Tűzkeresztség a Dubček téren

„Aki rám néz, láthatja, hogy nem vagyok félős fickó, de rosszul esne, ha butaságokon kellene vitatkozni.” Somogyi Tibor felvételeElső benyomásai? Ilyennek képzelte a képviselői életet?

A Dubček téren újonc vagyok, de megyei képviselőként már belekóstoltam a képviselősködésbe, sőt a megyeihez hasonló szavazógépeket használunk, úgyhogy a gombnyomás sem okozott gondot, elsőre jót nyomtam meg...

...amit nem mindenki mondhat el magáról az új képviselők közül...

Ez is bizonyítja: nemcsak félrelépni, hanem félrenyomni is lehet. Egyébként önkormányzati képviselő is voltam, de természetesen a mostani tevékenységem ettől eltér. A nap 24 órájában vagyok főállású honatya. Ha ezt valaki komolyan veszi – éspedig csakis komolyan lehet venni, hogy az elfogadott törvényeket ne kelljen kutyafuttában módosítani –, idő- és energiaigényes munkáról van szó.

Érte már valamilyen kellemes vagy kellemetlen meglepetés?

Kellemetlen nem, viszont kellemesen meglepett, hogy bár nagyon sok új arc került a parlamentbe, nem érzek ellenségeskedést a magyarokkal szemben más pártok részéről. Érthető a rivalizálás, de az előző időszakra jellemző mocskolódást nem tapasztaltam.

Attól félt, hogy támadni fogják magyarsága miatt, vagy hogy éles viták, veszekedések várják a Házban?

Aki rám néz, láthatja, hogy nem vagyok félős fickó, de rosszul esne, ha butaságokon kellene vitatkozni. Sokkal jobb úgy dolgozni, hogy az ellenzéki kollégákkal is korrekt, legalábbis köszönő viszonyban vagyunk.

Sikerült összeismerkednie mind a 150 kollégával?

Még nem. Semmit sem jó erőltetni, mindennek megvan a maga ideje.

Már készült egy felmérés a képviselők fegyelmezettségéről, és egyelőre úgy tűnik, a kormánypártiak rendszeresen járnak munkába. Az egyetemi hallgatók is eleinte az összes előadást végigülik, később azonban már megkockáztatnak egy-egy hiányzást. Az új képviselők fegyelmezettsége ön szerint tapasztalatlanságukkal vagy azzal magyarázható, hogy tudatosítják a kormánypártok mindössze két szavazatnyi többségét?

Nem tudom, a többiek hogy vannak vele, de én nagyon sokat szeretnék tanulni, és mivel gyakorlat teszi a mestert, érdemes az üléseken részt venni. A szavazáson a kormánykoalíció képviselőinek mindenképpen ott kell lenniük, ami pedig az egyes kollégák hoszszú előadásait illeti, szerintem az idősebbektől számtalan retorikai fordulatot lehet ellesni. Jó dolgot is lehet rosszul, rossz elképzelést pedig jól előadni, ezért nem árt odafigyelni. Az ellenzéknek is vannak jó javaslatai, csakhogy ők elfelejtik hozzátenni, honnan lehet hozzá előteremteni az anyagi fedezetet, pedig e nélkül nem megy.

Asszisztense már van?

Van. A Magyar Koalíció Pártjában most először volt lehetőség arra, hogy a parlamenti választásokon is érvényesítsük a regionalizmus elvét. A választási listán befutó helyekre a kelet- és közép-szlovákiai régióból is kerültek jelöltek. A Besztercebányai kerületben négy magyarlakta járás van, viszont Közép-Szlovákia csak két befutó helyet kapott. Mivel a Losonci járásból senki nem jutott mandátumhoz, ebből a járásból kerestem magamnak asszisztenst, és amíg lehetséges, a képviselői irodámat is Losoncon működtetem. ĺgy próbálom enyhíteni a járás csalódottságát, és felvállalom az ott élők gondjait is.

Ezek szerint nem vonzza a parlamenthez és a várhoz közeli új épület, melyet alagút köt össze a Házzal?

