A diáktréfa dévajságával

Mácsai Pál és Járó Zsuzsa A kopasz énekesnőbenBudapesten a Mácsai Pál igazgatásával működő Madách Kamara műsorán szerepel most e két darab Gálffi László, Pogány Judit, Kiss Mari és Kerekes Éva főszereplésével. A különóra fiatal tanítványa már a doktorátus letételére készül, miközben az alapvető matematikai tételekkel sincs tisztában. Gyámoltalannak látszó tanára hirtelen megrészegül „hatalmától”, és terrorizálni kezdi tanítványát. A Kopasz énekesnőben két házaspár találkozik, s ez ad apropót az írónak ahhoz, hogy megmutathassa: milyen is az örök kispolgár.

Mácsai Pál már kamaszkorában jót szórakozott Ionesco tragikus komédiáin.

„Gimnáziumi színjátszó körünk adta elő a két darabot. Én egyikben sem játszottam, de mindkettőn nagyokat nevettem. Az idők folyamán a Különóra és A kopasz énekesnő is klasszikus színművé jegelődött, de a tűz nem hunyt ki egyikből sem. Mint stílusteremtő művek, annak idején Párizsban nagy botrányt kavartak, ma már azonban legfeljebb finoman provokálnak. Politikai gyújtóanyagot azonban nem kell keresni bennük, csak a stupid és gyáva hatalom érezte úgy, hogy ellene irányul a két darab. Ezek a művek az élet és nem a hatalom abszurditásáról szólnak. Ionesco sokkal tágabban gondolkodott, illetve a tehetsége által jóval tágabban írt, minthogy egyszerűen csak egy politikai üzenetet küldjön, amitől egyébként is irtózom a színpadon. Vagy legalábbis igyekszem elkerülni. Ez a két remekmű voltaképpen arról szól, hogy az emberek végső fokon soha nem értik egymást. Hogy mindenki végtelenül magányos, kapcsolatainkat klisék és sztereotípiák határozzák meg, és az életünket is eszerint éljük. Ezzel együtt mindkét darabban ott a diáktréfa fiatalos dévajsága.”

Mácsai Pál számára ez a harmadik évad a színház élén, s most érezte úgy, hogy a profilt váltott Madách Kamara közönsége elfogadja és élvezni fogja a számára egészen újszerű hangot.

„Ennél nagyobb teoretikus háttere nem volt a választásomnak. A közönség mellett természetesen a színészeket is meg akartam ajándékozni, hiszen Ionesco másféle színpadi gondolkodást igényel, mint egy realista színmű. Ő sokkal nagyobb fantáziát feltételez a színésznél, mint sok más szerző. Mivel A kopasz énekesnőben én is játszom, engem is roppant érdekelt, mit tudunk magunkból kihozni.”

Ascher Tamás, a darab rendezője először Kaposváron, később a színművészeti főiskolán, legutóbb pedig Bécsben, az Akademietheater színpadán vitte színre a két darabot. Az ő nevéhez fűződik a Katona József Színház legendás Három nővére és a párizsi Odeonban ugyancsak a Katona társulatával bemutatott Platonov.

„Nagyon jelentős esemény egy színház életében, ha Ascher Tamás ott rendez. Bármiféle esztétikai mondandó helyett ez volt a legfontosabb számomra: Ascher a Madách Kamarában, Ionesco révén. Tudtam, hogy a színészeknek szükségük van erre, és ezt igazolva is látom, hiszen szeptember óta nívós sikerrel megy az előadás. Szerintem nagyon jó, hogy abban a színházban, ahová két évtizede kacagni járnak az emberek, most egészen máson nevetnek. Nem üzleti vígjátékon, hanem egy abszurd klasszikuson.”

Mr. Smith szerepében nemigen lehet fürödni, állítja Mácsai Pál.

„Ez annál sokkal pontosabb előadás. A fürdésben van valami elengedett lubickolás. Ezek nagyon precízen kottázott, óramű pontossággal szervezett darabok. Régi közhely: színházban a rabságban a szabadság. A színész akkor tud igazán szárnyalni, ha a rendező pontosan lerakja az előadás alapjait. Ionesco-darabban egyébként most játszom először. Egy másik művét, A székeket viszont majdnem megrendeztem. Tolnay Klári szerette volna, ha elvállalom, és volt is kedvem hozzá, de az akkori Madách Színháznak nem kellett. Mellesleg A kopasz énekesnővel kapcsolatosan is van egy személyes élményem. A premier előtt négy nappal rövid időre meg kellett válnom a szereptől, mert meg kellett műteni a gerincemet. Már vagy huszonöt éve szenvedtem miatta, és épp a nyitrai fesztiválon voltunk a Borisz Godunovval, amikor egyszer csak azt mondta a derekam, hogy elég! Következett egy lázálomszerű hazaút. Úgy vezettem a kocsit, hogy közben éreztem, bénul a testem. Egyenesen a kórházba hajtottam, ahol meg is operáltak, úgyhogy az elején Máté Gábor játszotta a szerepem. Aztán amint felépültem, visszavettem. Van is egy ilyen újjászületési élményem, amikor ezt játszom. Hogy túljutottam egy fájdalmas dolgon.”

Az önállósult Madách Kamara Mácsai Pál indíttatására nevet változtat az évad végén. Szeptembertől Örkény István Színház lesz.

„Örkény a huszadik század második felének egyik legjelentősebb drámaírója, s mivel Magyarországon hagyománnyá vált, hogy írókról neveznek el színházakat, úgy gondoltam, az ő neve, életműve méltó erre. Halálának huszonötödik évében meg is történik az átkeresztelés. Én két színművét rendeztem eddig: a Macskajátékot és a Pisti a vérzivatarbant. Az életéről szóló Azt meséld el, Pista! című darabot, amelyet Bereményi Gézával közösen írtunk, több éve szeretik a nézők. Ezzel az előadással sok helyen megfordultam már a világban, többek között Pozsonyban is. Őszintén mondom, szeretem az ottani közönséget. Érzem, hogy élesen figyelnek.”