Szaddám Irakjában mindennaposak a kivégzések

1979 óta Szaddám Huszein Irak korlátlan, egyedüli vezetője. Azóta az általa vezetett diktátori rendszer súlyosan és rendszeresen megsérti az emberi jogokat.

A KURDOK ELNYOMÁSA

Az észak-iraki Kurdisztánban élő, kurd és egyéb török nemzetiségű lakosság (amely az ország népességének egyötödét alkotja) sorozatos durva jogsértéseknek van kitéve. 1970 és 1990 között az iraki hadsereg egységei 3 000 kurd falut romboltak le. 900 000 kurdot deportáltak az ország déli részeibe, miközben a helyi lakosságot megfenyegették, hogy amennyiben bármilyen módon segíteni meri a kitelepített kurdokat, akkor letartóztatják őket. A menekülttáborokban nyomorgó sok százezer kurd így a rezsim túszává vált, életük vagy haláluk a rendszer által hozzájuk juttatott élelmiszerektől, és nemzetközi segélyektől függ.

1988–89-ben az iraki hadsereg egységei vegyi fegyvereket vetettek be a rendszer ellen lázadó kurdok ellen. Egyedül Halabja városában 5 000 ember halt meg és 10 000 volt a sebesültek száma (többségük civil áldozat volt, köztük nők és gyerekek).

A hivatalok az arabizációs kampány keretében arra kényszerítik a kurdokat, hogy feladják identitásukat, és arab neveket vegyenek fel. Ha ezt megtagadják, akkor deportálás, bebörtönzés és az élelmiszerjegyek megvonása fenyegeti őket.

SIĺTÁK SZENVEDÉSEI

Az ország déli részén élő, a lakosság 60-65%-át alkotó, jórészt arab nemzetiségű, de az iszlám síita ágához tartozó népesség is durva elnyomásnak van kitéve. (Szaddám Huszein az iszlám szunnita ágához tartozó arab, így nem meglepő, hogy a hatalom, beleértve az egész államigazgatást és a hadsereg vezetését a szunniták kezében összpontosul, így lényegében Irakban egy 20%-os kisebbség uralkodik a lakosság 80%-a felett.)

A síiták 1991-es lázadása után napirenden van falvaik lerombolása. Bászra környékén négy síita törzs falvait romboltatta le a rendszer, az embereket erőszakkal kitelepítette, az ültetvényeiket felgyújtatta, vagy az öntözőrendszereket tönkretéve kiszárítatta. (Az „olajat az élelmiszerért” program keretében Irakba bevitt különböző öntözési rendszerek, és vízvezetékek ill. kutak építéséhez szükséges eszközök tekintélyes részét Szaddám Huszein több hektáros palotáiban használták fel szökőkutak, díszkertek és úszómedencék létesítésére. Eközben Irak déli részén kiszáradnak a földterületek és a lakosság egy része éhezik.)

1999-ben Bászra környékén 1 093 embert tartóztattak le és 160 házat romboltak le a helyi kormányszervek. Az iraki hadsereg elit egységei, a Köztársasági Gárda Hammurabi hadosztálya június 26-án támadást intézett Rumaitha és Kundur városai ellen, 14 embert megöltek, több mint százat letartóztattak.

A hatalmi szervek üldözik a síita papokat és a hívőket. 1999 márciusában kivégezték az iraki síiták legfelsőbb vallási vezetőjét, al-Szajjid Mohammed Szadik al-Szadr ajatollahot. Több tucat vallási vezetőt és hívőt gyilkoltak meg, több százat tartóztattak le, sorsukról semmit sem tudni.

BÖRTÖNVISZONYOK ÉS SZÓLÁSSZABADSÁG

Az elmúlt negyedszázadban több tízezer embert tartóztattak le Irakban politikai okokból, ezek az emberek a börtönökben kegyetlen kínzásoknak vannak kitéve, miközben hozzátartozóik semmit sem tudnak a sorsukról. Mindennaposak a kivégzések, az élelem és a víz megvonása, a rabok sötét gödrökbe zárása.

A politikai foglyok női családtagjait gyakran a fogoly szeme láttára erőszakolják meg, az iraki titkosrendőrség így próbálja megtörni a rabokat.

Iraki menekültek szerint a foglyokat elektrosokkal kínozzák, savat csepegtetnek a bőrükre, letépik a körmeiket, eltörik a csontjaikat, kikötözik, ájulásig verik őket stb.

