Válaszút előtt az érsekújvári gimnázium

Százhatvan éve, 1842. március 19-én adta ki a bécsi Királyi Kancellária a hivatalos engedélyt az érsekújvári gimnázium megalapítására. Az oktatási intézmény 1842 októberében nyitotta meg kapuit a tudásra vágyó fiatalok előtt. A közadakozás eredményeként felépült intézmény homlokzatán ott díszeleg a célját hirdető felirat: „Állok az ifjúság jobb nevelése miatt”. Az épület jelenleg is áll a város központjában, szaktanintézetnek ad otthont, magyar tanítási nyelvű osztályok nélkül.

A tanítás a gimnáziumban latin nyelven indult meg, de 1844-ben az ismert országgyűlési határozat értelmében a magyar lett az oktatás nyelve. A főgimnáziumi rang elnyerésével a régi épület szűknek bizonyult, és a Fábián János érsekújvári plébános által adományozott Pap-kertben épült fel az új, impozáns kétemeletes épület 1911-ben, amely ma is a közös igazgatású, szlovák és magyar tanítási nyelvű gimnázium központja.

A kisebbségi sors új helyzetet teremtett a gimnázium történetében. Az állam 1925-ben birtokába vette az időközben reálgimnáziummá alakult községi katolikus főgimnáziumot. A körülmények szerencsétlen alakulásával az akkori fenntartók úgy döntöttek, hogy más városokkal – Révkomárommal, Galántával, Dunaszerdahellyel stb. – ellentétben Újvárban közös igazgatású szlovák és magyar tannyelvű gimnáziumot hoznak létre egyazon épületben. Ez az 1925-ös döntés pecsételte meg a gimnázium legújabb kori történelmét is...

1938 és 1945 között az intézmény a Magyar Királyi Állami Pázmány Péter Gimnázium nevet viselte, a szlovák tannyelvű osztályok Surányba költöztek. A háború után, 1945 szeptemberében a teljes jogfosztottság következményeként bezárták a magyar iskolákat. Csak 1952 szeptemberében nyílt újra magyar tannyelvű gimnáziumi osztály a városban. 1961-ig a mai Czuczor Gergely Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola épületében kaptak helyet a magyar gimnáziumi osztályok. Az alapiskola és a gimnázium közös igazgatóság alatt működött, ami sok szempontból előnyösnek bizonyult, de ezt az állapotot talán éppen ezért az akkori hatalom megszüntette, az 1960-as iskolatörvényre hivatkozva. Viszont Pozsonyban a mai napig egy igazgatóság alatt működik a Duna utcai alapiskola és gimnázium.

Az 1961/62-es tanévtől az akkori fenntartó újra létrehozta a kényszerházasságot, a szlovák és a magyar tannyelvű osztályok ismét közös igazgatás alá kerültek.

A szándék egyértelmű volt: felgyorsítani a szocialista iparosítás útjára erőszakkal léptetett mezővárosban az asszimilációt. A szocialista gyártelepítésekkel, a város lakosságának természetellenes felduzzasztásával megváltoztatták a város nemzetiségi összetételét. A szlovák iskolák melletti, internacionalista köntösbe burkolt pártpropaganda hatásos volt, a magyarok között is csökkent a érdeklődés a magyar nyelvű oktatás iránt a városban, és természetesen a gimnázium szétválasztását sem merte senki kezdeményezni a diktatúra éveiben.

A gimnázium szétválasztásának igénye, az önálló magyar gimnázium alapításának szükségszerűsége a városban és az intézmény vonzáskörzetébe tartozó településeken az 1989-es rendszerváltást után újra erőteljesen felmerült. 1990-ben az iskola magyar pedagógusai a szülők támogatásával beadvánnyal fordultak az akkori oktatási miniszterhez a szétválasztás ügyében. A próbálkozás szárnyaszegetté vált, elsősorban azért, mert egyesek politikai ügyet kovácsoltak belőle, és a problémát az újvári magyarok öszszeférhetetlenségeként, mozgolódásaként magyarázták. Ez az ellenkezdeményezés indította el annak idején Eva Garajovának, a gimnázium akkori tanárnőjének a mélynemzeti indíttatású, napjainkig töretlen politikai karrierjét.

