Kitört a nagy háború

MÓZES SZABOLCS

„Mindent megfontoltam, mindent meggondoltam. Nyugodt lelkiismerettel lépek a kötelesség útjára. Bízom népeimben, akik minden viharban híven és egyesülten sereglettek mindig trónom köré és hazájuk becsületéért, nagyságáért és hatalmáért a legsúlyosabb áldozatokra is mindig készen állottak.” Száz évvel ezelőtt ezeket a szavakat intézte Ferenc József király Magyarország lakosságához, miután beállt a hadiállapot az Osztrák–Magyar Monarchia és Szerbia között. Ezzel pedig kezdetét vette az első világháború.

A vezető politikusok és hadvezetők „mindent megfontoltak” és gyors háborút vártak – ám mindannyian tévedtek. A harcok több mint négy évig tartottak, és sokmillió áldozatot követeltek. Nem volt olyan magyar család, amelynek tagja ne vett volna részt a nagy háborúban, ahogyan a 40-es évekig hívták az első világháborút. A konfliktus ezért is volt különleges a történelem addigi háborúihoz képest, ezzel megkezdődött a véres 20. század.

Az akkori világ országainak (és gyarmatainak) nagy részét érintette: több mint 65 millió katona harcolt a frontokon, 10 millióan meghaltak, több mint 20 millióan pedig megsebesültek. A hadirokkantak száma sok millióra rúgott. Az 51 milliós monarchiából 9 millió katonát szereltek fel, közülük három és fél milliót az akkori Magyar Királyság területéről. Ebből 530 ezer esett el, közel másfél millió sérült meg, s 830 ezer esett hadifogságba. A források szerint a magyar nemzetiségű katonák között jóval nagyobb arányú volt a veszteség, mint a többi nemzetiség között.

A magyar katonák a szerb front mellett az olasz fronton harcoltak nagy számban, emellett a románok és az oroszok ellen is bevetették őket. Magyarország akkori területén alig zajlottak harcok, a háború elején az oroszok Bártfa és Homonna térségébe törtek be, ám néhány hét után visszaverték őket – hasonlóan az Erdélybe 1916-ban betörő román seregekhez.

Bár Tisza István magyar miniszterelnök 1914-ben a végsőkig ellenezte a háborút, s országának nem voltak területi követelései ellenségeivel szemben, a nemzeti kisebbségek szeparatista törekvései, valamint a győztes országok hatalmi szempontjai miatt Magyarország szenvedte el a legnagyobb veszteségeket: le kellett mondania területe kétharmadáról, s az új határok túloldalára került a magyarság harmada – ebből közel egymillió magyar az akkori Csehszlovákiában. A Pozsonyi Városi Múzeumban a napokban nyílt, a hátország életét bemutató kiállításról a 7. oldalon olvashatnak.