A bajba jutott édeshármas szeretné megváltani a világot

Mintha Bertolucci Álmodozók című legújabb opusára hajazna egy kicsit Hans Weingartner német rendező Edukators című filmje. De talán csak azért, mert itt is két fiú és egy lány a főszereplő, itt is izgalmas-különös viszony van hármuk között, a film végére ők is egy ágyban kötnek ki. Ők is lázadók, mint Bertolucci fiatal hősei. És ebbe a német–osztrák koprodukcióban készült mozgóképbe is beúszik ’68 tavasza, bár ennek a története az Álmodozókhoz hasonlóan nem a forradalmi időkben játszódik, hanem a mában.

A mában, amikor – miként a film hősei állítják – nem olyan könnyű lázadni a kapitalizmus és a globalizáció ellen, hiszen más módszerek kellenek. S a két jó barát, Jan és Peter megtalálja ezt az új módszert. A luxus jachtklub tagjainak pazar villáit figyelik egy minden technikai eszközzel felszerelt mikrobuszból, s miután feltérképezték a helyzetet, kivárják a megfelelő alkalmat, és éjszaka besettenkednek a házba. Nem visznek el semmit, egy szöget se, csak átalakítják a berendezést, feje tetejére állítják az egész lakást. S hagynak a tulajdonosnak egy cédulát azzal az üzenettel, hogy: „A bőség napjai meg vannak számlálva. Az edukátorok.” Vagyis a nevelők: ilyen eszközökkel akarják figyelmeztetni és megnevelni a pénzéhes burzsoáziát.

A dolog működik is egy darabig, de aztán elkezdődik az érzelmi összegubancolódás, és az meghozza a bajt. Peter szabadságra utazik, barátnőjét, Julét pedig Janra bízza. Kecskére a káposztát – lesz is belőle galiba. Egymásba szeretnek, s Jan felfedi a lány előtt nagy titkukat. Jule százezer euróval tartozik egy dúsgazdag menedzsernek, Hardenbergnek, akinek belehajtott a Mercedesébe, s mivel nem volt biztosítása, magának kell megfizetnie a kárt. Ráveszi Jant, hogy leckéztessék meg Hardenberget, hatoljanak be a villájába, s forgassák fel a lakást. Bár a fiú először tiltakozik, a női praktika győz. A lány odabent megmámorosodik, s a nagy hévben, ahogy ide-oda tologatják a bútorokat, egyszer csak a medencében és egymás karjaiban kötnek ki. Elhagyják a házat, ám Jule rájön, hogy a mobilját ottfelejtette a villában. Másnap visszamennek, csakhogy időközben megérkezik a tulaj, Hardenberg, és lebuknak. Egyikük se ura a helyzetnek, ezért Petert hívják segítségül, aki csak egy megoldást lát: rabolják el Hardenberget. A hegyekbe hurcolják egy elhagyatott hétvégi házba. A túszról kiderül, mielőtt dúsgazdag kizsákmányoló lett volna ’68-ban, ő is lázadt, kommunában élt, és rebellis társaival élvezték a szabad szerelmet. De az ifjúság elszáll, jön a család, s rajta is elhatalmasodott a pénz uralma. Hardenberg nem mai gyerek, hamar kifürkészi, mi a három fiatal gyenge pontja. A titkos szerelem, mivelhogy Peter nem tud Jan és Jule kapcsolatáról. Hardenberg ezt használja ki, egymás ellen fordítja és összeveszejti fogvatartóit. Végül ebből a látszólag összekuszált, bonyolult és kilátástalan helyzetből ő próbálja meg kivezetni a fiatalokat.

A néző kissé zavartan jön ki a moziból. Bár háborog a gyomra gazdagék pocskondiázó, lenéző, lekezelő, nemtörődöm magatartását látva, nehéz feltétlen elfogadással a fiatalok pártjára állni. Teljességgel csak egy dolgot, egy tételt tudatosít, erősít meg bennünk Hans Weingartner: hogy a világ rossz. Ja és még valamit: hogy egyre erősebb a német film. Érdemes rá odafigyelni.