A Magyar Koalíció Pártjának kormányzati pozíciója, valamint az a tény, hogy az oktatási minisztérium államtitkári tisztségébe Szigeti László személyében olyan ember került, aki az érsekújvári gimnázium ügyét jól ismeri, újraindította a szétválásra irányuló kezdeményezést, amely objektív okok miatt teljesen új alapokra helyeződött, és ennek szellemében készült el az új munkaterv: 1996 szeptemberében az intézményben 8 éves képzéssel bővült a hagyományos 4 éves képzési forma, és ez előrevetítette a jövőbeli tanteremhiányt, amely az elmúlt tanévben vált akuttá. Ezt sikerült orvosolni a városi önkormányzat kedvező döntésével, amely lehetővé tette, hogy a gimnázium magyar tagozata egy városi tulajdonban lévő iskolába költözzön. Ennek a döntésnek nem volt egyértelmű a fogadtatása még az újvári magyarok körében sem, mert sokan sajnálták a régi, patinás gimnáziumi épületet. A mi véleményünk ezzel kapcsolatban az volt, hogy az önállóságnak megvan az ára, irreális a jelen helyzetben azt követelni, hogy az iskolában is többséget képező szlovák tannyelvű osztályok hagyják el a városközpont egyik legimpozánsabb épületét. A formai szempontokkal szemben fontosabbnak tartottuk a szakmai, tartalmi szempontokat, mivel az iskola rangját nem az épület, hanem a benne folyó oktatás színvonala határozza meg.

Tehát fizikailag megtörtént a szétválás, a magyar osztályok, a magyar tanári kar új épületbe költözött. Sikerült különböző szponzori és alapítványi támogatásokat igénybe véve felszerelni az osztályokat, szertárakat, szaktantermeket a legalapvetőbb eszközökkel.

A magyar tannyelvű önálló gimnázium alapításának legfontosabb feltételét, az épületet tehát sikerült biztosítani!

Úgy véltük, hogy a többi már gyerekjáték lesz a jelenlegi kedvező politikai helyzetben, az MKP kormánytagsága a kis lépések megtételére feltétlenül alkalmas, míg a nagy lépésekhez, mint az önálló magyar kar, vagy ne adj Isten, magyar egyetem alapításához még hiányzik az egységes politikai akarat meg a kellő bátorság is. Az elmúlt tanév folyamán folyamatosan tárgyaltunk az illetékes hivatalokkal, tanügyi szervekkel a szétválás, vagyis az önálló magyar gimnázium alapítását illetően, vigyázva arra, hogy ne kövessünk el szakmai vagy formai hibát. Petíciós bizottság szervezte meg az aláírásgyűjtést a szülők, a tanárok és az iskolabarátok körében. A Szlovákiai Magyar Szülők Szövetségének Iskolai Szervezete a petíciós íveket az általuk megfogalmazott kérvénnyel egyetemben benyújtotta az iskolaigazgatónak, aki ezt követően kikérte az iskolatanács véleményét. A szlovák többségű iskolatanács – 8 szlovák 3 magyar ellenében – bizonyos megfontolásból nem fogadott el egyértelmű állásfoglalást, de kötelezte az iskolaigazgatót, hogy az SZMSZSZ iskolai szervezetének kérvényét 2002. március 30-áig továbbítsa a fenntartóhoz, a Nyitrai Kerületi Hivatalhoz, mivel így van esély arra, hogy 2002. szeptember 1-jétől kedvező minisztériumi döntéssel bekerüljön az érsekújvári tanítási nyelvű gimnázium az iskolahálózatba.

Ezt követően viszont újraindult az a gépezet, amely 1990-ben meghiúsította az intézmény szétválasztását. Pedig hangsúlyozom, hogy most teljesen más körülmények között vagyunk: a Nyitrai kerület legnagyobb iskolája, az érsekújvári gimnázium kinőtte jelenlegi kereteit. Egy ekkora, 38 osztályos kolosszus két központtal szinte irányíthatatlan. Az intézmény elvesztette belső hangulatát, a kollégák nem ismerik egymást, sőt gyanakvóan nézik egymást a szétválás szándékának közzététele óta. A két tagozat diákjai sem ismerik egymást, nincsenek közös iskolai rendezvények, nem ismerik a diákok a másik tagozat tanárait. A fizikai szétválást jelzi az is, hogy a tanárok már nem tanítják a másik tagozat diákjait, kivételt képez egy-két szlovák nyelvet tanító kolléga, aki tanít a magyar tagozaton is. Természetellenes az erőszakos egybentartás, hátráltatja a hatékony oktató-nevelő munkát.

Viszont újra érezhető volt bizonyos magasabb rendű politikai szándék a másik fél magatartásának hátterében, amely gátat emel az újvári magyar gimnázium alapítása elé. Talán attól félnek, hogy a városban és annak térségében egy olyan szellemi műhely alakulhat, amely egyrészt hatással lesz a magyar iskolába íratott gyermekek számának növekedésére, másrészt versenyhelyzetet teremt a szlovák gimnázium számára, amely így elveszti befolyását és felsőbbrendűségét a magyar osztályok felett, harmadrészt az egész térség lakóinak – beleértve a Nyitrai járást is, ahol nincs magyar tannyelvű állami középiskola –, magyarságtudatára, biztonságérzetére, a magyar iskolákba vetett hitére és bizalmára is pozitív módon kihatna.