Sem az alagutat, sem az irodákat nem láttam. Mindenesetre túlzásnak tartom ezt a megoldást, ha rajtam múlott volna, valószínűleg másra költöttem volna az erre elkülönített pénzt, de természetesen ha már megvan, akkor fogom használni.

Nem sokkal a választások után felmerült, hogy korlátozni lehetne a képviselőknek járó előnyöket, főleg az utazási kedvezmények, a mentelmi jog korlátozása, a mandátum lejárta után kifizetendő pénz, a számítógépek kerültek szóba. Mi erről a véleménye?

Nem tudom, mit kellene vagy lehetne korlátozni. Bár zöldfülű vagyok, eddig egy fillérnyi utazási kedvezménnyel sem éltem: saját autómat használom, az üzemanyag árát senki nem téríti, nálunk vasút nincs, úgyhogy vonattal nem járhatok munkába. Számítógépe pedig már egy tízéves gyereknek is van, ez nem luxus...

Ezt senki nem is firtatja, hanem arról van szó, hogy a megbízatási időszak végén megtartsák vagy visszaadják-e a honatyák?

Nem probléma visszaadni, de ki fogja használni? Aki egy kicsit is ért a számítástechnikához, tudja, hogy már az egyéves számítógép is elavultnak számít. Kérdéses, négy év után mire lesz jó...

Ha a képviselők már nem veszik hasznát, egy iskola például szívesen fogadná.

Hallottam olyanokról, akik oda is adták valamilyen iskolának. Nekem mindegy, hogy a parlamentben hagyom vagy iskolának adom, nincs rá szükségem, otthon van saját gépem.

És a lelépőről mi a véleménye?

Ugyanaz. Ha van, jó, ha nincs, túlélem. Ugyanakkor nem értem, miért ne járhatna? Például egy 15 ezer lélekszámú település polgármestere a parlamenti képviselőknél is többet keres, megfelelő apparátussal, munkatársakkal rendelkezik, szolgálati autója és mobiltelefonja van, miközben csak a településéért felel. Ezzel szemben nekünk se kocsink, se szolgálati telefonunk, és nem csak 15 ezer embert kell képviselnünk. Senkit sem akarok bántani, de ha másoknak – mindenkinek, aki valamilyen munkaviszonyban van – jár a lelépő, a képviselőket ez miért nem illethetné meg? Jó lenne, ha minket is emberszámba vennének. A lelépőnél vannak súlyosabb problémák is az országban.

A katonai titkosszolgálatot felügyelő testület és a földművelési bizottság tagja. Ezek jutottak, vagy ezekben akart tevékenykedni?

A mezőgazdasággal vannak tapasztalataim, úgyhogy ez szerepelt a prioritásaim között. Úgy érzem, értek hozzá, de állandóan konzultálok szakemberekkel. A katonai hírszerzés kevésbé áll közel hozzám, de érdekes terület.

Az előző időszakban volt olyan képviselő, aki egyszer sem, vagy csak alig szólalt fel a parlamentben. Ön már a költségvetésről szóló törvénnyel kapcsolatban előterjesztett egy javaslatot. Hogyhogy ilyen hamar „színre lépett”?

Mert szükség volt a javaslatra, mely egyébként csapatmunka eredménye. Nem én akartam előadni az indítványt, és amikor az egyik koalíciós kollégám azt mondta, szívesen előterjesztené, örültem, hogy jónak tartja az anyagot. Ráadásul úgy gondoltam, talán jobb, ha nem egy magyar javasolja, hogy az erdőgazdálkodásból a mezőgazdaságba csoportosítsunk át eszközöket, mert ezt egyesek úgy értelmezték, hogy északról délre teszünk át pénzt. Csakhogy néhány perccel az előterjesztés előtt derült ki, hogy a javaslatot annak illik előadnia, aki elsőként írta alá, az pedig én voltam. Nem tagadom, kicsit remegett a térdem, lámpalázam volt, de ezen is túl kellett esni, és szerencsére jól sikerült az első felszólalásom.