Megtartó és építő erők bástyája

A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Tudományos Gyűjteményeinek egyelőre irodahelyiségei és ideiglenes raktárai vannak. Hol helyezik el tulajdonképpen a gyűjteményt a későbbiekben?

Belátható időn belül a Tompa Mihály Református Gimnázium épületének baloldali földszinti szárnyában. Ott lesz a könyvtár, amely nyilvános is lenne, egy magyarságtudományi könyvtár, amely – hangsúlyozom – nem csak a református gimnázium tanulói előtt állna nyitva. Valójában közkönyvtári feladatokat látna el. Emellett értelemszerűen lesz tudományos részlege is, amely az intézmény által kezelt anyagot gondozná. Tervezünk egy állandó kiállítást, amely a felvidéki reformátusság művelődéstörténetét, írásos és tárgyi emlékanyagát mutatná be. Helyet szeretnénk biztosítani időszaki kiállításoknak is. Az intézmény felépítése még képlékeny; nyilván a mindenkori anyagi lehetőségeken múlik, és szakmai kérdés is.

Hány ember foglalkozik a tudományos gyűjtemény létrehozásával?

Mindaddig, amíg az egyházak finanszírozásáról szóló törvényt el nem fogadja a parlament, egy személy működteti az intézményt. A bővítés függvénye az állam és a református egyház között megkötendő szerződésnek.

Rimaszombatban tapasztalataim szerint a Közösségi Ház ténylegesen vállalta a közösségépítő, a közművelődésnek helyet és teret adó intézmény szerepét. Hogyan fog a közeljövőben működni, és miképp kapcsolódik a gyűjteményhez?

Én most és itt afféle mindenes munkát végzek. Ezt nem feltétlenül örömmel mondom, de tényként. Az ajtó mellett több tábla is tájékoztatja az érkezőt: Tudományos Gyűjtemény, Rimaszombat és Vidéke Polgári Társulás, Gömörország szerkesztősége, Gömör-Kishonti Múzeumegyesület. Füst Milán után szabadon fogalmazva, ez mind én is vagyok egy személyben. És még nem beszéltem a gimnáziumi óraadásról és a Simonyi Alapítványról.

Jó ideje már – kicsit humorosan ugyan – „gömörológus”-ként emlegetik. Ki találta ki azt, hogy gömörológia?

Még pesti egyetemista koromban, Liszka Józseffel beszélgetve merült ez fel. Attól kezdve eleinte ugyan kicsit szabódva és ritkábban, félig tréfásan használva, később azonban egyre komolyabban vettem a gömörológia fogalmát. Persze megőrizve ennek a fogalomnak egyfajta humoros felhangját.

Gömör egy megfogalmazás szerint olyan, mint egész Magyarország kicsiben. Nem csupán földrajzi értelemben, hanem a vidék történelmi múltja, a régészet által feltárt különlegességei, a néprajzkutatás eredményei, a valaha élt és élő gömöriek művészete által teremtett értékei mérhetetlen gazdagságú anyagot szolgáltattak az egyetemes magyar művelődés számára. Köztudott, hogy az elmúlt évek alatt közel tucatnyi kötettel szaporította ezt a tudást. Készül-e valamilyen nagy összefoglaló munka erről a kincstárról?

Lehet, hogy erre is sor kerül. Vannak monográfiák, és előkészületekről is tudni. Nemrég jelent meg Újváry Zoltán szerkesztésében A gömöri magyarság néprajza címmel az első kötet. Nekem személy szerint dédelgetett terveim közé tartozik egy nagy összefoglalás elkészítése. Kérdés, hogy ez egy ember feladata-e – súlyos ellenérveket lehetne felhozni –, vagy csapatmunka lenne ennek a monográfiának a megvalósítása. Megint Liszka Józsefet említem, aki szintén szembetalálta magát ezzel a dilemmával, s végül egyedül vállalkozott a szlovákiai magyarság néprajzának összefoglalására. Ez tisztázandó dolog, és csupán az érem egyik oldala. A másik az, hogy egy enciklopédikus monográfia létrahozásán is el kell gondolkodni, amely címszavak szerint foglalná össze a Gömörről szóló ismeretanyagot. Ahhoz viszont, hogy bármelyik a kettő közül elkészíthető legyen, óhatatlanul szükséges egy alapfeltétel, amelyet nevezhetünk a gömörológia bibliográfiájának. Ez az alfája és ómegája egy ilyen munkának, e nélkül ez már ma nem megy! Minden cikket, tanulmányt, diplomamunkát, értekezést összeszedni tudományszakra való tekintet nélkül. A lényeg, hogy áttekinthető csoportosításban az eddigi ismereteket számba vegyük. Ez óriási munka, ha pedig ebbe beleszámoljuk a regionális lapok, folyóiratok tömkelegét, amelyeket nem lehet kihagyni, akkor még hatalmasabb feladat. Az első lépés mindenképpen a bibliográfia, még ha válogatott is, s más nyelveken megjelent anyagokat szintén össze kell foglalni. Csak ezután lehet elgondolkodni azon, hogy a régió művelődéstörténetét valamilyen módon, akár enciklopédia, akár másfajta összegző mű formájában hogyan lehet megjelentetni.

