Andrej Danko a szerdai ülésnap nagy vesztese

Danko és az SNS a kormány átalakításának talán legnagyobb vesztese: a nemzeti párt márciustól elveszítette az egyetlen minisztériumát, amit közvetlenül is az ellenőrzése alatt tartott – a kimondottan a koalíciós szerződésnek köszönhetően létrejött idegenforgalmi és sportminisztériumot, ahol Rudolf Huliak rövid úton meg is kezdte a rendrakást és az SNS-hez köthető tisztviselők eltávolítását. Huliak távozásával a párt frakciójából megint csak nem jártak jól a nemzetiek, hiszen a helyére lépő Miroslav Radačovskýval sem lettek kisegítve. A volt EP-képviselő rövid úton közölte, hogy nem akar belépni az SNS frakciójába. Így továbbra is fennmaradt az a furcsa helyzet, hogy Danko pártjának nincs is elegendő képviselője egy önálló frakció működtetéséhez, a minimális létszámot a Smertől októberben kölcsönkapott Dušan Muňko biztosítja.

Danko megaláztatásai itt nem értek véget: a nap végére váratlan módon leváltották a környezetvédelmi tárca egyetlen SNS-es kötődésű államtitkárát, a megbízható pártkáder Gabriela Matečnát is. Bár könnyen elképzelhető, hogy a politikust átrendelik egy másik fontos pozícióba, ahol ráhatása lesz a források elosztására, előállt az az ideiglenes abszurd helyzet, hogy az SNS-nek kormánypártként sem értelmezhető frakciója, sem pedig államtitkára nincs.

Danko bosszúja

Az SNS vezetője a délelőtt folyamán megpróbálta bizonyítani, hogy a kormánykoalíció működtetéséhez szükséges számok még mindig a pártjától függnek, de hiába próbálkozott meg kétszer is a példastatuálással, mindkétszer kudarcba fulladt a terve.

Az első próbálkozás Robert Kaliňák „zsandárjavaslatát” érintette. A védelmi miniszter a rendőrség személyi állományának túlterheltségén próbálna enyhíteni a hadsereg bevetésével: azokban a régiókban, ahol létszámhiánnyal küszködnek a rendőrök, a zsandárok, azaz a kirendelt katonák foglalkoznának a közrend fenntartásával. A törvénytervezetről szerdán első olvasatban szavazott a parlament és tudni lehetett, hogy az SNS számára ebben a formában problémás. Dankónak nem a koncepcióval van gondja, hanem azzal, hogy a „zsandár” kifejezés visszahozatala az Osztrák–Magyar Monarchia időszakát juttatja a közvélemény eszébe.

Az SNS terve nem jött be: hiába tartózkodott Danko és vele a nemzeti pártfrakció többsége, a hiányzó ellenzéki képviselők miatt a koalíciónak elég volt 73 szavazat is ahhoz, hogy második olvasatba utalja a törvényt. Nem mellesleg az SNS frakciójában ülő, hivatalosan független képviselőnek számító Peter Kotlár járványügyi kormánybiztos, valamint a „kölcsönzött” Muňko sem azonosult a frakció álláspontjával, nem szavaztak.

Danko második kísérletének sikerére még kevesebb volt az esély: a párt ugyanis korábban is tiltakozott a lengyelországi és balti államokba induló katonai misszió kiküldése ellen. A kormánykoalíciót a téma kapcsán az ellenzék is támogatta, az SNS gyakorlatilag egyedül maradt az álláspontjával (Radačovský és Kotlár ebben az esetben tartózkodott).

Az SNS témákat keres

A Szlovák Nemzeti Párt támogatottsága hosszú ideje elmarad az öt százaléktól, ami a parlamentbe kerüléshez szükséges, így Dankónak szüksége van olyan témákra, melyek megkülönböztetik a többi párttól.

Az SNS manővereit saját koalíciós partnerei is ezzel magyarázták: Tibor Gašpar (Smer) parlamenti alelnök például rámutatott, hogy Danko még csak nem is volt konzisztens az álláspontjával, a szavazás előtti órákban jelentette be, hogy az SNS nem támogatja a koalíciós partnereit a javaslatok kapcsán.

A kérdés a jövőre nézve az, hogy miként viselkedhet az SNS akkor, ha valóban kulcsfontosságú javaslatok elfogadásáról lesz szó. A Kaliňák-féle zsandárjavaslat az elbuktatása esetén némi időeltolódással kerülhetett volna megint a parlament elé, a balti katonai misszió esetén pedig esély sem volt a sikerre. Az SNS ráadásul a viselkedésével felbátoríthatja azokat a koalíciós képviselőket is, akik nem értenek egyet a nemzeti párt ellentmondásosabb javaslataival is – a civil törvény mellett például az állami szimbólumokról szóló SNS-kezdeményezés találkozhat nem várt ellenállással, növelve a koalíciós partnerek egymással szembeni bizalmatlanságát.