Szikrázik a levegő Ivan Korčok és Kövér László között, csúcsra pörög a feszültség a somorjai kitelepítési emlékmű körül.

Nyíljanak meg az egek, hasadjon a templom kárpitja: győzött az igazság. Ezt gondolták sokan, mikor a Legfelsőbb Bíróság kimondta: nem volt helyénvaló a Marián Kočnert és Alena Zsuzsovát felmentő ítélet. Pedig ez távol áll az igazságtól. Szomorúan távol.

Mikor Miroslav Suja szélsőséges képviselő, a Černák-féle maffia verőlegényeinek egyik állítólagos kiképzője leöntötte egy pohár vízzel Igor Matovičot a parlamentben és azt mondta, a pénzügyminiszter egy szervezett bűncsoport élén áll, sokan azt gondolták, ennél abszurdabb már nem lehet, elértük a mélypontot.

Bár úgy tűnhet, Igor Matovič tulajdonképpen egyfajta politikai hulla, akit Diogenész hordója mellé dobtak a történelmi szemétégető melletti kupac tetejére, távolról sincs így. Igor köszöni szépen, él és virul – és egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy bármennyire is bíztak egyesek abban, hogy ez Eduard Heger kormánya lesz, ez sosem lesz így.

Furcsa madár a szabadság. Annyit beszélünk róla. Az egész történelmünket végigkíséri a szabadság eszménye, a vágyakozás iránta. Befolyásolja a döntéseinket, a mindennapjainkat. Ám az emberek többsége valahogy mégsem gondol bele mélyebben, tulajdonképpen mi is az a szabadság, amire vágyik.

Igor Matovič lemondott, elbúcsúzott, bocsánatot kért. Ritka és szép gesztus ez, még ha nem is teljesen makulátlan – érezni mögötte a megbántottságot, és a „Ludas Matyi-attitűdöt”, – de ebben a korcs politikai kultúrában, amely tort ül Közép-Európában, mindenképpen értékelendő.

Erwin Schrödinger osztrák fizikus legendás gondolatkísérlete a dobozba zárt macskával, amelyről nem tudjuk, él-e, vagy holt, míg meg nem nézzük, talán sosem volt olyan aktuális, mint most a kormánnyal kapcsolatban. Igor Matovič kormánya egyszerre holt – mégis él.

Pozsony | A világjárvány és az egy éve tartó bezártság nem csak az országot és a gazdaságot tette próbára, hanem a kapcsolatainkat is – ráadásul egy létező, nagyon akut problémára erősített rá, a családon belüli erőszak elharapózására. A hivatalos számok azonban némi ellentmondást mutatnak.

A szlovákiai politikai kultúra totemállata lehetne egy nyáladzó, fogatlan, vén eb, amely egy régi, tescós gumicsonton rágódik, néha maga alá piszkít, és mindent összenyálaz – és az sem zavarja meg, ha a világ összeomlik körülötte.

Grendel Gábor, a parlament OĽaNO-s alelnöke szerint Marek Krajčí a Matovič és Sulík közti harc áldozata, ám a minisztercserét nem volt szerencsés a Szputnyik V bevezetéséhez kötni. Vladimír Pčolinský őrizetbe vétele pedig olyan dolog, ami azt bizonyítja, hogy a rendőrségnek és ügyészségnek valóban szabad keze van.

Marek Krajčí leköszönő egészségügyi miniszterből ugyan lehet stílszerűen áldozati bárányt faragni, aki majd elveszi Matovič bűneit, csak épp semmi értelme, ha a probléma gyökere egész máshol van. S ebbe az égbekiáltó kamuba előbb vagy utóbb végleg beleroppan a kormánykoalíció.

Pozsony | Aláírásgyűjtés nélkül, egy régi, inaktív pártot átvéve alapítottak politikai mozgalmat az ĽSNS-ből távozó renegátok. Marian Kotleba egykori erős emberei a Köztársaság (Republika) elnevezésű pártban politizálnak tovább, Milan Uhrík lesz az elnökük.

Van egy régi akciófilmes klisé, tudják, mikor két autó rohan egymás felé: az egyikben a jóképű főhős, esetleg a szíve hölgye, a másikban a nagyképű ellenfél. Ordítanak a motorok, remeg a kamera, premier plánban szűkülnek a szemek, csillog bennük az elhivatottság. A kérdés az, ki rántja félre a kormányt.

Szlovákiában a szakértők most alkotnak meg egy olyan etikai kódexet, mely a legnehezebb helyzetben segíti az orvosokat: mikor járványhelyzetben kell életről és halálról dönteniük. A kódex most készül, mikor az egészségügyi rendszer már az összeomlás előtt, kapacitásai határán van – Magyarországon azonban már léteznek ezek az ajánlások. A magyar etikai kódex szerkesztőjével, Dr. Hegedűs Zsolttal, a Magyar Orvosi Kamara Etikai Kollégiumának elnökével beszélgettünk.

Bizony isten, használnám a jelenlegi helyzetre a kabaré szót, de nem fogom. Egyrészt mert elkoptatott, másrészt ha az elmúlt napok tartalmaztak némi humort, azon csak kínunkban röhögünk.