Habos torta

Pedig dehogyis, ez csak afféle habocska volt azon a fincsi tortán, ami már ott penészedik egy ideje egy hatodrangú cukrászda kirakatában, és amitől hamarosan hányni fog az egész ország.

Egy kommentátor kollégával beszélgettünk a minap, és nagyon találóan azt mondta: meglásd, a dolgok csak durvábbak lesznek. A koalíciónak ugyanis eddig a koronavírus-járvánnyal kellett foglalkoznia, de most, hogy alábbhagy a pandémia, az erős emberek valóban elkezdenek foglalkozni a saját érdekeikkel. 
És ebben a kollégának teljesen igaza van. Hiszen maga a helyezkedés ténye és az, hogy a koalíció erős emberei a saját érdekeik keresztülviteléért akár kamikazeakcióra is hajlandók, már teljesen egyértelmű, és sokszor láttunk példákat rá.

Boris Kollár, a Sme rodina elnöke például ezt mesteri szintre emelte. Azután, hogy a „szívével gondolkodva” arra szavazott, hogy a rács mögött ülő embere, Vladimír Pčolinský volt főkém a parlamentbe jöhessen – bár tudta, hogy ez lehetetlen –, egy rádióműsorban kijelentette: ő, Boris Kollár, tévedhet. És a hallgatók teljesen nyugodtan hozzátehették: igen, és ennek semmilyen következménye sincs, legyen az a tévedés bármilyen abszurd, az ország és a hatalom működését teljesen félreértelmező, vagy önös érdekből bekövetkező.

Boris Kollár ugyanis két dolgot nagyon jól tud. Az egyik, hogy a kormánykoalíció célja, hogy megváltoztassa és jobb irányba indítsa az országot, jó esetben az alapjaiban kérdőjeleződött meg, rosszabb esetben soha nem is létezett. 
A másik pedig, hogy ezt a koalíciót már csak és kizárólag a hatalom és a saját érdekek érvényesítése tartja össze. Aki távozni akar, megteheti, és kimarad. A politikai hatalom megtartása érdekében ideig-óráig még össze lehet fogni, még lehet fedezni egymás hátát, és lehet játszani húzd meg, ereszd meg játékokat, de a koalíció szövete, hogy egy tisztességesebb Szlovákiát teremtsen, felfeslett, és kikandikálnak alóla a nedvedző sebek: az összeférhetetlenség, a „mi embereink” rendszere, a világnézeti összeegyeztethetetlenség, a jogállamisággal, a bűnnel és a bűnhődéssel kapcsolatos eltérő látásmódok. S ezt a csereberék nem oldják meg.

És igen: vannak emberek a koalícióban, akik már az előrehozott parlamenti választást várják. Akik tennének is az előrehozott választásért. Akiknek ez a felállás már terhes, és nem érzik magukat komfortosan benne: vagy azért, mert nem erre szerződtek, vagy azért, mert az előrehozott választásban látják hatalmuk megtartásának zálogát. Semmivé váltak a politikai szlogenek a jövőről, az emberekről, a paradigmaváltásról. Csak az önös politikai akarat maradt, és ezt a taktikázó Boris Kollár minden szégyenérzet nélkül megmutathatja.

S ehhez képest az, hogy egy volt maffiózó leönti a pénzügyminisztert egy pohár hideg vízzel, igazán említésre sem méltó semmiség.