A költészet grafovizuális teresítéséről

Mészáros Ottó nevével hozható kapcsolatba a nyolcvanas évek végén, Érsekújvárott alapított Stúdió erté akcióművészeti, experimentális és audiovizuális költészetet magába foglaló csoportosulás. Az Iródia mozgalom tagjaként számos verse jelent meg irodalmi lapjainkban, de leginkább kiállításaival és a különböző fesztiválokon bemutatott performanszaival hívta fel magára a figyelmet. Éveken át társszervezője volt a nemzetközi jelentőségű és részvételű érsekújvári és más helyszíneken megrendezendő performansz fesztiváloknak. (Transart Communication Fesztivál).

Az idei Ünnepi Könyvhétre megjelentetett impozáns kötetében három műfaj metszésvonalainak áttöréseit követhetjük nyomon. A szimultán műfaji megnyilatkozás opuszait teheti magáévá a befogadó. Jól megfigyelhető, hogy a három részre tagolt kötet anyagai közt szoros intermediális és –textuális kapcsolat van, a performanszok szövegbeli akusztikus részét maguk a költemények teszik teljesebbé. Például a Velem egy időben és a Fekete fény című költeményekre épültek fel tematikailag az egyazon címet viselő performanszok. A kötet első fejezetében klasszikusan megformált és szemantikailag hagyományosnak mondható verseléssel találjuk szemben magunkat. A szövegek a költő szenzibilitásáról, érzelmi telítettségű környezetéről, az érzékek mitizálásáról vallanak. Több költeménynek az alapmotívuma szakrális elemeket is tartalmaz. (Érthetetlen, Örökszép játékaid, Tinta és szenteltvíz). A költemények sorát a betűtanulmányok, kalligrafikus montázsok, betűképversek követik.

A kötet legnagyobb részét azonban a színes fotókkal illusztrált, performanszokról készült fényképfelvételek díszítik. Minden egyes képhez, képsorozathoz magyarázatot fűz a szerző, egyfajta értelmezői kóddal reflektál az előadások kontextuális összefüggéseire. Ezáltal az olvasó Mészáros Ottó tálalásában, (világ)értelmezésében pillanthat bele az experimentális költészet műhelytitkaiba. A performanszművész olyan premisszákhoz juttatja a befogadót, melyek további értelmezési szempontok továbbgondolásához vezethetnek.

Szombathy Bálint a kötet utószavában Mészáros Ottó önkifejezésének sokarcúságát méltatja. A kötet szerzőjéről azt vallja, hogy „sajátos művészetbölcselete a költészet fogalmi átértékelésének kieszközléséből sarjad: a papírra vetett gondolatból rugaszkodik el és az élet valós történéseiben állapodik meg.”

Annyiban más ez a költészet, hogy a szerző nemcsak felolvassa, hanem előadja, megjeleníti verseit, teret adva a befogadás adta (grafo)vizuális lehetőségeknek.

(Mészáros Ottó: Poemateria, Ab-Art Kiadó – Magyar Műhely Kiadó, 2002)