Közélet
Illusztrációs felvétel - Fotó: Fotolia

Miért nincs még törvény a nők elleni erőszakról?

Finta Márk

2017. december 4. 19:55

A szlovákiai politikai közeg továbbra sem tudja sem lenyelni, sem kiköpni a nők elleni, és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló isztambuli egyezményt. Bár ratifikálását már tavaly év végére ígérte Ján Richter szociális ügyi miniszter, ez azóta sem történt meg, sőt, nyáron bizonytalan időre jegelték a témát.

A nők elleni és családon belüli erőszak döbbenetesen elterjedt: becslések szerint a nők 35 százaléka már elszenvedője volt ilyesminek élete során, egyes országokban pedig akár 70 százalék is. A nők elleni erőszak felszámolásának világnapja is van, november 25. Ennek alkalmából az Európai Bizottság felszólította azokat az uniós tagországokat, melyek még nem ratifikálták az egyezményt, hogy tegyék ezt meg. Az isztambuli egyezmény az Európa Tanács egyezménye. A 47 tagország közül 44 írta alá – köztük Szlovákia is, még 2011-ben –, és 23 ratifikálta. Azon országok között, melyek ezt még nem tették meg, megtalálhatjuk Nagy-Britanniát és Szlovákiát is. A ratifikációhoz az országok eltérően állnak: egyes államok előbb ratifikálják az egyezményt, s azután igazítják hozzá a nemzeti jogrendet, mások előbb eleget tesznek minden feltételnek, s jóváhagyják a konvenciót. 
 
A szociális és családügyi miniszter, Ján Richter a tavalyi szlovák uniós elnökség idején azt ígérte, 2016 decemberéig ratifikálják az egyezményt, miután hozzáigazítják a jogrendet. Ám ezidáig nem történt semmi, s valószínűleg jó ideig nem is fog. 
 
Az Új Szó az év elején érdeklődött a csúszás okairól, akkor azt a választ kaptuk, hogy bár Szlovákia törvénykezése már nagyrészt eleget tesz az isztambuli egyezményben foglaltaknak, de jelenleg az igazságügyi minisztériummal azt elemzik, mi hiányzik még. Az isztambuli egyezmény témája júliusban került a kormány elé, ám nem azért, hogy jóváhagyja: Lucia Žitňanská (Híd) igazságügyi miniszter azt javasolta, hogy a folyamatot állítsák le. Azzal érvelt, hogy a társadalomban továbbra is ellentmondásosak erről a nézetek, így további vitára van szükség. 
A szlovákiai politikusok valóban rendkívül megosztottak az egyezmény kérdésében. Andrej Danko házelnök, az SNS elnöke például kijelentette, hogy amíg kormányon vannak, addig az isztambuli egyezményt nem fogják támogatni – szavaiból kiderül, azért, mert szerinte az felszámolná a férfiak és nők szerepén alapuló hagyományokat. 
 
Žitňanská véleménye a dologról november végére sem változott. A Pravdának azt nyilatkozta, az elhamarkodottság a témával kapcsolatban többet árt, mint használ, és ha most nyújtanák be az egyezményt ratifikációra, sorsa szinte biztosan az elutasítás lenne. Hozzátette, rövid időn belül vissza akar térni a témához, mert aktivizálták magukat az egyezmény ellenzői, és elutasítja az ilyen nyomásgyakorlást. 
Megjegyezte, szerinte nem szerencsés most kiélezni a vitát, mert az egyezménnyel kapcsolatos konfliktus olyan fajta ellentét, ahol nagyon lassan közelíthetőek az álláspontok, és mintha nem lenne benne kompromisszum, az egyik fél győztes, a másik vesztes.

 
Nemcsak a koalícióban, hanem az ellenzéki sorokban is eltérnek a vélemények a témáról. Az SaS frakcióvezetője, Natália Blahová például pár nappal ezelőtt felszólította a kormányt, hogy tárgyalja meg az isztambuli egyezményt, és nyújtsa be a parlamentbe. Leszögezte, a nők védelme az erőszakkal szemben összeurópai téma, és része a nyugati civilizáció védelmének – abszurdnak tartja, hogy egy olyan kormány, mely Szlovákia mélyebb európai integrációját tűzte ki célul, képtelen kiállni azon értékek mellett, melyeken az Európai Unió alapul. Az igazságügyi minisztérium azt válaszolta Blahovának, ha felszólításukkal azt akarják elérni, hogy az egyezményt végleg lesöpörjék az asztalról, akkor jó úton járnak. „Nem kell felszólítaniuk a kormányt, elég, ha meghallgatják az OľaNO-s és a Sme rodinás ellenzéki kollégáik nyilatkozatait, és nyilvánvalóvá válik, hogyan is végződne az isztambuli egyezményről szóló parlamenti szavazás” – tette hozzá Peter Bubla, a tárca szóvivője.
 

Mi a gender-elmélet?

A gender tulajdonképpen társadalmi nemi szerepet jelent. Ennek elmélete a tanult (nem biológiai) nemi szerepekkel, és annak társadalmi vonatkozásaival foglalkozó elmélet és tudományterület, mely mindazon társadalmi tényezővel, jelenséggel foglalkozik, amelyekben a nők és a férfiak közötti társadalmi különbségek megmutatkoznak. 


Míg például a nők biológiai szempontból mindenütt a világon azonosak, az egyes országokban, kultúrákban nemükből kifolyólag más a társadalmi helyzetük, jogaik, emiatt érhetik őket hátrányok, nem egyenlő bánásmód. A gender tehát nem a nőkről és a férfiakról szól, hanem a „férfiségről“ és „nőségről”.

Önnek ajánljuk