A dzsessz megszállottja

Peter Lipa, azon kevés honi dzsesszzenész közé tartozik, aki külföldön is elismerést vívott ki. Ma este a Deja Vu klubban legújabb, Beatles in Blue című cédéjének dalaiból is ízelítőt ad.

Ha jól tudom, a családja magyar származású.

Apukám Budapestről, anyukám Berettyóújfaluból származik. Nagymamámmal csak magyarul tudtam beszélni, így könnyen elsajátítottam a nyelvet. Kiskorom óta három nyelvet tanultam: a magyart, a szlovákot és a šarišit, vagy az Eperjes környéki nyelvjárást. Fontosnak tartom, hogy kommunikálni tudjak az emberekkel ott, ahol fellépek, így a német és az angol mellett lengyelül, oroszul is megértetem magam.

Szlovákiában mindent elért, amit egy dzsesszénekes elérhet. Gondolt arra, mi lett volna, ha a tengerentúl születik?

Szerencsém van, mert dzsesszel ilyen régen és ilyen fanatizmussal, mint én, kevesen foglalkoznak errefelé. De én ma is úgy érzem, semmit sem tudok és még semmit sem értem el. Többet kellene gyakorolnom, foglalkoznom a zenekaraimmal, fesztiváljaimmal.

Lehet, hogy ha csak az énekre koncentrálna, akkor talán abban eljuthatna az áhított szintre.

Igen, csakhogy Szlovákiában élünk, és nem biztos, hogy a családomat el tudnám tartani. Már jó pár éve eldöntöttem, hogy a saját magam menedzsere leszek. Én választom ki magamnak a megfelelő zenészeket, szervezem a próbákat, fellépési lehetőségeket. Sajnos, a dzsesszben nem működik az, hogy elég az alkotásra koncentrálni, a többit meg majd más elintézi.

Az utóbbi pár évben több olyan lemeze is megjelent, amely nem mondható igazán dzseszszesnek. Tudatosan nyitott a populárisabb irányzatok felé?

A tradicionális dzsessz jellegzetes populáris műfaj, és a bluesban is megtalálhatók azok az irányzatok, amelyek megszólítják az embereket. Én mindig dalokban gondolkoztam, és ha egyik-másiknak sikerült a rádióadókhoz is eljutnia, azt saját sikeremnek tartom. De például a Beatles-dalokat feldolgozó albumom nem kommersz, nem is játsszák a rádiók. Mindkét dolog közel áll hozzám.

Létezik jellegzetes szlovák dzsessz?

Nem hinném, hogy ezt ennyire le lehetne bontani. Nagyjából ugyanolyan hatások értek bennünket is, mint a többieket, ugyanazoktól tanultunk, ugyanazok a példaképeink, a különbség csak az, ki hogyan játszik, miként éli meg a dzsesszt.

Gyakran játszik Magyarországon. Milyennek látja az ottani jazz világát?

Úgy érzem, minőségben és mennyiségben is előttünk járnak. Emellett a média és az ország is jobban támogatja őket, külföldön is nagyobb nevük van, mint a szlovákoknak. Szeretem Jávori Miklós vagy Pege Aladár zenéjét. De nagyon jól ismerem a Benkó Dixiland muzsikáját is.