Tony Blair felkészült a lemondásra

London. Lemondásra készült a brit kormányfő az iraki háború előtti súlyos belpolitikai csatározások legnehezebb óráiban. Ezt maga Tony Blair fedte fel a tegnapi The Sunban megjelent interjújában. A brit kormány két nappal a háború kitörése előtt, március 18-ának éjjelén végül felhatalmazást kapott a parlamenttől az Irak elleni katonai fellépésre, de ennek ára minden idők legnagyobb lázadása volt a kormánypárti padsorokban. A munkáspárti frakció lázadása – amelynek mértékét előzőleg nem lehetett pontosan látni – azzal fenyegetett, hogy a kormány a fegyveres beavatkozást maradéktalanul támogató konzervatív ellenzék szavazataira szorul az alsóházban, ami gyakorlatilag elvesztett bizalmi szavazásnak minősült volna, de végül megmaradt a kormánypárti többség. Blair akkor a vita egy pontján kijelentette: „a Perzsa-öböl térségébe vezényelt 45 ezer fős brit katonai kontingens visszahívása olyan pillanatban jelentené az ország kudarcát, amikor a legnagyobb szükség lenne az elszántságra. Ebben nem leszek partner.” Londoni kommentárok szerint világosan arra célzott, hogy lemond, ha az alsóházi Labour-frakció többsége ellene fordul az iraki kérdésben. Blair azonban ezt először a tegnapi interjújában erősítette meg egyértelműen. Kijelentette: Nagy-Britannia hálával tartozik azoknak az EU-partnereknek, akik a hazai és a világközvéleménnyel dacolva felsorakoztak a háborút ellenző Franciaországgal és Németországgal szemben a szövetségesek oldalán. Elmondta: José Maria Aznar spanyol kormányfő egy ízben felhívta őt, és közölte vele, hogy a spanyol közvélemény négy százaléka támogatja a madridi kormány álláspontját. Blair hirtelenjében erre csak azt tudta felelni: ez kevesebb, mint azok aránya, akik még elhiszik, hogy Elvis Presley él. Végül Blair cáfolta, hogy a szövetségesek most Szíria ellen készülnének.