A hivatali szervek többször nyilvánosan levágatták a nyelvét azoknak, akik kritizálni merték Szaddám Huszeint, családtagjait vagy rendszerét.

Az ENSZ és az Amnesty International szerint Irak világelső az eltűnt személyek számát tekintve. Az ENSZ 1999-ben 16 000 emberre becsülte az eltűntek számát, sorsukról semmit sem tudni.

HÁBORÚS BŰNÖK

Szaddám Huszein uralkodása alatt két háborút provokált, először Irán ellen (1980-1988), amelyben egymillió ember vesztette életét, majd 1990-ben elfoglalta Kuvaitot, amelyet 1991-ben szabadítottak fel a nemzetközi erők. 1991-ben Irak Scud-típusú rakétákkal támadást intézett Izrael és Szaúd-Arábia ellen is, valamint iraki csapatok megtámadták Khadzsfi szaúdi határvárost. (Irak mindkét háborúból legyengülve és szegényen került ki, a rengeteg halott és az óriási anyagi kár ellenére Irakban mindkét háborút „győzelemként” ünneplik.)

Az Irán elleni háború idején az iraki hadsereg – durván megsértve a nemzetközi hadi jogot – vegyi fegyvereket vetett be az iráni csapatok ellen, és több ezer hadifoglyot kivégeztetett.

Kuvaitot az iraki megszállás alatt szó szerint kirabolták, miközben tömegesen és durván megsértették a helyi lakosok emberi jogait. A visszavonuló iraki csapatok 1991-ben felrobbantották a kuvaiti olajkutakat, és olajat engedtek a Perzsa-öböl vizébe, óriási környezeti károkat okozva.

A második öbölháború (1990-91) óta a szövetséges csapatok 609 eltűnt katonáját tartják nyilván, ezek közül mindössze négy esetet sikerült rendezni, a többi 14 nemzetiséghez tartozó katonáról (köztük egy amerikai pilótáról) semmit sem tudni, mivel Irak nem hajlandó együttműködni. Az eltűnt iráni és kuvaiti katonákkal és civilekkel együtt körülbelül 16 000 ember sorsáról nincs információ.

TÖMEGPUSZTĺTÓ FEGYVEREK

Szaddám Huszein rendszere legalább tízszer vetett be bizonyíthatóan vegyi fegyvereket az iráni hadsereg, és saját lakossága ellen.

1995-ben Irak az ENSZ fegyverzetellenőreinek négyévi kutakodása után elismerte, hogy tömegpusztító fegyverekkel rendelkezik, többek közt 8 500 liter anthraxszal, botulotoxinnal és aflatoxinnal. (Az ENSZ szakértői az irakiak által beismert értékek többszörösére becsülték a valós készleteket.) Irak azt állítja, hogy ezeket az anyagokat megsemmisítette, erre azonban soha semmilyen bizonyítékot nem tudott felmutatni. 1998-ban Irak kiutasította az ENSZ fegyverzetellenőreit, akik csak 2002 novemberében, az Egyesült Államok és szövetségeseinek nyomására tértek vissza Irakba.

1998-ban az ENSZ ellenőrei VX ideggáz nyomaira bukkantak SCUD-rakéták szétszerelt robbanófejein. Az ellenőrök jelentésükben valószínűsítették, hogy Irak nagy mennyiségű vegyi és biológia fegyverrel rendelkezik, anthrax, VX, szarin, botulotoxin, cikloszarin stb. van a birtokában.

Szaddám Huszein hatalomra jutása óta szeretett volna atomfegyverhez jutni. Franciaországtól vásárolt technológiával Oszirakban építtetett egy atomreaktort, amely szakértők szerint (az áramtermelés mellett) évente kb. 1 atombomba előállításához elegendő nukleáris hasadóanyagot is termelt volna. Mindenesetre Izrael ezt nem akarta megvárni, ezért 1981-ben légi csapást intézett a befejezés előtt álló reaktor ellen, és megsemmisítette azt. Az iraki atomprogram azonban nem állt le, kb. 1500 tudós részvételével folytatódott. Szakértők szerint Irak jelenleg is képes atomfegyver előállítására, amennyiben megfelelő mennyiségű hasadóanyaghoz és más technikai eszközhöz jut. A fegyverzetellenőrök nemrég egy iraki atomtudós lakásán több mint 2000 oldalnyi feljegyzést találtak, a tudós szerint otthoni jegyzeteiről van szó. Egyébként az osziraki erőmű kapcsán érdemes feltenni a kérdést: minek egy olyan országnak atomreaktor, amely a világ második legnagyobb kőolajkészletével rendelkezik? Netalán nincs elég energiaforrás (földgáz, kőolaj) az áramtermeléshez, és ezért kell a rendkívül drága atomreaktort felépíteni?

