Megérteni Szlovákiát

A Denník N napilapot (N=nezávislý – független) 2014-ben alapította a Sme napilapot elhagyó újságírók csapata. Az új projekt életképesnek bizonyult a piacon. Idén bővítették a portfóliót, könyvkiadásba kezdtek. 

Eddig négy könyv jelent meg a gondozásukban, ebből az első hármat recenzeáljuk. Indoklásul azt hoznánk fel, hogy a választott három kötet remekül párbeszédbe léptethető egymással; mindhárom hozzájárul ahhoz, hogy jobban értsük Szlovákiát, a szlovákkérdést. A szerzők olyan kérdéseket tesznek fel, melyekre nincsenek instant válaszok. Éppen ezért izgalmas szövegek, a modern Szlovákia nagykorúvá válásáról és kisiklásairól szóló fontos, okos könyvek.

Még egyszer, utoljára

A szlovákok élő lelkiismeretével, Fedor Gállal beszélgetett Karol Sudor újságíró. Gál élete nyitott könyv: cikkek, interjúk, könyvek, dokumentumfilmek rögzítették és magyarázták e kalandos életút kanyarjait. Egyetlen feltétellel állt – talán valóban utoljára – kötélnek: hogy a könyv nem őt fogja fényezni, nem dicshimnusz lesz. 

Nem igazán hiszek a sorsban, de ha valaki, úgy, mint Fedor Gál, egy koncentrációs táborban jön a világra, akkor ez a tény az egész életét meghatározza. A beszélgetőkönyv szigorú kronológiát követ, Karol Sudor igyekszik kordában tartani a nagy dumás interjúalanyt. A gyerekkortól az időskori bölcsességekig húzódó ív alkotja a könyv gerincét. Ne egy szigorú kérdezz-felelek logikájú párbeszédet képzeljünk el, hanem igazi beszélgetést. Sudor egyszerre felkészült profi, aki irányítja a beszélgetést, és figyelmes, érzékeny társ. 

A bársonyos forradalom idején nevezték Gált a barátai ördögnek. A csúfnevet égő tekintetével, rendezetlen szakállával, hanyag öltözékével és állandóan parázsló cigarettájával érdemelte ki. Szuggesztív személyisége és izgága, nyughatatlan természete minden élethelyzetben megmutatkozott, konfliktusok és barátságok sokasága rá a bizonyíték. A legnehezebb helyzetekben is próbált következetes maradni. Valóban nem csupán egy bátor, cselekvő ember ünneplése a könyv, hanem olyan, amelyben a rossz döntések és csalódások az élet fővonalához tartozó eseményekként értelmeződnek. (Cseh)Szlovákia történelme 1945-től napjainkig Fedor Gál értékrendjén átszűrve jelenik meg. Külön teljesítmény, hogy sikerült szóra bírni Gál feleségét, a nyilvánosság elől elzárkózó meseírót, Irena Gálovát. Legvégül a barátok nyilatkoznak: Fero Guldan, Peter Pöthe, Peter Zajac, Štefan Hríb és Eugen Gindl.

A könyv Fedor Gál-kezdőknek kö­telező olvasmány, a középhaladóknak és haladóknak az újra elmondott, újrarendezett történetek jelenthetnek megerősítést abban, hogy próbáljuk megérteni a másképp gondolkodókat, soha ne féljünk kiállni igazunk mellett és másokért, az elesettekért és a gyengébbekért.

Karol Sudor: Fedor Gál: Ešte raz a naposledy (Koniec príbehu – Rozhovory s Karolom Sudorom). 

N Press, 2017. 295 oldal.

A közöny színeváltozása

A három könyv közül Martin M. Šimečkáé számomra a legszemélyesebb. Az egybegyűjtött rövid írások gondolatisága, makacs megérteni akarása szinte szétfeszíti a karcsú kötetet. Šimečka 1990-től 1997-ig az Archa Kiadó vezetője, 1997-től a Domino fórum hetilap főszerkesztője egészen 1999-ig, majd ezt követően a Sme napilap főszerkesztője volt 2006-ig, innen a cseh Respekt hetilaphoz távozott, ahol 2008-ig főszerkesztő. 2016 novemberétől a Denník N-nek ír. Idén ötvenéves.

A szlovák társadalomban a közöny, a nemtörődömség, az apátia, az érzéketlenség eltérő megjelenési formáinak történeteként is olvashatjuk a könyvet, vagy olyan történetként, amely a szlovák politikai nemzet születését beszéli el. A kommunisták uralma, Mečiar hatalomra kerülése, a nacionalisták megerősödése mind valamilyen formában a közönyös magatartás eredménye, ami a rossz szövetségese. A szerző a megélt, személyessé tett történelmen keresztül igyekszik megérteni Szlovákiát. Kritikai észrevételei pontosak, kérdéseivel a legérzékenyebb pontokat is megtalálja. Két alkalommal is „az állam ellenségének” nyilvánították: először a kommunisták, később Vladimír Mečiar országában. Úgy véli, a Mečiar elleni összefogás vezetett el a politikai nemzet kialakulásához, melynek a szlovákiai magyarok is részévé váltak. 

A rendszerváltást követően Juraj Špitzer tette föl azt a kérdést, hogy van-e elképzelésünk arról, milyen Szlovákiát szeretnének. Akkor a horizonton homályos kép derengett a társadalom előtt, a nacionalisták pedig gyorsan bejelentkeztek a ködgépeikkel. Azóta a kép valamelyest tisztult, de a špitzeri kérdést időről időre föl kell tenni, még ha az új generációknak az az érzése támad is, hogy – Peroutka kifejezését használva – örök újrakezdés a demokrácia építése. 