Idén kétszáz éves az egyesített Gömör-Kishont vármegye. Hogyan készülnek a helyiek az évfordulóra?

Ősszel mindenképpen lesznek ünnepségek. Ez az év hármas jubileumi esztendő. Egyrészt a megye egyesítésének 200. évfordulója, továbbá Rákóczi-év, a szabadságharc 300. évfordulójának éve. A fejedelem a gömörieké is, méghozzá nem kis részben, hiszen birtokai, seregeinek gyülekezőhelyei voltak itt, Rozsnyón pénzverdéje működött. A harmadik jubileum az Egyesült Protestáns Gimnázium megnyitásának 150. évfordulója. A gimnázium is tervez ünnepséget, tudományos tanácskozással, jeles vendégekkel, s ebből az alkalomból megjelenik az intézmény történetét bemutató monográfia. A múzeumegyesület is megrendezi a már hagyományos Gömör-Kishonti Fórum című tudományos tanácskozását. A találkozónak most nem az lesz a feladata, hogy összegezzen, hanem hogy meghívja és összeismertesse mindazokat, akik a régióval célirányosan vagy kutatásaikon belül érintőlegesen foglalkoztak. Szeretnénk, ha teret kapnának, hogy elmondhassák tapasztalataikat, kutatásaik rész- vagy végeredményeit. Találkoznának mindazok, akik érintettek a gömörológiában.

Mennyire fontos és értékes egy város díja annak az embernek ma, akit számtalan meghurcoltatás is ért itt a rendszerváltás forgószelében?

Megvallom, nagyon sokat jelent. Tizenkét évig önkormányzati képviselő voltam. Ez alatt az idő alatt föl sem merült – jogosan –, hogy valakik díjat adjanak nekem. Ami számomra fontos: a magamfajta ember mindig egyfajta kettősségben él. Ha szabad így fogalmaznom: olyan vagyok, mint az ókori rómaiak Janus istenének esendő, gyarló földi mása, aki egyik szemével a múltba tekintett, a másikkal meg a jövőbe. ĺgy voltam ezzel én is, mert míg aktív politikai életet éltem, azt mondtam, hogy a feladatom kettős. A hivatásomból az adódik, hogy feltárjam és bemutassam ennek a vidéknek, régiónak, városnak a múltját, hogy egyfajta tükröt tartsak elé. A másik feladatom pedig közéleti emberként csak az: hetőség szerint mindent megtenni azért, hogy erre a múltra alapozva jövőnk is legyen. Ez a kettősség kísérte végig az én utóbbi 12-13 évemet. Nem volt könnyű időszak, nagyon sok örömet és bánatot hozott. Én is megtapasztalhattam azt, mint sok más közéleti ember, hogy ha jót cselekszik az ember, az természetes, ha pedig nem sikerül jót tennie, akkor időnként akár cégéres gazember is lehet belőle, legalábbis valakik szemében. Ma már túl vagyok a meghurcoltatásokon. Régészként azt mondhatom, ha végigmegyek Rimaszombat Fő terén, hogy boldog ember vagyok. Megadatott az, hogy egy történelmi teret feltárhattam. Ez az akkori önkormányzattal közösen kivitelezett, nagy és szép munka volt. Csak örülni tudok annak, ha másnak is tetszik. Ez lett talán az ország legszebb tere! Pedig mennyit támadták nevetséges és aljas módon. Örülök annak, hogy képviselőként részese lehettem Rimaszombat szellemi rehabilitációjának. Az utcanevek átkeresztelésének, Tompa Mihály szobra újraavatásnak, a Daxner-szobor felállításának. A mai napig szívesen betérek a múzeumba, kapcsolatom felhőtlennek mondható. Mindig is drukkolni fogok az intézménynek.

Régészként, néprajzosként Gömör legjelentősebb felfedezései, a legfigyelemreméltóbb néprajzi anyagok legjava az ön nevéhez fűződik.

Ásathattam, dolgozhattam, számtalan különleges leletegyüttes és néprajzi anyag jutott hozzám. Csak anynyit tudok mondani még egyszer: boldog ember vagyok, s a múlt fintoraira, az övön aluli ütésekre most már más megközelítésből tudok gondolni.