyzetbe hozta magát: a Nyugalom az elmúlt évek egyik legfelkavaróbb, legőszintébb és legfájóbb filmje.

Elsőfilmesként jelent meg az idei szemlén Till Attila is, aki az elsőfilmesek minden görcse és botladozása nélkül kínálja nézőinek a Pánikot, amelyben így vagy úgy mindenki lelkibeteg. Anya, fia, lánya, barátnő, annak lánya, a két rendőr, akik közül az egyik be akarja vallani, a másik inkább leplezi nemi identitását, egyszóval mindenki, még a Pánik Klinika rendkívül ambiciózus terapeutája is. Gondolatban és érzelmekben gazdag, finom humorú film a Pánik, színészei, Gubík Ági, Schell Judit, Bánsági Ildikó, Egri Márta, Kolovratnik Krisztián, Thuróczy Szabolcs és a huszonéves magyar Al Pacino: Kovács Lehel szinte egymásra licitálnak jobbnál jobb alakításaikkal.

Szívmelengetően szép munka Paczolay Béla különös road movie-ja, a Kalandorok, amelyben nagyapa, apa és fia vág neki a nagy útnak, amely váratlan kalandokat tartogat mindhármuk számára. Géza, a nagy lakodalmak alkalmi trombitaművésze negyedik házasságából repült, vagyona semmi, lakása négy keréken gurul Erdély felé. Alkalmi munkákból élő húszéves fiával megy édesapjához, aki csak annyit üzent neki, hogy „Gyere, baj van!” A „baj” csak annyi, hogy menekül (okkal) féltékeny és éppen emiatt örökké zsémbes, egyébként pedig nagyon is jószívű feleségétől. Ketten jöttek, hárman mennek, a nagyapa ugyanis hajthatatlan: irány Magyarország, a nagy szabadság, ahol majd a kocsi tetejére pakolt ócskaságokból jó ideig eltarthatja magát. A kérdés csak az, hogy hol kezdődik a szabadság, s hol az átléphető határ? Haumann Péter a világ legbájosabb nagypapája a filmben, Rudolf Péter most is a legjobb formáját hozza, az unoka szerepében pedig Schruff Milán mindkettőjüknek méltó partnere. Ők hárman a rozoga, lerobbanás előtt álló kocsiban akkora triót alkotnak, hogy az egy független amerikai filmnek is javára válhatnak.

Brutális Nikita magyar bátyja brutális Theo, a Novák Erik rendezte Zuhanórepülés frissen szabadult rossz fiúja. „Urbánus legenda egy fiatal zsiványról” – írja a film ajánlójában az elsőfilmes alkotó. Theo új életet akar kezdeni. Kalandos természetével bármixernek készül egy hajóra. De csak addig, amíg vissza nem szippantja a régi kör, a drogvilág, amelyben újra megégeti magát. Profi munka Novák Erik filmje. Nagyszerű képi világával, klip?szerű vágásaival, lüktető ritmusával és a színészek, elsősorban Nagy Zsolt és Törköly Levente játékával fel tudja venni a versenyt a műfaj legjobb nyugat-európai darabjaival. Az idei szemle díjai közül azonban aligha válogathat. Ott egyedül Nagy Zsolt színészi alakítása jöhetne szóba, hiszen épp a Zuhanórepülésben nyújtott játékával jutott be a most kezdődő berlini mustra Shooting Starjai közé.