Šimečka empátiával ír a szlovákiai magyarokról. Megkapó az a rész, amikor a magyar osztálytársairól ír, akik igyekeztek láthatatlanokká válni, megérti félelmeiket, komplexusaikat. Ő is sokszor élt kitaszítottként, kisebbségben, de azt írja, az más helyzet volt, mivel az a saját választása volt. Olyan társadalomban szeretne élni, melyben a kisebbségek is szabadnak érezhetik magukat. Az utolsó, legterjedelmesebb írásban a természetbe elvonult szerzőt látjuk. Szó szerint a vadonba vontatta a lakókocsiját (maringotka), ahol a társadalomtól elvonultan töpreng, jelen és múlt metafizikus összekapcsolásán, természet és kultúra találkozásán.

Martin M. Šimečka: Medzi Slovákmi (Stručné dejiny ľahostajnosti od Dubčeka k Ficovi alebo ako som sa stal vlastencom). 

N Press, 2017. 158 oldal.

Ki az a Kotleba?

A Kotleba-jelenségről számtalan jegyzet, riport, tanulmány stb. jelent meg, melyek a jelenséget hol szűkebb, hol tágabb kontextusban próbálták meg értelmezni. Daniel Vražda, a Denník N újságírója arra keresi könyvében a választ, honnan indult Kotleba, miért lett sikeres, és milyen tervei vannak Szlovákiával. Ahhoz, hogy a demokratikus rendszer szimpatizánsai hatékonyan fel tudjanak lépni a szélsőjobbos, rendszerellenes figurákkal és mozgalmakkal szemben, először is meg kell érteniük a motivációjukat, céljaikat és módszereiket. A könyv ehhez nagy segítséget nyújt.

A szocialista építészet egyik legelszúrtabb projektje, a besztercebányai Sásová lakótelep, ahová tizennyolcezer lakost zsúfoltak be. Ide született a kis Marian 1977-ben. Katonatiszt édesapjától kaphatta az egyenruhához, a rendhez, az autoritáshoz való vonzódást. A korabeli visszaemlékezések szerint Ma­rian kimaradt a lakótelepi bandaháborúkból, a volt diáktársak és szomszédok fejében csöndes, szerény, jó tanuló fiú képe él. 

Politikusi karrierjét a 2007-ben megszűntetett Szlovák Testvériségben (Slovenská pospolitosť) kezdte, aránylag későn, 2003-ban. Korán bebizonyosodott, hogy igazi vezér típus, hamarosan a polgári társulás, később a párt vezetője lett. Politikusi színrelépése óta igazi vezérként lép fel, aki nélkül a társai önállóan nem cselekednek. 

Magyar- és zsidóellenessége, valamint a Tiso-féle fasiszta Szlovákia föltámasztásának gondolata nem hozta meg a kívánt áttörést, pártja sorra megbukott. A szerző szerint kulcsfontosságú volt a 2008-as csehországi út, mely során Litvínovban találkozott a cseh szélsőjobboldaliakkal, akik „a fehéreket próbálták megvédeni a cigányoktól”, s nagyszabású összecsapásra készültek a rendőrökkel. Kotleba itt figyelte meg, ahogy a tömeg a szélsőjobbosok oldalára állt. Talált egy olyan témát, és nyelvet – „az élősködő cigányokkal” történő kivételezést –, melynek fölhasználásával az államot, a rendszert támadhatta. E fordulat is vezetett a Mi Szlovákiánk Néppárt (Ľudová strana Naše Slovensko, ĽSNS) megalapításához, a zöld egyenpólók elterjedéséhez, egy újracsomagolt rasszizmus politikai sikeréhez.

A könyv végigvezet a 2013-as megyei választások történésein. Bemutatja Besztercebánya megye sötét korszakát, amikor kigyúrt, kopasz testőrök tartották rettegésben a hivatalokat, fegyveresek őrizték az egyre nagyobb üldözési mániában szenvedő megyeelnököt. Rámutat a párt orosz kapcsolataira. Az internet bugyraiban túrva föltérképezi a párt aktív és tömeget mozgósító Facebook-kommunikációját. Az olvasó valószínűleg hálásan fogadta volna, ha a fejezeteket fotó-összeállítás kísérte volna. 

Végül terítékre kerül az is, hogy a párt parlamenti politizálása, miként teszi hiteltelenné a rendszerellenes kritikát. Nagyon sok érintettet, szimpatizánst, ellenfelet, elemzőt szólaltat meg és idéz a szerző. Az így kapott kép összetettebb lesz, azonban a szerző a háttérbe húzódik; beszámol, tudósít, az olvasó pedig szépen összeilleszti a részeket. Fontos, hogy távol áll tőle a mitizálás és a heroizálás. Kiderül, mi történik, ha a politikai elit egyszerűen lemond a régiókról és nem figyel az állampolgárok mindennapi gondjaira. Arra int, hogy Kotleba elég fiatal és kitartó ahhoz, hogy még hosszú évekig politizáljon, ezért meg kell értenünk a jelenséget. A könyv pedig erre kiválóan alkalmas. 

Daniel Vražda: Kotleba (Odkiaľ prišiel a ako je možné, že sedí v parlamente). N Press, 2017. 207 oldal.