Tranzakciós törvény: bajnak, kárnak nincs gazdája

A politikusi megszólalásokból egy sajátos minta rajzolódik ki a pártok helyezkedéséről: az SNS úgy tesz, mintha mindig is ellenezte volna a tranzakciós adót, a Hlas politikusai óvatosabban nyilatkoznak, de elképzelhetőnek tartják az intézkedés felülírását, a Smer pedig dühös a két partnerére, mert a legnagyobb kormánypártban úgy látják, Ficóékon ragad az adó bevezetésének a bélyege.

A megszorítás logikája

A tranzakciós adó a tavaly ősszel megszavazott konszolidációs törvénycsomag leginkább látható eleme. A Fico-kormány a koalíciós krízis kezdetén a fennállása legnagyobb kihívásával nézett szembe: mérsékelniük kellett a magasra csapott államháztartási hiányt.

A kormány megszorításai közül előzetesen két intézkedés tűnt a legfájdalmasabbnak az állampolgárok pénztárcájára, méghozzá az áfa 23 százalékra emelése, valamint a tranzakciós adó bevezetése. A két intézkedés nyilvános fogadtatása között azonban különbség van.

Az áfa emelése nehezen megfogható drágulásban mutatkozik meg (ami első körben nem is érinti az alapvető fogyasztási termékeket) és a kormány kínosan ügyelt arra, hogy az élelmiszerekre vonatkozó kulcsok csökkentésével megpróbálja elejét venni az ugrásszerű, év eleji drágulást. A tranzakciós adó ezzel szemben frusztrációt okoz az egyéni vállalkozóknak és a cégeknek, közvetett értelemben pedig a klienseiknek is. 

A vállalkozói számlanyitással járó kellemetlenségeket, mint a bankok előtt való sorban állás és az adminisztráció a számlákon megmutatkozó levonások követik, ami ellenérzéseket vált ki a kormánnyal szemben – és megnyitja a teret egymás hibáztatására a koalíción belül.

Megszavazták, ott se voltak

Míg az ellenzék – élén a legnagyobb ellenzéki párttal, a Progresszív Szlovákiával – következetesen kritizálta az adónem bevezetését, a kormánykoalícióban márciusban inkább a belső ellentétek rendezésével foglalkoztak, aminek voltak sértettjei: például a minisztériumokból kiszoruló SNS.

Andrej Danko pártelnök a saját fontosságát érzékeltetve előbb a márciusban megnyitott parlamenti ülésen igyekezett megbuktatni néhány kevésbé fontos törvényjavaslatot, majd meglátta a lehetőséget a népszerűtlen adónem kritizálásában is.

Danko a múlt hétvégén egy politikai vitaműsorban Michal Šimečka PS-elnökkel közös álláspontra helyezkedett, mikor felmerült a tranzakciós illetékek kérdése és kijelentette, törvényben szorgalmazza majd az adónem eltörlését és ebben a témában akár az ellenzéki képviselők szavazataira is számít.

A lépés különösen barátságtalannak tűnik akkor, ha figyelembe vesszük a koalícióban uralkodó bizalmatlan légkört. Az SNS és a Hlas csak egy-egy kölcsönös gesztussal tudta elérni a közmédia tévétanácsa és a parlamenti elnök megválasztását, a 79 fős parlamenti többséget pedig a két párt egy-egy tárcájának szétosztogatásával tudta újra bebiztosítani Robert Fico miniszterelnök. A koalíciós szerződés kizárja az ellenzéki pártokkal való összefogást és különösen visszás lehet ez egy olyan ügy kapcsán, ami a költségvetés stabilizálásának egyik fontos részét képezi.

Fico intő ujja

Danko hétvégi húzása két éles, egymástól eltérő reakciót váltott ki a koalíciós partnerek körében. A Hlas vezetője például meglátta a politikai lehetőséget a tranzakciós adó kritizálásában és óvatosan maga is különvéleményt kezdett hangsúlyozni. Matúš Šutaj Eštok pártelnök hangsúlyozta, hogy a párt kész a párbeszédre az adóról a következő koalíciós tanácson, bár kijelentette, hogy ezt az adónemet ebben az esetben más bevételi forrásokból kellene pótolni. Párttársa, Erik Tomáš munkaügyi miniszter már Dankót bírálta, rámutatott, hogy az ellenzékkel való közös szavazás a koalíciós szerződés megsértésének számítana. A koalíciós tanács egyébként hétfőn nem ült össze, pedig egy nap alatt megpróbálhatta volna kezelni a krízishelyzetet.

Árulkodó, hogy Tomášnál is élesebb bírálat érkezett Tibor Gašpartól (Smer), aki a politikai kalandorság mellett káosszal és konfliktuskeltéssel vádolta meg Dankót.

Több vélemény szerint az SNS-vezér nyílt bírálatától általában tartózkodó, vele Moszkvába is elutazó Gašpar valójában a vele bizalmas viszonyban levő Robert Fico miniszterelnök mondanivalóját tolmácsolta, aki személyesen nem akar bevonódni a konfliktusba, de nagyon rossz szemmel nézi Danko egyéni, kiszámíthatatlan akcióit. A közvetlenül érintett Ladislav Kamenický pénzügyminiszter szintén éles szavakkal minősítette az SNS elnökét.

Mindenki a hibás

A konfliktus tétje az, hogy melyik politikai párt képes tőkét csiholni a tranzakciós adó bevezetéséből. Az ellenzék következmények nélkül bírálhatja az intézkedést, hacsak nem kell választ adniuk arra a kérdésre, hogy milyen alternatív forrásokból és módszerekkel szereztek volna többletbevételt az államkasszába. A tranzakciós adó bevezetéséről viszont a kormánypártok az ősszel, több hetes egyeztetést követően közösen döntöttek. Tehát hárompárti kompromisszum részeként született meg a döntés az egyéni vállalkozókra és cégekre háruló soron kívüli terhekről – az SNS-vezér saját maga is felelősséget visel a történtekért.

Danko valószínűleg nem fog az ellenzékkel szavazni az adónem eltörlése mellett, de a célja a manőverrel az lehet, hogy a választók az SNS-re úgy tekintsenek, mint a vállalkozók érdekeinek védőire, akik eleve nem is akarták növelni az adóterheket. A Hlas sokkal mérsékeltebben kritizál, míg a Smer a pénzügyminisztérium révén nem is tud kibújni az adóemelés vádja alól. 

Robert Fico így voltaképpen joggal lehet dühös: a kormányfő imázsához nem tartoznak hozzá az adóemelések, a választók mégis a miniszterelnök pártjához kapcsolhatják a számlákon utalásoknál feltűnő több eurós adólevonásokat. Ami hosszú távon a Smer népszerűségének csökkenésében mutatkozhat meg.