Nem véletlen a görcsös és észérvekkel alátámaszthatatlan kapaszkodás a magyar osztályokba, hiszen az Érsekújvári járásban nincs egyetlen önálló magyar tanítási nyelvű középiskola sem. Ez viszont az előző rendszer átgondolt magyarellenes asszimilációs iskolapolitikájának átkos öröksége, továbbélése ebben a térségben.

Kérdem viszont, hogy ilyen alkalommal, ilyen fontos dolgoknál merre vannak az MKP oktatásügyért felelős tisztségviselői, hol vannak azok az emberek, akik pozíciójukból kifolyólag befolyást tudnának gyakorolni az ilyen fontos ügyek kedvező elbírálására?

A nyitrai egyetem magyar karalapítási szándéka mellett talán eltörpül ez a törekvés, bár egy szeptembertől 13 osztályos gimnázium már nem lebecsülendő a pedagógus-utánpótlás szempontjából sem, főleg akkor, ha ennek az egyetemnek az egyik gyakorló iskolájáról van szó. És az egyetemi hallgatók felkészítését is jobban szolgálhatja egy önálló magyar iskola. Hiányolom az MKP idei választási programjából is a közös igazgatású iskolák szétválasztására vonatkozó törekvést ott, ahol erre lehetőség és igény van. Békében is meg kell védenünk iskoláinkat, nemcsak a „háborúban”, mint 1994–98 között!

Az SZMSZSZ iskolai szervezetének vezetői a kérvény beadását megelőzően nemcsak taktikai szempontból, hanem valódi jó szándék és észérvek által vezetve vették fel a kapcsolatot a szlovák tagozat szülői munkaközösségének vezetőivel, akik kezdetben nagyon készségesek voltak, sőt felmerült a közös kérvény beadásának lehetősége is. Ezután valakik ösztönzésére medializálódott a kezdeményezés – Národná obroda, Pravda, regionális hetilap. Az újságcikkek elsősorban az oktatásügy jelenlegi siralmas helyzetére hivatkozva kérdőjelezték meg az iskolaalapítási szándékot, elfeledkezve arról, hogy a kerület költségvetése már eleve számolt az új épület rezsiköltségével, amely attól nem növekszik, hogy benne nem egy tagozat, hanem egy önálló intézmény székel.

Közben a Nyitrai Kerületi Hivatal oktatásügyi osztályának vezetőjét felkereste egy küldöttség, amely nemtetszését fejezte ki a szétválást illetően. Ezt követően visszakoztak a szlovák szülők képviselői, és nem voltak hajlandóak állást foglalni a szétválás kérdésében. Érvelésük abban merült ki, hogy a szétválás számukra semmilyen előnyt nem jelent, de kimondatlanul is érezhető volt, hogy ez az indifferens magatartás megakadályozhatja a szétválást.

Mindezek után érkezett meg a Nyitrai Kerületi Hivatal válasza a beadványra, amely hiányolja az iskolatanács és az iskolaigazgató egyértelmű állásfoglalását. A gimnázium azóta nyugdíjba vonult igazgatója, Tóth Sándor a saját, igazgatói pozitív állásfoglalását pótolta, és írásban elküldte a fenntartóhoz. Az iskolatanács viszont nem hajlandó pontosítani saját februári alibista álláspontján, és a fentebb említett összetétele miatt erre a jövőben sincs esély. Ezzel az ördögi kör bezárult!

Közben megváltozott a fenntartói viszony, a megyei önkormányzathoz kerültek középiskoláink. Az önkormányzatok július elején jóváhagyták az iskolaalapító okiratokat. Ez az újvári gimnázium vonatkozásában megint csak közös igazgatású intézményt jelent. Érthető, hogy a sebtében hatáskörökhöz jutott megyei önkormányzatok figyelme nem terjedhet ki egyszerre mindenre. A legfontosabb hatásköri változások lebonyolítása után viszont elkezdődhet az érdemi munka. Ezúton is szeretném felhívni a nyitrai megyei önkormányzat oktatásügyi bizottságában dolgozó tisztelt képviselő uraknak és hölgyeknek a nagyrabecsült figyelmét az érsekújvári gimnázium szülői közösségének és tanári karának szilárd meggyőződésből fakadt nemes törekvésére, és kérni tisztelt támogatásukat e számunkra nagyon fontos ügy érdekében. A megyei önkormányzatoknak mint a középiskolák alapítóinak és fenntartóinak jogukban áll olyan határozatot elfogadni, amellyel szemben az oktatásügyi minisztériumnak sem lehet kifogása.

Valószínű, hogy mindezt a szeptemberi tanévkezdésig már nem lehet megvalósítani. Viszont felemelő érzés lenne, ha a gimnázium alapításának 160. évfordulóját abban a tudatban ünnepelhetnénk, hogy a következőt, a 2003/2004-es tanévet már önálló intézményként kezdhetjük el.

A szerző az érsekújvári gimnázium igazgatóhelyettese