A TERRORIZMUS TÁMOGATÁSA

Irak területén védelmet nyújt a Mudzsahedine-Khalk terrorszervezetnek, amely különböző terrorcselekményeket követett el Iránban, valamint amerikai és európai állampolgárok ellen. Többek közt részük volt az USA teheráni nagykövetségének elfoglalásában 1979-ben.

Irak védelmét élvezi számos palesztin terrorszervezet is. Abu Abbász Palesztin Felszabadítási Frontja számos merényletet követett el Izrael ellen, de 1985-ben az Achile Lauro nevű olasz luxushajó elfoglalásával és az utasok túszul ejtésével vált hírhedtté (a támadásban egy amerikai állampolgár vesztette életét). 2002-ig Bagdadban élt Abu Nidal is, akinek terrorszervezete a világ 20 országában legalább 900 ember haláláért és megsebesüléséért felelős. Abu Nidal 2002-ben Bagdadban bekövetkezett rejtélyes haláláról nem sokat tudni. (Az iraki propaganda a terrorellenes háború iraki eseményeként tálalta az ügyet, ami elég meglepő, hisz a terrorcsapat korábban évekig az iraki rendszer tudtával élt Bagdadban. Valójában valószínűbb, hogy valamely külföldi titkosszolgálat, vagy ellenséges frakció egyenlítette ki a számláját a terrorvezérrel, esetleg Nidal öngyilkos lett – állítólag súlyos beteg volt.)

Szaddám rendszere 25 000 dollárt juttat el minden egyes, magát fölrobbantó palesztin öngyilkos merénylő családjának.

Az iraki titkosszolgálat 1993-as kuvaiti látogatása alatt megpróbálta meggyilkoltatni George Bush volt amerikai elnököt (a jelenlegi elnök apját) és a kuvaiti emírt, a merénylet terve azonban lelepleződött.

Az iraki titkosszolgálat és az al-Kaida terrorszervezet kapcsolatára utal, hogy Mohamed Atta a 2001. szeptember 11-i öngyilkos gépeltérítők vezetője (valamint korábban az al-Kaida Hamburgban működő sejtjének központi figurája) 2001. áprilisában találkozott a prágai iraki konzulátus helyettes titkárával, Ahmed Khalil Ibrahim Szamir al-Antival. A találkozót megfigyelte a cseh Biztonsági és Infomációs Szolgálat (BIS), amely azóta érdeklődött az irakiak után, mióta azok robbantásos merényletet terveztek a prágai székhelyű Szabad Európa Rádió ellen, amely Irakba is sugároz műsorokat. Nyugati hírszerzési források szerint az al-Kaida tagjai Észak-Irakban a lázadó kurd frakciók által ellenőrzött területeken vegyi és biológiai fegyvereket teszteltek állatokon, az iraki titkosszolgálatok részvétele ebben az akcióban azonban nem tisztázott.

SAJTÓSZABADSÁG

Mivel Irakban a teljes írott sajtó és az összes elektromos média az uralkodó Baasz párt, a Huszein-család és a hozzá közel álló személyek, vagy egyenesen Szaddám tulajdonában van, és az elmúlt két évtizedben „eltűnt” pár, a rendszer számára kellemetlen újságíró (másik részük külföldre menekült), ezért sajtószabadságról aligha beszélhetünk. Az Irakba külföldről sugárzó médiák adásait rendszeresen zavarják, faxok, modemek, műholdas antennák birtoklása tilos, a kizárólag az állam által üzemeltetett internetes kávéházakban csak az iraki kulturális és információs minisztérium által üzemeltetett honlapok tekinthetők meg. Az országba érkező tudósítók csak e minisztérium beleegyezésével forgathatnak bárhol, és természetesen mindenhova elkísérik őket az iraki „hivatalnokok”.

ENSZ-ELLENŐRZÉSEK

Irak 1992 óta nem hajlandó az országba engedni az ENSZ munkatársait, akik ellenőrizhetnék az emberi jogok helyzetét, ill. az olajat az élelmiszerért program és az egyéb segélyprogramok keretében érkező élelmiszerek és gyógyszerek elosztását. (Iraki menekültek és ellenzékiek szerint az élelmiszer és gyógyszer gyakran a raktárakban áll, és a rászorulók nem jutnak hozzá. Érdekes megemlíteni, hogy a lázadó kurd frakciók által ellenőrzött észak-iraki területeken, ahol a segélyek szétosztását az ENSZ dolgozói felügyelik, a csecsemőhalandóság alacsonyabb a felével az iraki átlagnak.)

Irak 1990 novemberétől az Egyesült Nemzetek Szervezete Biztonsági tanácsának 17 határozatát szegte meg.

Szaddám Huszein

Az 1937-ben Bagdadtól északra Tikrit városának közelében született Husszeint már fiatal korában számos nyugat-ellenes hatás érte. Alig húsz évesen belép a forradalmi szocialista, pán-arab eszméket hirdető, ám szekuláris Baath pártba. Huszonkét évesen, 1959-ben már részt vesz az Abdul Karim Kasszem iraki miniszterelnök elleni sikertelen merényletkísérletben. A bukás után külföldre menekül, Kairóban tanul jogot. Jogi diplomáját 1971-ben a bagdadi egyetemen szerzi meg. Levizsgázását megelőzően már részt vesz a Baasz párt félkatonai szervezetének kialakításában, nagy szerepe van a párt sikeres 1968-as hatalomátvételében. Ennek elismeréseként 1968-1969 között a párt végrehajtó szervének, a Forradalmi Tanácsnak az alelnöke, majd 1979-ig elnöke.

1979-ben megválasztják Irak elnökének. Az eseményről készült film szerint a pipafüstbe burkolózó Husszein bejelenti, hogy pártjában árulók vannak, majd békésen figyeli, ahogy egyesek sikítva tesznek hűségesküt mellette, ellenfeleit pedig kivezetik a teremből, majd kivégzik őket.

Bár vágya szerint az arabok diadalmas vezéreként Jeruzsálembe vonult volna, 1980-ban mégis inkább a gyengének hitt Irán megtámadása mellett döntött. Tragikus tévedése nyolc éves háborúba, ezzel együtt szegénységbe taszította az országot, az 1988-as békekötést megelőzően erősen vesztésre állt. Kudarca mégsem állította meg, alig két év szünet után Kuvait ellen fordult. Az Öböl-menti ország 1990 augusztusi megszállása után azonban az Egyesült Államokkal kellett szembenéznie. Az amerikai hadsereg 1991 januárjában indította meg támadását Irak ellen, két hónapon belül felszabadítva Kuvaitot. Veresége ellenére győztesnek nyilvánította magát, és megőrizte hatalmát.

Szaddám Huszein Irak legfőbb vezető posztjait maga tölti be. Ő az elnök, ő az államfő, ő a hadsereg főparancsnoka, a Forradalmi Parancsnokság Tanácsának elnöke és az egész arab világot behálózó, arab egységet szorgalmazó Baasz Párt iraki parancsnokságának főtitkára.

Udaj és Kuszaj

Két fia egymással verseng a befolyásért és azért, hogy egyszer egyikük átvehesse a hatalmat. Huszein mostani favoritja fiatalabb fia, Kuszaj, aki főleg Irak katonai és biztonsági szervezeteiben építette ki hatalmát. Ő a Forradalmi Gárda felügyelője, de szerepe van a belbiztonsági szolgálatokban is. 2001-ben a Baasz párt katonai parancsnokságának tagja lett. Megválasztása (inkább kinevezése) jelzi, közelebb áll a sikerhez, mint bátyja, Udaj.

Szaddám idősebb fia jóval feltűnőbb figura, mint öccse, de úgy tűnik, már eljátszotta apja türelmét. Állítólag szeret az utcáról összegyűjteni lányokat – „meghívja” őket magához, hogy együtt töltsenek el egy kis időt, férjeiket, barátaikat pedig megöli. Egyszer agyonverette apja saját testőrségének tagját, illetve egy rokont lábon lőtt egy esküvőn. 1996-ban épp hogy megúszott egy merényletet – súlyos, valószínűleg maradandó sérülések árán. Hatalmi bázisa az iraki média. Övé a Babil napilap, több tévétársaság és a népszerű – érdekes módon nyugati popzenét játszó – VOI (Voice of Irak – Irak Hangja) rádióadó. Udajnak is vannak saját katonai egységei, és az iraki nemzetgyűlésbe is megválasztatta magát. (i-x, o-o)